Alkotmány, 1904. június (9. évfolyam, 131-155. szám)
1904-06-11 / 140. szám
IX. évfolyam. 140. szám. Szombat* ELŐFIZETÉSI ÁR: évra ........ kor. 28.Félévra ............ a 10.— Íregyedévra .c 7.— Egy hónapra. . . 13.40 Egyes szám 8 fil., vidéken 10 kil. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma : 58—66. Budapest, 1904. junius Hí SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ HIVATAL, VI., Szentkirályi utca 28a. HIRDETÉSEK fölvétetnek a kiadóhivatalban és BÉCSBE is : Friedl Hubertnél VII., Matzleinsdorfer-Strasse 7. Kéziratokat nem adunk vissza Agráriusok. Budapest, junius 10. Hol vannak a magyar agráriusok ? Ott vannak a Tisza-kormány háta mögött és támogatják kormányát, Lukácsot, Hieronymit, Talliánt Mit csinálnak a magyar agráriusok? Szalonpolitikát a nemzeti kaszinóban, zártkörű értekezleteket tartanak a Köztelken, a képviselőházban pedig a távollevők közt jegyeztetnek, vagy hallgatnak, mikor beszélniük kellene. A Tiszakormány talán bizony agrárius politikát csinál? Most alkuszik Olaszországgal a borvámról, Németországgal szerződik a gabonavámok és az állatkivitel dolgában s a magyar agráriusok nem szólnak, hanem lapulnak. De nemcsak vámpolitika van, ahol a magyar gazdák érdekeit kell megvédeni a külfölddel szemben, hogy nyers terményeink feleslegét kivihessük, vagy hogy piacunkat az idegen behozatal öldöklő versenyétől megóvjuk, hanem van belügyi agrárpolitika is, melynek feladata fejleszteni mezőgazdaságunkat és megmenteni a gazdaközönséget s legkivált a kisbirtokosokat a merkantil visszaélésektől. Ezt a szociálpolitikát hirdették agráriusaink gyűléseiken, programmokban és röpiratokban. Koszorút nyújtunk az érdemnek, mert Károlyi Sándor gróf nemcsak beszédeket tartott, hanem teljes odaadással, nagy fáradtsággal és nemes áldozatkészséggel szervezte a szövetkezeteket a központban és az egész országban és igen nagy eredményeket ért el Segítették őt ebben mások, különösen a szegény nép nyomorúságát, tehetetlenségét, az uzsora pusztításait, a korcsmárosok és szatócsok üzelmeit jól ismerő papok. Ennek a mozgalomnak sajátos viszonyaink között sok helyütt természetesen keresztény jellege volt s emiatt az érdekelt zsidóság a szövetkezetek ellenségévé vált De olyan erős és egészséges volt a szövetkezeti akció, hogy minden akadékoskodás dacára, a kezdet nehézségeinek legyőzése után, a szövetkezetek általános virágzásnak indultak. Volt ezért panasz és támadás bőven, a szövetkezetek ellen síkra szállott Sándor Pál, mozgósította a kereskedőket, megalakította az országos kereskedelmi szövetséget s a kereskedelmi kamarák egymás után előterjesztéseket tettek a kormánynak, hogy a szövetkezeteket tegye lehetetlenné. Nem értek célt, azután pedig jött a Tisza-kormány. Mi lesz a szövetkezetekkel most? * Balsejtelmek fogtak el bennünket, látván, hogy az agráriusok leszerelnek, mikor Darányi megbukott s a miniszteri székeket fömerkantlisták foglalták el. Az egész szabadelvű pártban felülkerekedett a régi rendszer és annak hívei. A mi agráriusaink pedig csatlakoztak a Tiszakormány szekerét toló fanatikusokhoz. Amíg az új minisztérium gyöngének érezte magát, agráriusait dédelgette. Most, hogy megszilárdult, egyre-másra kibocsájtja az antiagrárius rendeleteket. Ezek között utóbbi időben kettő tűnt fel leginkább. Mind a kettő a szövetkezetek, különösen a fogyasztási szövetkezetek ellen. Szálka ezek a terjeszkedő zsidóság szemében, mert felszabadítják a köznépet a kizsákmányolás veszedelméből. Egyszerűen eltörölnék a szövetkezeteket, de mivel ezt általában megcselekedni nem merik, egyenként akarják őket megfojtani s elvonni tőlük a megélhetés feltételeit. A falusi szövetkezetek hitelre szorulnak, tehát megvonni tőlük a hitelt egyik módja lenne elsorvasztásuknak. Több lelkes keresztény főúr személyes hitelével fedezte és biztosította ezen, többnyire keresztény jellegű szövetkezetek hiteligényének kielégítését A szövetkezeti boltoknak azonban, hogy versenyezhessenek a korcsmákkal és a szatócsokkal s a népet elszólhassák a pálinkaivástól hitelbe, kicsinyben való italmérési jogért és dohányelárusitásért kellett folyamodjok. Sok nehézség után, melyek részben a törvényben, részben a pénzügyigazgatóságoknál, de legfőképp a pénzügyi minisztériumban merültek fel, valahogyan mégis sikerült kieszközölni, hogy a keresztény nép fogyasztási szövetkezetei több esetben megkapták a trafikot és az italoknak palackokban eladhatását, sőt némely helyen korcsmát is nyithattak. Kifejlődött a gyakorlat és bebizonyosodott, hogy a nép józanabb lesz, egészségesebb italt, jobb árut olcsóbban kap, a szövetkezeti boltokba szívesen jár vásárolni s ezeknek kezelői a központ kellő ellenőrzése mellett immár beváltak s mint szolid kiskereskedők az inszolid üzletet lehetetlenné teszik. De sem politikai, sem nemzetiségi, sem felekezeti izgatás ezekben a szövetkezetekben nem kapott lábra. Kifogástalanul működtek egyes kivételes esetektől eltekintve s ezért minden rágalom dacára terjeszkedtek. Ha valahol panasz merült fel ellenük s ellenségeik lesték az alkalmat, hogy a szövetkezetek ellen feljelentéseket tegyenek az elsőfokú iparhatóságoknál, ezek a panaszok vagy alaptalanoknak bizonyultak, vagy a megfelelő bírsággal büntetve, azonnal orvosoltattak. Igazán, a szövetkezetek szervezése és felvirágozása a szociális politikának egyik legfőbb érdeke és vívmánya jön. Most jön a veszedelem. Felülről jön rájuk a csapás, az egyik miniszter, Lukács László nemrégiben utasítást adott a pénzügyigazgatóságoknak, hogy a Fogyasztási Szövetkezeteknek ne adjanak semminő italmérési jogot. Ez már csak világosan zsidó-liberális politika. Megvonja az egyenjogúságot a keresztény polgároktól és a zsidó korcsmárosokhoz küldi őket. A másik miniszter, Hieronymi, ravaszabbul emelte fejszéjét a Fogyasztási Szövetkezetek kiirtására. Az újvidéki Cipész Szövetkezet bőrt adott el olyan csizmadiáknak is, kik talán vidékről bejöttek a vásárra s jutányosabbnak találták a Szövetkezetnél vásárolni. E miatt panaszt tettek a bőrkereskedők s a városi tanács negyven korona bírságra ítélte el a szövetkezet vezetőjét. Ez a kereskedelmi miniszterhez felebbezett s ő kiadta végzésben, hogy nem ő az illetékes, az első és másodfokú iparhatóság sem illetékes, hanem a törvényszék, mint kereskedelmi bíróság ítéljen minden fokozatban, váljon valamely szövetkezet az 1875. kereskedelmi törvény 223. szakasza szerint túllépte-e célját és jogkörét, midőn nem szövetkezeti tagoknak is adott el árut s hogyha ez be van bizonyítva, a bíróság a 248. szakasz értelmében csak a feloszlatást mondhatja ki. így akasztotta a miniszter hajszálra Damokles kardját az összes fogyasztási szövetkezetek feje fölé. Ügyesen a bíróság mögé bújva intézi a kormány támadását az összes, nemcsak a fo-gyasztási szövetkezetek ellen, hogy ne őt, hanem vagy a törvényt, vagy a bíróságokat tessék felelősségre vonni, ha a szövetkezeti boltokat (ítélet alapján hatóságilag sorba bezárják s a szövetkezeteket feloszlatják. Ha ez megtörtént, újra bajosan alakulhatnak. Hieronymi intézkedésének nyilván ez a célja. Mert tekintsük az életet gyakorlatilag, a szövetkezeti boltos ismeri ugyan a szövetkezet tagjait, de hogy soha senki másnak, mint aki tágul be vagyon írva, el ne adjon semmit, az alig vihető keresztül és milyen könnyű ezt kijátszani, ha a versenyző szomszéd emberét felbujtja s talán a vezető távollétében annak felesége, gyermeke vagy családja ad el árut az ilyen kémnek. Hiszen az egyszerű nép nem olyan jogtudós, mint a kereskedelmi miniszter. A jóhiszeműség nem használ semmit. Bírsággal nem menekülhet a szövetkezet végzetétől. A bíró kötve van a törvény szövegéhez. Ez a törvény avult és rossz, harminc évvel ezelőtt még nem igen voltak nálunk szövetkezetek s az egész kereskedelmi törvény, valamint az ipartörvény is, gyökeres reviziót kíván. A szövetkezetekről szóló 1898. törvény sem jó, mert németből való fordítás és másolat. S oly hiányos, hogy Nagy Ferenc most dolgozik egy új törvényen a szövetkezetekről. De mikor lesz az szentesítve ! Igaz, hogy az utóbbi törvény 4. szakasza azt mondja: «az alapszabályokba fel kell venni, hogy a szövetkezet szövetkezeti üzletét nemtagokra ki nem terjesztheti», de az 1895. 23. tc. «a gazdasági ipar és hitelszövetkezetekről» szól, csak ezekről s a fenti tilalom azért van, hogy pénzeiket ne osztogassák hitelképtelen embereknek, kik nem szavatos tagjai a társaságnak. A fogyasztási és értékesítő szövetkezetekről nem szól. Ezért ezekre nézve idáig az iparhatóságok ítéltek az ipartörvények értelmében s bírságokkal sújtották a védőket. De most a liberális miniszternek ez már nem elég. Tejszövetkezet, borszövetkezet, tojásszövetkezet, melyek a kisbirtokosok terményeit gyűjtik össze közös elárusításra, iparos munkások szövetkezetei, de mindenekfelett a fogyasztási szövetkezetek, a «Keresztény szövetkezeti) és a «Hangya» reszkessetek, mert mindennap érhet titeket halálos veszedelem. A miniszter adja a tanácsot a mélyen tisztelt zsidó kereskedőknek és korcsmárosoknak, hogy minden legcsekélyebb kihágásra forduljanak a kereskedelmi bírósághoz s megadja az útmutatást is, hogy mire hivatkozzanak, a 248. szakaszra, mely szerint, ha alapszabályaiktól eltérőlega szövetkezet működését a megjelöltektől elütő célokra terjeszti ki, kártérítésre való igény nélkül bíróilag feloszlatható. A feloszlatás bármely érdekelt fél vagy a közigazgatási hatóság megkeresésére a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetés mellett azon törvényszék által rendeltetik el, melynél a szövetkezet be van jegyezve. * Tehát akár az érdekelt korcsmáros avagy szatócs, akár pedig a falusi biró vagy a szolgabiró ellensége a szövetkezetnek s talál valami okot vagy ürügyet a feljelentésre, vádat emel nem többé az iparhatóságnál, mely a merkantilistáknál elnézőnek találtatott, a miniszter is elhárítja magától a döntést, egyenesen a kereskedelmi törvényszékhez menjenek a vádlók, melyekről felteszi a kormány, hogy cseppet sem antiszemiták s ezek csak kétféle ítéletet mondhatnak: vagy elutasítják a panaszt vagy feloszlatják a szövetkezetet. Milyen szabadkőmives rafinériával van ez kieszelve! Mely jogtanácsosától, Mandel Páltól vagy Barta Ödöntől informáltatja