Alkotmány, 1904. december (9. évfolyam, 288-314. szám)
1904-12-01 / 288. szám
ALKOTMÁNY. 288. szám. Csütörtök, 1904. december 11 feltételek mellett létesül és mégis ezeket csak ezért a meggyőződésükért söpri el a nemzet többségének ereje: akkor már ez oly dekadenciát, oly anarchikus állapotot jelent fogalmakban, érzelmekben és tettekben, hogy a megbontott rend itt ennél az elsöprésnél meg nem áll, hanem megingat mindent, ami szilárd és őssze tartó e nemzetben, e nemzetnek állami és társadalmi rendjében. A kormányelnök úr csak a célt nézte, nem törődve emberek jogérzetével, nem törődve a jog által megszabott keretekkel. Fanatikusan, célja által magát a martiriumig feltüzelve, elbűvölte nagy agitatórius erejével a mögötte sorakozókat, kik mintegy hipnotikus szegesztió hatása alatt segítettek arra, hogy a kitűzött cél érdekében légijén szent minden eszköz és bátran vágja le pallosát a jogrendre. De arra nem gondolt a miniszterelnök úr, hogy ha a magyar közvélemény elfordult is a szertelen obstrukciótól és erős falanxként áll a házszabály oly módosítása mellett, mely lehetetlenné tegye, hogy még folyó ügyek se tárgyaltathassanak a parlamentben, nem ragadta el ez a tejesen jogos hangulat annyira, hogy a jogrend alapvető feltételeit, a jogelv sértetlenségébe vetett illsét raka arra a máglyára, melyen elégetni akarják a túltengő obstrukciót. Feledte, hogy ennek a hazának a függettnsége, szabadsága, alkotmánya nem a nyers erő hatalmán nyugszik, hanem a törvények erkölcsi erejébe. De ám legyen! Aesalus reipublicae suprema lex» vezette a kormányt és a képviselőház elnökét, igaz-e az, hogy a csalus» a követett után elérhető? Hihették-e azt, hogy az egész nemzet, ennek értelmisége és erkölcsi tényezői erőt vesztve meghajolnak a törvénytelen elevégzett tény előtt — és pózba omolnak a jogelv megsértésének bálványa előtt? Ha ezt hitték, úgy a magyar népléleknek csak egyik sajátságával számoltak. Azzal, mely rokonszenvesen kíséri a bátor, férfias, még vakmerő politikai elhatározásokat is és ezek végrehajtását. De azzal nem számoltak, hogy a magyar népléleknek oly erkölcsi tulajdonságai vannak a maga nagy kollektív összetételében, hogy vihar tör ki annak bensejében, ha a legnagyobb rokonszenvvel kísért, bátor, férfias lépés lesiklik és az állam rendjének, a magyar nemzet főerősségének alapelvét, a jogtiszteletet támadja meg. Különösen ha megtámadják azok, kik a törvénynek és törvényes rendeleteknek engelétességet enen a jogtisztelés alapján követelnek azoktól, kiket kormányoznak. Ámde azt mondta a miniszterelnök úr és pedig gyakran smétli, hogy nem nagyobb sértése ez a törvényes rendnek, mint a pénzügyi felhatalmazás nélküli állapot, az úgynevezett «rxlex». íme, tisztelt miniszterelnök úr, saját állításából láthatja a nagy veszedelmet, mely a törvénysértés precedensének súlyával egy ország etnikai fölfogását megzavarhatja. Egyik legutóbbi beszédében a Széll Kálmán búcsúlevelében tett arra a kijelentésre, hogy a jog és törvény útjáról lelépni nem szabad soha, — Így nyilatkozott: «Édes Istenem! Micsoda toka az illúzióknak és a színvakságnak szükséges ahhoz, hogy ma,mikor a közelmúltban egy kerek esztendőn exexben voltunk,beszélhessen még valaki Magyarországon arról, hogy a jog és a törvény ujat elhagyni nem szabad!M Ámilyen következményei lehetnek ily kijelentésnek! Tehát Magyarországon már szabad volna a jog és törvény utját elhagyni. Nem akarom ezt színezni, mert bizonyára annyit nem akart mondani a miniszterelnök úr, hogy most már van jogcímünk tövényteleségre a precedensben — bátran előre. Szerencsére azonban az úgynevezett exlex állapot, melyek rendes, normális, törvényes voltát senki sem állítja, épen nem szolgálhat precedensül, vagy mentségül arra, hogy a képviselőház határozatokat hozzon a házszabály világos és határozott félre tételével. Amely kormány az események kérlelhetetlen végszüksége folytán oly feltételek mellett folytatja a különben fennakadt és ezt a fennakadást semmiféle más módon el nem hárítható kormányzást, hogy a képviselőházat gyűtt tartja, minden nap minden lényéért felelősségre készen áll, hosszabb időre még el sempolja a képviselőház üléseit, midőn a múltban már megállapított költségvetés keretét tartja irányadónak, midőn a miniszteri felelősség és ennek minden következményeivel, tehát a politikai és büntetőjogi felelősség egész súlyával helyt áll kormányzati intézkedéseiért, az egészen más, mint ha a házszabály világos és határozott félretételével az elnök jogszabályok alkotásának alapjául szolgáló határozatot hirdet k , mely a határozathozatal egyetlen kellékének sem felel meg és amely törvénytelen határozatot nem fizet törvényessé még a választók többségének nyilatkozata sem. Ezt a különbséget nemcsak tudja, de érzi is mindenki. Ennek ellenkezőjét hiába állítja bárki is. Érzem én i9 lelkem minden izében, dt azok mellett a szigorúan megszabott korlátok mellett a költségvetés nélküli állapotban vállalni tudtam a kormányzati felelősséget, mert ellenértékűl szolgáltak a miniszteri felelősségnek alkotmányunkban szorosan örülhet biztosítékai. De a november 18-iki eseményt nézve, mely külső megjelenésében nem is a kormánynak, de a felelőtlen parlamenti többségnek és a Ház elnökének ténye, lelkiismeretemet és meggyőződésemet nem tudtam kibékíteni azzal a gondolattal, hogy erőszakot tegyek a Ház rendjének jogforrásává, melylyel szemben ezen tettemért engem senki jogi vagy politikai felelősségre nem vonhat. A készviselőház törvénytelen határozatát legitim határozattá a választók többségében megnyilvánuló nemzeti akarat se teheti. Az a határozat illegitim marad azután is. A «Quod initio vitiosum est» . . . árnyéka reáborul és a törvénytelenséget csak maga a Ház hozhatja helyre, ha semmisnek nyilvánítja. A választóközönségben megnyilvánuló akarat nem fedhet be semmiféle törvénytelenséget. Nem fedheti be, — hogy egy példát hozzak fel, — egy miniszter törvénytelenül kiadott rendeletét sem, hiába szavaz neki bizalmat a nemzet összessége, a bíró van kiontva kontaét esetben eldönteni: törvény-s vagy törvénytelen-e a rendlet. Engem pedig úgy, mint a szabadelvű párt több tagját, feltétlenül arra kényszerültt, hogy az eddigi pártkötelekből elveink sértetlen fentartásával kilépjek és párton kívüli helyzetben szolgáljam a jogelv és funrlamentarizmus alapján álló kibontakozás ügyét. Az elkövetett erőszak nem lehet jogorvos. Ez megnyugvást nem fog kelteni soha. Lelkiismeretem, meggyőződésem parancsszavára hallgattam és csak így és másképpen nem tehettem. Mielőtt befejezném eljárásom indokolását, két megjegyzésre kell kitérnem. Az egyik az, miért nem akadályozták meg a november 18-diki esemény után kilépettek már előbb az úgynevezett «erőszak» politikáját. Erre az a válaszom, hogy én se hittem, más se hitt a kilépettek közül abban, hogy az erőszakos löpés föltétlenül bekövetkezik. Föltehettük, hogy az taktikai fegyver csak, melyet Damokles kardjaként kezel a miniszterelnök úr. Annál inkábbellehettük, mert hisz ugyanezen év márciusában is viszszavonta a rendkívüli eszközök igénybe vételére szóló javaslatát és ez már bevált a béke megszerzésének eszközéül, ily helyzetben, midőn a kitűzött célt, t. i. a házszabály revízióját óhajtottuk, a beavatkozásnak nem volt jogosultsága Követtem is őt és követte mindegyik a kilépettek közül a jog útjának utolsó állomásáig. Azt pedig soha sem titkoltam, hogy az erőszakos lépés elválaszt bennünket a célhoz vezető úton. A másik megjegyzés, melyet Széll Kálmán és Andrássy Gyula gróf kilépését igazoló nyilt levelekre hajlásuk az volt, hogy a kibontakozás útját a két államférfi nem jelölte meg. Széll Kálmán letette mandátumát. Világosan megmondta, hogy politikai működésre nem talál teret. Ezt az elhatározást mélyen fájlalhatjuk, de megérdemli, hogy azt mindenki tisztelettel vegye tudomásul. Andrássy Gyula gróf ellenben kijelentette,hogy kettős célnak fog szolgálni. Az egyik az, Izo iv a formák megsértésével létrejött határozat ne váljék jogforrássá. A másik cél az, hogy a nemzetnek nap-nap után mind hangosabban nyilvánuló azon akarata, hogy a házszabályok a szólásszabadság megóvásával módosíttassanak, érvényesüljön. Ennél többet ez idő szerint alig mondhat az, aki, mert meggyőződése tiltja, hogy a most küzdő táborok bármelyikéhez csatlakozzék, néhány rokonfoltosású képviselővel pártonkívüli állást foglal el. Nyilatkozata világos, hogy első feladat a megsértett jog reparációja és soha és semmi szik alatt más nem, mint a parlamentarizmus megengedett eszközeinek igénybevétele. A miniszterelnök úr — mint többszörös kijelentései tanúsítják — elhatározta, hogy merész koncepcióját és ennek döntkezményeit teljes esélylyel keresztülviszi. A november 18-iki határozati javaslatot érvényesíteni akarja. Ezen az alapon több törvényjavaslatot óhajt keresztülvinni, mi kétségtelenül az erőszakos lépések egész sorozatát feltételezi. Ezt az utat nem követem, nem követhetem. Az erőszak első alkalmazásánál levontam magamra nézve a következményeket. A másik ut az, melynek határjelzői e néhány pontba foglalhatók . Az első feltétel, hogy a november 18-iki határozat jogforrás nem lehet. A másik. az, hogy a szólásszabadságot biztosító, a házszabályokkal való durva visszaélést lehetetlenné tevő revízió ihetőleg jontközi egyezség útján jöjjön létre. Szükséges mindenesetre, hogy ismerje meg az egész ország azokat az alapévi két és főbb részteteket is, melyeket a végles házszabály módosítás tartalmazni fog. Ha ilyen eljárás mellett is a házszabályrevízió ellen obstrukció törne ki, akkor van helye apellálni a nemzetre, hogy nyilatkozzék meg a nemzeti akarat, hogy azt a zászlót kívánja-e szolgálni, mely lehetővé teszi, hogy egy kis töredék technikai ok-strukcióval megakaszthassa a Ház munkarendjét, vagy azt a zászlót, mely biztosítani akarja nemzeti létünk palládiumát, a parlamentarizmust.. A nemzeti akarat ítélete itt oly sulyival nehezedik mindenkire, hogy a házszabályrevízió "ellen újra obstruálni az erkölcsi lehetetlenségek közé tartozik, ése a már törvénytelenül létrejön képviselőházi határozat törvényessé tétele végett nem szabadó kormánynak a nemzetre appellálni, mert olyan verdiktre hívná fel a választók többségét, melyet at a magyar alkotmány értelmében meg nem adhat. Ez az út, mely megnyugvásra vezet, ése nem az, hogy törvénytelenül létesítsenek egy ideiglenes házszabályt, ennek drákói szigorával, kitiltásokkal, kivezetésekkel, megcsonkított parlamenttel szavaztassák meg a Ház rendjét, a végleges házszabályt, pénzügyi felhatalmazást és egyéb törvényjavaslatokat. Ezzel nem lehet elérni mást, miint elkeseredettséget, visszavonást, az állami jogrend nagy erkölcsi értékeinek megcsorbítását, a jogok és köteles- ségek összhangjának megzavarását, ítéletüket nyugodtan várom. Kelt Budapesten, 1904. november 28. ’ Hazafias üdvözlettel Wlassics Gyula, Tisza a bukás szélén. Hiába bazirozza Tisza István gróf az ő gusztusa szerint való «tiszta» parlamentarizmust az uj teremőri mellbőségre, hiába praktizálja ő maga a mellbőgést, pozíciója a legutóbbi napokban erősen megingott. Győrről, ahol ő holnap akar fanatizáló beszédet mondani s hova e végből külön vonaton szállítja a bécsi magyarokat, azt a jelentést kaptuk ma, hogy ott elterjedt hírek szerint Tisza István gróf a bukás szélén áll. Rosszul áll a szénája a Lloydklubban és a koronánál. A Lloyd klubban megmaradt képviselők közül sokan torkig varrnak már azzal a terrorizmussal, amelylyel Tiszának egszemélyesebb gárdája dolgozik és komoly aggodalmakkal nézve azokat az előkészületeket, amelyeket már most tesz Tisza a képviselőház legközelebbi ülésére az ellenzék teljes letörése céljából, Gorove László közvetítő álláspontjára helyezkednek. A Lloyd-klub ezen tagjai közül sokan, 20 nál többen, nagyobbára Apponyinak és Szélinek régi hívei kilépni szándékoznak, mások viszont nyíltan szembeszállanak a terrorizálókkal. Tisza «kompakt» többsége így a legnagyobb veszedelemben forog. Ami pedig a koronát illeti, a leghatározottabban beszélik, hogy a király nem egyezik bele abba, hogy Tisza a képviselőház legközelebbi ülésén életbe léptesse a «lex» Dánielt, azaz erőszakot alkalmazzon a régi házszabályok alapján álló ellenzékiek ellen. Azonfelül a király nem éri be pusztán Tisza tanácsaival, hanem látva azt a válságos, a «lex Daniel» alapján megoldhatatlan helyzetet, amelyet a november 18-iki esti ülés teremtett, más, kipróbált politikusoknak véleményét is kívánja meghallgatni. Ő Felsége ezek közül, a győri hír szerint máris kihallgatáson fogadta a kilépettek közül Darányi Ignác volt minisztert. Kivált, ez utóbbi körülmény ingatta meg Tisza porcióját, mert Tisza mindeddig abban mesterkedett és ahhoz kötötte állását, hogy a király más államférfiakat ne fogadjon. Legközelebb várják Andrássy Gyula grófnak, Szeli Kálmánnak és még néhány előkelő politikusnak meghívását a királyhoz, ami aztán végképpen tarthatatlanná tenné Tisza helyzetét. A választások. Egyik lap «egészen megbízható értesülések» alapján jelenti mint azt egyébként annak idején mi is megírtuk, hogy Tisza István gróf miniszterelnök a királyi filmfolmázusra támaszkodva, az újonan összeülő parlamentien csakis az indemnitást intézten el s aztán a jövő év február havában kiíratja az új választásokat. Ezzel az elhatározással elejét akarja venni a nagyobb skandalumoknak a képviselőházban, arra az elvre hivatkozva, hogy ha a kormány bármikor új választások elrendelése céljából kér indemnitást, azt az ellenzék nem tagadhatja meg. Ha az elvet ezúttal nem tartaná az ellenzék kötelezőnek, akkor erőszakkal hajtaná keresztül az indemnitást. Azonban ezt megelőzőleg kísérletet tesz