Alkotmány, 1904. február (9. évfolyam, 28-51. szám)
1904-02-02 / 28. szám
ALKOTMÁNY. 28. szám. 2 Kedd, 1904. február 2. kell megindulni szavára, nehogy idegenek foglalják le a tereket Mintha a nagy Széchenyinek ideáljai, szociális politikája kezdene hódítani. A legnagyobb magyar tudta, hogy mi teheti nagygyá a magyart. Az idők szenvedélyei elsöpörték őt a vezérszereptől. De az idő most újra visszahozza. Mintha a nagycenki sírboltból járna fel egy lélek, még — sajnos — csak úgy éjféltájban, sötétben s kezdené inspirálni a lelkeket. De ezek még bátortalanok. Nem állnak ki, mint Bánffy és Wekerle a világ elé. Pedig itt volna az ideje. Az idők szele dagasztja a hullámokat. A kedvező szeleket a római költők is mindig áldásnak hirdették. Fel kell ülni azoknak szárnyaira. Nem lehet engedni, hogy politikai kintornások verklijébe szoruljon bele a Széchenyi ébresztő szózata. Nem lehet, hogy azok a liberális államférfiak, kik Magyarországot már elnyelték, azok akarják előre hozni. Akik eltemették, azok nem támaszthatják fel. Sőt újra csak a nemzeti elsorvasztás fog bekövetkezni, mert a keresztény erkölcsök nélkül az anyagi haladás csak megrontója a nemzetnek. Ipar, kereskedelem, gazdaság virulhat, de magasztos keresztény világnézet nélkül nemzetet nagggyá, dicsővé nem tehet. Erre tanít a történelem. Ezt mondja a józan gondolkozás is. Értsük meg tehát a kor szükségletét. Halljuk meg a jövő zenéjét s okuljunk a múltak s a jelen szomorú tanulságaiból s ne nézzük ölbe tett kezekkel, hogy mint foglalnak el minden tért elölünk s mint ülnek be a csónakba kedvező szeleket érezve azok, kik egyszer már hajótörést szenvedtek s zátonyra juttatták a nemzetet is. 1 . Budapest, februári a helyzet. Helyzet: az most nincs. A politika egyelőre pihen, csak holnapután délután vándorol át a delegációba. A nem delegátus képviselők nagyobbára hazautaztak pihenni vagy avidék hangulatát átgyűrni vagy szimatolni, ami pedig Tisza szándékait illeti, újabban az a nézet terjed, hogy Tisza egyelőre nem szándékozik a képviselőházat feloszlatni, hanem egyelőre ezzel a parlamenttel akar boldogulni. Másfelől Bécsben alapot nyer az a vélemény, hogy a kibonyolódásnak egyedül Tisza személye állja az sutját s aki utána jönne és koalíciós kormányt salakítana (micsoda gondolati), hamar mindent it megkapna a parlamenttől, újoncot, indemnitást, ^költségvetést és a többit. Csak a civillista fel-isemelését kellene, mint ma idoszerütlenL^igv-J pL'jre visszavonni, mondják — Bécsben. ^ J A delegációk. A magyar delegáció, melynek tárgyalásaira Tisza István gróf miniszterelnök holnap este utazik Bécsbe, szerdán délután kezdi meg a közös költségvetés megállapítására vonatkozó tanácskozásait. Az első érdemleges ülés szerdán délután 3 órakor lesz, melyen megállapítják a további munkaprogrammot. A további tanácskozások csütörtöktől kezdve az albizottságok ülésein fognak folyni. A delegációk tanácskozásainak vezetését előreláthatólag át fogja venni Szapáry Gyula gróf, a bizottság megválasztott elnöke, a ki karácsony előtti balesete következményeit már teljesen kiheverte s tegnap este a kormányelnök estélyén jelen volt. Kristóffy József, Khuen-Héderváry Károly gróf és Andrássy Tivadar gróf lemondása folytán be fogják hívni Bethlen Balázs grófot, Pildner Ferencet és Semsey Boldizsár póttagokat s azonfelül a külügyi albizottság új elnököt fog választani Khuen-Héderváry Károly gróf helyébe. Az albizottsági tárgyalások előreláthatólag a külügyi költségvetés elintézésével fognak kezdődni. Goluchowski gróf már a múlt esztendőben elmondta volt expozéját s igy most a budget megszavazása előtt az albizottság tagjai fogják elmondhatni nézeteiket külpolitikánkról. Nyílt levél. Bauer Antal, az ugodi kerület kormánypárti képviselője választóihoz nyílt levelet intézett, melyben a politikai helyzettel foglalkozik s igen éles hangon állást foglal a parlamenti harcos ellenzék törekvéseivel szemben. Nevezetesen azzal vádolja ,az ellenzéket, hogy abból a lelkiismeret egészen elveszett, őrült munkáját csakis önző célok elérésére folytatja, különösen hogy egy ujságvállalat részvényeseit kirántsa a csávából s szemtelen fellépésük által néhány ismeretlen alak kétes szereplésére adjon alkalmat, kik ezzel kiemelkedtek a semmiből, ahová valók s amelyből csak pöffeszkedő modoruk emelte fel őket. Oly vívmányokkal szemben folytatják harcukat, amilyenekről egy évvel ezelőtt még álmodni sem mert volna senki. A nyilt levéllel, melyet végig Iven legalább is szokatlan hangon tart annak kibocsájtója, nincsen okunk tovább foglalkozni, mert különösen a közreadott szemelvényekből kitűnőleg abban annak kriikája is benne foglaltatik — főként ami a modort illeti, Gaják Géza gyanúsít. A képviselőház szombati ülésén Smialovszky Valér megindokolván az ő békeközvetítő indítványát, többek között tudvalevőleg azzal is elvetette a sulykot, hogy azt állította, hogy a néppártiak a választásoknál visszaéltek a kegyszerekkel. A néppárti képviselők azonnal visszavágtak neki és elhallgattatták az alaptalanul vádaskodó, ám Gajári Géza hárompontos testvér nem állhatta meg, hogy rá "ne"srupuldzon azsolnai követ vádjára ezzel a közbekiáltással: — Most is azt teszik. Hát mi ezennel felszólítjuk Gajári Géza urat, álljon elő és bizonyítson. Üres vádakkal előállani, amelyeknek nincs semmi alapjuk, de amelyek képesek bizonyos körökben hangulatot kelteni a keresztény politika és annak hívei ellen: ez lehet szabadkőműves taktika, de semmi esetre sem korrekt és tisztességes eljárás. Ha Gajár Géza úr állít, hát tudjon bizonyítani is, ha pedig nem tud bizonyítani, hát hallgasson és ne gyanúsítson. Vác város és a váci kerület összes katholikus tényezőit pedig felhívjuk: vonják kérdőre Gajári Géza urat az ő alaptalan gyanúsításáért. Belépés a szabadelvű pártba. Batthyány Zsigmond gróf csendlaki nagybirtokos, főrendiházi tag bejelentette a szabadelvű pártba való belépését nesen Zscsab-nak tartanak. Ott van közvetlen az Osztrézágut melletti kis dombon összefonódva egy bükkfa egy szilfával s az alatt van elásva a Pavelka zsivárny pénze, aki egy lengyel földesurat ölt meg s annak az aranyait ásta el egy egész üsttel. Veszedelmes vállalkozás, mert egy fekete macska őrzi a kincset. Ez a macska képébe bujt ördög többször megállította már az országúti utasokat is. Csendesen meghúzódott a két kincskereső a dombtetőn egy bokor alatt s várták, mig teljesen bealkonyodott. Akkor aztán munkához láttak. Az egymásba fonódott bükk és szilfa alatt egy kis szakadékba van beillesztve egy hatalmas szikla. Száz méter mázsának is megfelelne a súlya, de hát azt mégis Pavelka és társai illesztették oda, hogy eltakarják vele a kincseket. Megkezdődött a munka. Macsi hatalmas csapásaitól szikrákat hányt a csákány, az öreg kántor meg a másik oldalon hűségesen kapálta ki a földet a szikla körül. Másnap csodálkozva állt meg mindenki a zscsabi sziklánál. Mintha olasz körepesztő munkások garázdálkodtak volna, oly pusztítás nyomai voltak láthatók a szikla körül. Összecsapták a kezüket, a szikla meg le mosolygott rájuk. Éppen akkor esett rá a nap sugara. Nemsokára hasonló túrásokat találtak majdnem mindegyik dűlőben. A Rudik Iván kertjében Boldogasszony éjjelén egy villámsújtotta fától kezdve éppen harminc méter hosszú árkot s az árok végén egy másfél méteres gödröt találtak. Akkor tudták már, hogy kik a kincsásók s nevettek rajtuk. De meg irigyelték is őket. Hátha mégis . . . Mert amit az apáik rájuk hagytak, az bizony nem mese. De hát az a pénz tisztátalan pénz. Az ördögé. Azért is őrzi s azért az ördöggel cimborái, aki keresi. Két nap múlva hatalmas jégesőt hozott a falu határára a garabonciás diák. A falu népe majd agyonverte a két megrögzött kincskeresőt, mert ők hozták a falura a csapást A legveszedelmesebb helyet keresték fel aznap: a Borszugit Ott van elásva az Erdős Kárpátok leghíresebb rablóvezérének Halpik Fedornak a kincse, fegyverei, ékszerei s más értéktárgyai közel száz éve. A meredek hegyoldalba függőlegesen beállított hatalmas sziklalap mögött tényleg van egy tátongó üreg s abban van a Halpik kincse. Én azonban azt gondolom, hogy egy róka, vagy egy borz. Már látták is a kincskeresők a sok kincset, de a hirtelen kerekedett jégeső menekülni kényszerítette őket. Másnapra halasztották a kincs kiszedését És ekkor, amikor már célnál érezték magukat, ütött be a veszedelem. Csendesen iddogáltak Glatternál az este s állapitgatták meg a költségvetést De vesztükre. Maesi kétharmad részt követelt, mert ő találta meg a helyet s azonfelül háromszor annyit dolgozott, mint az öreg. A kántor viszont azt vitatta, hogy övé az eszme s ö mégisntelligens ember, neki több pénzre van szüksége. A vége az lett a disputának, hogy Macsi beleragadt a kántor gyér hajába, a kántor meg torkon ragadta a susztert. Vagyis felmondták egymásnak a barátságot. Éppen készülődtem már vissza a gimnáziumba, amikor megszólít az öreg kántor s jelentősen hunyorít a szemével. Tudtam, hogy nincs pálinkája, hozattam. Én is megkóstoltam s fél óra múlva ásóval és kapával felfegyverkezve indultunk a Runkra, ahol a legtöbb kincs van elásva, csakhogy eddig senki sem tudta megtalálni a helyet. A kántor most kitalált egy csalhatatlan módszert erre nézve. Egy csiszolt üvegpoharat, egy arany karikagyűrűt (a felesége jegygyűrűjét) és egy selyemzsinórt vitt magával. Jóval benn lehettünk már a délben, mire a magas, őserdővel borított hegy tetejére értünk. Ott egy kicsit kifújtuk magunkat s aztán körülnéztünk, hogy keressük meg a legmagasabb bükkfát. Attól 30 lépésnyire valamelyik irányban van elásva a rengeteg kincs, így mondta ezt utódainak Halpik. Hamarosan megtaláltuk. Szép hely volt. Hatalmas bükkfák köröskörül s puha pázsit, nyirkos haraszt, sűrü páfrány váltakozott egymással a talajon. Az öreg kivette a poharat, egy kis vizet öntött bele a kulacsból s a selyem cérnára kötötte a gyűrűt. Azután a földre tette a poharat s függőlegesen beleeresztette a gyűrűt. Dél felé nem sikerült a kísérlet. A gyűrű mozdulatlanul lebegett a pohár közepén. Megpróbálta a nyugati oldalon, a keleti oldalon, ott sem sikerült. Én egy kissé nyugtalankodtam, mert délnyugat felől mint a gondolat, oly sebesen tornyosultak a felhők s közelegtek a mi hegyünk felé. Az öreg nagy buzgalmában mindezt észre sem vette. Végre észak felől állította fel a poharat. A leeresztet gyűrű remegni kezdett, hol jobbra, hol balra lengett, mig egyszer csak éles csendüléssel ütödött bele a pohár észak felé néző falába. Felorditott mint a diadalmas hadvezér. Felállott kuporodott helyzetéből s remegő léptekkel mérte ki a harminc lépést a jelzett irányban. Egy bemohosodott szikla s mellette egy-két