Alkotmány, 1904. június (9. évfolyam, 131-155. szám)

1904-06-11 / 140. szám

IX. évfolyam. 140. szám. Szombat* ELŐFIZETÉSI ÁR: évra ........ kor. 28.­Félévra ............ a 10.— Íregyedévra .c 7.— Egy hónapra. . . 1­3.40 Egyes szám 8 fil., vidéken 10 k­il. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma : 58—66. Budapest, 1904. junius Hí SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ­ HIVATAL, VI., Szentkirályi­ utca 28a. HIRDETÉSEK fölvétetnek a kiadóhivatalban és BÉCSBE is : Friedl Hubertnél VII., Matzleinsdorfer-Strasse 7. Kéziratokat nem adunk vissza Agráriusok. Budapest, junius 10. Hol vannak a magyar agráriusok ? Ott vannak a Tisza-kormány háta mögött és támogatják kormányát, Lukácsot, Hiero­­nymit, Talliánt Mit csinálnak a magyar agráriusok? Szalon­politikát a nemzeti ka­szinóban, zártkörű értekezleteket tartanak a Köztelken, a képviselőházban pedig a távollevők közt jegyeztetnek, vagy hall­gatnak, mikor beszélniük kellene. A Tisza­­kormány talán bizony agrárius politikát csinál? Most alkuszik Olaszországgal a borvámról, Németországgal szerződik a gabonavámok és az állatkivitel dolgában s a magyar agráriusok nem szólnak, ha­nem lapulnak. De nemcsak vámpolitika van, ahol a magyar gazdák érdekeit kell megvédeni a külfölddel szemben, hogy nyers terményeink feleslegét kivihessük, vagy hogy piacunkat az idegen behozatal öldöklő versenyétől megóvjuk, hanem van belügyi agrárpoli­tika is, melynek feladata fejleszteni mező­gazdaságunkat és megmenteni a gazda­közönséget s legkivált a kisbirtokosokat a merkantil visszaélésektől. Ezt a szociál­politikát hirdették agráriusaink gyűlései­ken, programmokban és röpiratokban. Koszorút nyújtunk az érdemnek, mert Károlyi Sándor gróf nemcsak beszé­deket tartott, hanem teljes odaadás­sal, nagy fáradtsággal és nemes ál­dozatkészséggel szervezte a szövetke­zeteket a központban és az egész or­szágban és igen nagy eredményeket ért el Segítették őt ebben mások, kü­lönösen a szegény nép nyomorúságát, tehetetlenségét, az uzsora pusztításait, a korcsmárosok és szatócsok üzelmeit jól ismerő papok. Ennek a mozgalomnak sajátos viszonyaink között sok helyütt természetesen keresztény jellege volt s emiatt az érdekelt zsidóság a szövetkeze­tek ellenségévé vált De olyan erős és egészséges volt a szövetkezeti akció, hogy minden akadékoskodás dacára, a kezdet nehézségeinek legyőzése után, a szövet­kezetek általános virágzásnak indultak. Volt ezért panasz és támadás bőven, a szövetkezetek ellen síkra szállott Sándor Pál, mozgósította a kereskedőket, megala­kította az országos kereskedelmi szövetsé­get s a kereskedelmi kamarák egymás után előterjesztéseket tettek a kormány­nak, hogy a szövetkezeteket tegye lehe­tetlenné. Nem értek célt, azután pedig jött a Tisza-kormány. Mi lesz a szövetkezetekkel most? * Balsejtelmek fogtak el bennünket, látván, hogy az agráriusok leszerelnek, mikor Darányi megbukott s a miniszteri székeket fömerkant­lis­­ták foglalták el. Az egész szabadelvű pártban felülkerekedett a régi rendszer és annak hívei. A mi agráriusaink pedig csatlakoztak a Tisza­­kormány szekerét toló fanatikusokhoz. Amíg az új minisztérium gyöngének érezte magát, agráriusait dédelgette. Most, hogy meg­szilárdult, egyre-másra kibocsájtja az antiagrá­­rius rendeleteket. Ezek között utóbbi időben kettő tűnt fel leg­inkább. Mind a kettő a szövetkezetek, különösen a fogyasztási szövetkezetek ellen. Szálka ezek a terjeszkedő zsidóság szemében, mert felszaba­dítják a köznépet a kizsákmányolás veszedelmé­ből. Egyszerűen eltörölnék a szövetkezeteket, de mivel ezt általában megcselekedni nem merik, egyenként akarják őket megfojtani s elvonni tőlük a megélhetés feltételeit. A falusi szövetkezetek hitelre szorulnak, tehát megvonni tőlük a hitelt egyik módja lenne el­sorvasztásuknak. Több lelkes keresztény főúr személyes hitelével fedezte és biztosította ezen, többnyire keresztény jellegű szövetkezetek hitel­igényének kielégítését A szövetkezeti boltoknak azonban, hogy versenyezhessenek a korcsmák­kal és a szatócsokkal s a népet elszólhassák a pálinkaivástól hitelbe, kicsinyben való italmérési jogért és dohányelárusitásért kellett folyamod­jok. Sok nehézség után, melyek részben a tör­vényben, részben a pénzügyigazgatóságoknál, de legfőképp a pénzügyi minisztériumban me­rültek fel, valahogyan mégis sikerült kieszkö­zölni, hogy a keresztény nép fogyasztási szövet­kezetei több esetben megkapták a trafikot és az italoknak palackokban eladhatását, sőt némely helyen korcsmát is nyithattak. Kifejlődött a gya­korlat és bebizonyosodott, hogy a nép józanabb lesz, egészségesebb italt, jobb árut olcsóbban kap, a szövetkezeti boltokba szívesen jár vásárolni s ezeknek kezelői a központ kellő ellenőrzése mellett immár beváltak s mint szolid kiskereskedők az inszolid üzletet lehetet­lenné teszik. De sem politikai, sem nemzetiségi, sem felekezeti izgatás ezekben a szövetkezetek­ben nem kapott lábra. Kifogástalanul működtek egyes kivételes esetektől eltekintve s ezért min­den rágalom dacára terjeszkedtek. Ha valahol panasz merült fel ellenük s ellenségeik lesték az alkalmat, hogy a szövetkezetek ellen feljelen­téseket tegyenek az elsőfokú iparhatóságoknál, ezek a panaszok vagy alaptalanoknak bizonyul­­­tak, vagy a megfelelő bírsággal büntetve, azon­nal orvosoltattak. Igazán, a szövetkezetek szer­vezése és felvirágozása a szociális politikának egyik legfőbb érdeke és vívmánya jön. Most jön a veszedelem. Felülről jön rájuk a csapás, az egyik miniszter, Lukács László nem­régiben utasítást adott a pénzügyigazgatóságok­nak, hogy a Fogyasztási Szövetkezeteknek ne adjanak semminő italmérési jogot. Ez már csak világosan zsidó-liberális politika. Megvonja az egyenjogúságot a keresztény polgároktól és a zsidó korcsmárosokhoz küldi őket. A másik mi­niszter, Hieronymi, ravaszabbul emelte fejszéjét a Fogyasztási Szövetkezetek kiirtására. Az új­vidéki Cipész­ Szövetkezet bőrt adott el olyan csizmadiáknak is, kik talán vidékről bejöttek a vásárra s jutányosabbnak találták a Szövet­kezetnél vásárolni. E miatt panaszt tettek a bőrkereskedők s a városi tanács negyven korona bírságra ítélte el a szövetkezet veze­tőjét. Ez a kereskedelmi miniszterhez felebbe­­zett s ő kiadta végzésben, hogy nem ő az illeté­kes, az első és másodfokú iparhatóság sem ille­tékes, hanem a törvényszék, mint kereskedelmi bíróság ítéljen minden fokozatban, váljon vala­mely szövetkezet az 1875. kereskedelmi törvény 223. szakasza szerint túllépte-e célját és jog­körét, midőn nem szövetkezeti tagoknak is adott el árut s hogyha ez be van bizonyítva, a bíró­ság a 248. szakasz értelmében csak a felosz­latást mondhatja ki. így akasztotta a miniszter hajszálra Damokles kardját az összes fogyasztási szövetkezetek feje fölé. Ügyesen a bíróság mögé bújva intézi a kormány támadását az összes, nemcsak a fo-­gyasztási szövetkezetek ellen, hogy ne őt, ha­nem vagy a törvényt, vagy a bíróságokat tessék felelősségre vonni, ha a szövetkezeti boltokat (ítélet alapján hatóságilag sorba bezárják s a szövetkezeteket feloszlatják. Ha ez megtörtént, újra bajosan alakulhatnak. Hieronymi intézkedé­sének nyilván ez a célja. Mert tekintsük az életet gyakorlatilag, a szövetkezeti boltos ismeri ugyan a szövetkezet tagjait, de hogy soha senki másnak, mint aki tágul be vagyon írva, el ne adjon semmit, az alig vihető keresztül és milyen könnyű ezt kijátszani, ha a versenyző szomszéd emberét felbujtja s talán a vezető távollétében annak felesége, gyermeke vagy családja ad el árut az ilyen kémnek. Hiszen az egyszerű nép nem olyan jogtudós, mint a kereskedelmi mi­niszter. A jóhiszeműség nem használ semmit. Bírság­gal nem menekülhet a szövetkezet végzetétől. A bíró kötve van a törvény szövegéhez. Ez a tör­vény avult és rossz, harminc évvel ezelőtt még nem igen voltak nálunk szövetkezetek s az egész kereskedelmi törvény, valamint az ipar­törvény is, gyökeres reviziót kíván. A szövetke­zetekről szóló 1898. törvény sem jó, mert né­metből való fordítás és másolat. S oly hiányos, hogy Nagy Ferenc most dolgozik egy új törvé­nyen a szövetkezetekről. De mikor lesz az szen­tesítve ! Igaz, hogy az utóbbi törvény 4. szakasza azt mondja: «az alapszabályokba fel kell venni, hogy a szövetkezet szövetkezeti üzletét nem­tagokra ki nem terjesztheti», de az 1895. 23. tc. «a gazdasági ipar és hitelszövetkezetekről» szól, csak ezekről s a fenti tilalom azért van, hogy pénzeiket ne osztogassák hitelképtelen embe­reknek, kik nem szavatos tagjai a társaságnak. A fogyasztási és értékesítő szövetkezetekről nem szól. Ezért ezekre nézve idáig az iparhatóságok ítéltek az ipartörvények értelmében s bírságok­kal sújtották a védőket. De most a liberális mi­niszternek ez már nem elég. Tejszövetkezet, borszövetkezet, tojásszövetkezet, melyek a kis­birtokosok terményeit gyűjtik össze közös eláru­­sításra, iparos munkások szövetkezetei, de min­­denekfelett a fogyasztási szövetkezetek, a «Ke­resztén­y szövetkezeti) és a «Hangya» reszkes­setek, mert mindennap érhet titeket halálos ve­szedelem. A miniszter adja a tanácsot a mé­lyen tisztelt zsidó kereskedőknek és korcs­­márosoknak, hogy minden legcsekélyebb ki­hágásra forduljanak a kereskedelmi bírósághoz s megadja az útmutatást is, hogy mire hivatkoz­zanak, a 248. szakaszra, mely szerint, ha alap­szabályaiktól eltérőleg­­a szövetkezet működé­sét a megjelöltektől elütő célokra terjeszti ki, kártérítésre való igény nélkül bíróilag fel­oszlatható. A feloszlatás bármely érdekelt fél vagy a közigazgatási hatóság megkeresésére a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetés mellett azon törvényszék által rendeltetik el, melynél a szövetkezet be van jegyezve. * Tehát akár az érdekelt korcsmáros avagy szatócs, akár pedig a falusi biró vagy a szolgabiró ellensége a szövetke­zetnek s talál valami okot vagy ürügyet a feljelentésre, vádat emel nem többé az iparhatóságnál, mely a merkantilistáknál elnézőnek találtatott, a miniszter is elhá­rítja magától a döntést, egyenesen a ke­reskedelmi törvényszékhez menjenek a vádlók, melyekről felteszi a kormány, hogy cseppet sem antiszemiták s ezek csak kétféle ítéletet mondhatnak: vagy elutasítják a panaszt vagy feloszlatják a szövetkezetet. Milyen szabadkőmives rafinériával van ez kieszelve! Mely jogtanácsosától, Mandel Páltól vagy Barta Ödöntől informáltatja

Next