Alkotmány, 1905. február (10. évfolyam, 28-51. szám)
1905-02-01 / 28. szám
ALKOTMÁNY. 28. szám. meg Tisza István miniszterelnök, akit a párt tagjai éljenzéssel fogadtak. Körülötte rögtön nagyobb csoport képződött. Még az est folyamán megérkezett a híte, hogy Hieronymi kereskedelmi miniszter Szászsebesen meg lett választva. A párt tagjai tömegesen gratuláltak Hieronymi Károlynak. A miskolci választás eredménye is megérkezett a klubba, mely szerint Tisza István gróf miniszterelnök kisebbségben maradt. Értesülésünk szerint Tisza István gróf nézete a helyzetről az adott pillanatban az, hogy a győzteseké a vezetés és hatalom, de az övéké a kötelesség is. Ő és a párt tagjai, akik vele egy nézeten vannak, a kibontakozás elé akadályokat nem fognak gördíteni, hogy az ország érdekében bármely megoldás létrejöhessen. Fenn fogják tartani azt a közjogi felfogást, amit vallottak a 67-es alap mellett és ellenőrző szemmel fogják tovább kísérni a fejleményeket. A párt tagjai között különböző kombinációk merülnek fel. De még bármily határozott irány nem fejlődött ki az iránt, hogy lesznek-e, akik ellenzéki pártot csinálnak. Minden a bekövetkező eseményektől függ. A szabadelvű párt tagjai egyelőre a magáneszmecsere körében politizálnak, döntő elhatározásukról csak a válság legközelebbi döntő fordulata alkalmával lehet szó. Tisza István gróf miniszterelnök a mai délután folyamán látogatást tett Hodossy Imrénél. A függetlenségi párt köréből ma a következő kommünikét adták ki: A függetlenségi párt álláspontjáról mindenféle híresztelések láttak napvilágot, továbbá egyes nyilatkozatok és hírlapi cikkek jelentek meg. Ezek mind teljesen nélkülözik a hivatalos jelleget és nem képviselnek mást, mint a cikkírók és nyilatkozók egyéni véleményét. A párt állásfoglalására nézve a legközelebbi értekezleten fog határozni, amely kellő időben meg fog tartatni. Ezt az értekezletet azonban meg fogja előzni a szövetkezett ellenzéknek közös értekezlete, amit valószínűleg vasárnap, február bő 5-én fognak megtartatni. A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága minden valószínűség szerint szombaton délelőtt fog összehivatni a függetlenségi pártkör helyiségébe. Széll Kálmán, egy helyi kőnyomatosnak az a híre, mintha Széll Kálmánt szombaton ő Felsége Bécsben magánkihallgatáson fogadta volna, minek folytán ő azonnal Budapestre utazott, valamennyi ezen híreszteléshez fűzött konbinációval együtt merő koholmány. Széll Kálmán nem jelent meg ő Felségénél, Budapesten is csak magánügyben tartózkodik, politikáról nem nyilatkozik, politikai nyilatkozatot egyáltalában nem tett. Szombathelyről táviratoztak. Széll Kálmánt újból történt megválasztása alkalmával a szentgotthárdi szövetkezett ellenzék nevében Usz Gábor elnök üdvözölte, melyre Széll Kálmán a következő távirattal felelt: — Három napi távollét után tegnap este vettem a szövetkezett ellenzék megtisztelő sürgönyét, mely igaz és mély köszönettel töltött el. Nyílt levelemben történt kijelentésem dacára bizalmuknak és ragaszkodásuknak ezen újabb megnyilatkozása és az önök megtisztelő kitüntetése örök hálára kötelez. A munkára készen állok. Megható és megtisztelő tényük előttem mindenkor felejthetetlen lesz. A kormány vád alá helyezése. Bánffy Dezső báró igen érdekes nyilatkozatot tett ama körülményről, hogy a kormány az 1899-iki törvény megkerülésével tárgyalásokba bocsátkozott Németországgal. — Oly flagráns törvénysértés ez —– mondta Bánffy Dezső báró — a nemzet jogainak oly kijátszása, hogy ezért nemcsak Tisza István gróf miniszterelnököt, de Goluchowski Agenor gróf külügyminisztert is feltétlenül vád alá kell helyezni. Ily vád alá helyezési indítványnak, ha más nem akad, én leszek a beterjesztője. (Az 1848. évi III. törvénycikk 32. § a értelmében a miniszterek vád alá helyezhetők minden oly tettért, mely az alkotmány biztosítékait, a fennálló törvények rendelkezéseit sérti és általuk hivatalos minőségükben követtetik el. A vád alá helyezést a képviselőház szavazatainak általános többségével rendeli el, — a bíráskodást pedig a főrendiház tagjai által titkos szavazással megválasztott 36 tagból — a visszavetési jog gyakorlása után — megmaradó 12 tagú bíróság gyakorolja.) Koalíció és a néppárt, nagyobb ellenségével, a szabadelvű párttal koalícióba menjen. Erősen hiszem, hogy ez nemcsak a tisztelt szerkesztőségnek, hanem az országgyűlési pártnak is a véleménye. A szabadelvű párt különösen itt a felvidéken az ő petrifikált nézeteivel, teljesen korrumpált erkölcseivel, protekciós politikájával, erőszakoskodásával, törvénytelenségeivel, a zsidók feltűnő dédelgetésével és a választásoknál űzött embertelenségeivel annyira megutáltatta magát a nép előtt, hogy nincs az a földi hatalom, amely azt a néppel megkedveltetné. A néppárt, ha az ország keresztény jellege szívén fekszik, még az esetben sem koalicionálhat a szabadelvű párttal, ha ez az egyes vagy az összes egyházpolitikai törvények visszaszívásába is beleegyeznék, mert ehhez a függetlenségi pártnak is volna hozzászólása , mert ez idő szerint nem az egyházpolitikai törvények revideálása, hanem az ország alkotmányának megmentése, illetve a szabadelvű párt zsarnokságától való megszabadítás van napirenden. Ami az egyházpolitikai törvények revízióját illeti, szó sincs róla, azok nagy kárára vannak a katholikus egyháznak és így az országnak is, de nem volna helyes, ha a néppárt a mostani politikai zavart a revízióra akarná kihasználni. Az egyházpolitikai törvények revíziójára a protestánsok fogják majd a törvényhozást kényszeríteni, mert különben hívek nélkül maradnak. Ha a néppárt a szabadelvű párttal koalícióba menne, ezáltal a nép előtt teljesen hitelvesztetté válnék. A néppártnak egyedüli támasza a nép. Ha ezt a támaszt elvesztette, azt semmiféle szabadelvűféle protekció nem fogja pótolni, fia tehát a néppárt belemenne a szabadelvű párttal való koalícióba, ezzel önmagát kivégezné és a szabadelvű pártot az elzülléstől meg nem mentené. Hogy a szabadelvű párt romlott erkölcsiéin már nem lehet javítani, azt a volt nemzeti pártnak a szabadelvű párttal való fúziója legjobban igazolja. Minő vérmes reményeket fűzött akkor az egész ország ahhoz, hogy Apponyi gróf és az ő intakt erkölcsű hívei a szabadelvű pástot át fogják alakítani! És mi lett e reményből." Az, hogy a szabadelvű párt Széll távozása után■ még erkölcstelenebb, gonoszabb lett, mint valaha volt, így volna most is, ha találkoznék egy politikai párt, amely a szabadelvű párt életét akár egy ad hoc csinált koalícióval akarná megmenteni vagy legalább meghosszabbítani. Ha a néppárt akárminő ideiglenes koalíciób lépne a szabadelvű párttal, ez által a jövő v,a cA Budapesti Tudósító jelenti. Illetékes helyről annak a kijelentésére hatalmaznak fel, hogy jesen felbontható az okok és okozatok kiszámítható egyenletébe. Ha megváltozik valamely külső hatás, menten mindig ugyanazon módon megváltozik az élettelen tárgy anyaga, vagy alakja is. Milyen más ezzel szemben azonban valamely élőlény, állat vagy növény! Hogy bonyolult vagy egyszerű-e a szervezete, az nem játszik szerepet. Minden esetben azonban legkisebb szervezeti részlete is úgy alakul, hogy bizonyos tekintetben fontos az egészre nézve. Minden része kölcsönös viszonyban, correlatióban áll egymással, ami élettelen természeti tárgyakon teljesen ismeretlen. Külső hatások szintén vannak reá befolyással, de az eredmény minden egyes esetben más és más és mindig alkalmazkodik a megfelelő helyzet viszonyaihoz. Mindenkor azt veszszük észre, hogy az élő szervezet alakulása, vagy működése célszerű az egyedre (az illető állatra vagy növényre), vagy a fajra nézve, vagy legalább olyan, hogy célszerű lehetne, ha nem gátolná meg valamely hatalmasabb más hatás. Ezt mechanikai úton magyarázni nem lehet, csak a célszerűségi törvény felvételével. Belátta ezt már 25 évvel ezelőtt a jelenkor leghíresebb fiziológusa, Pflüger s a materializmus akkori fénykorában volt bátorsága hirdetni, hogy van a természetben teleológiai törvény. Könyve akkor feledésbe ment, az utóbbi évek vizsgálatai meggyőző gazdag tapasztalataikkal azonban a materializmus ellenére neki adtak igazat s ma mind többen hasonló bevallásban vannak. A gazdag anyagot, mely e tekintetben rendelkezésünkre áll s egész terjedelmében feltünteti az áthidalhatatlan űrt, mely a szerves lények és a szervetlen anyag között — a célszerűség szempontjából — fennáll, Franco öt nagy csoportba osztja, mely csoportok mindegyike, a A felvidékről kaptuk ezt a cikket: Örömmel olvastam az «Alkotmány» vasárnapi számában, hogy szó se lehet a szabadelvű pártiak azon pium desideriumáról, hogy a néppárt a hatvanhetes alap védelmére az ő eddigi legpéldák egész sorozatán, egyik meggyőzőbben, mint a másik, bizonyítja, hogy a szerves lényeket pusztán fizikai és kémiai erőkkel, a mechanizmus törvényei szerint, megmagyarázni és megérteni nem lehet Lássuk ezeket a ténybeli csoportokat néhány igazoló példa kíséretében. Első az anyagcsere-szabályozás az élőlényeknél. Ez annyit jelent, hogy az anyagcsere az élő szervezetekben nem követi egyszerűen a fizikai és kémiai törvényeket, hanem azok ellenére az anyagcsere számos folyamata oly módon megy végbe, mint az az illető élőlényre jobb és célszerűbb. Az anyagcsere tehát a szervezetekben célszerű szabályozásnak (regulatio) van alávetve. Pfeifer tanár, a növényélettan neves képviselője, azt találta, hogy bizonyos penészgombák nem minden tápláló anyagot vesznek fel egyformán, hanem ha van alkalmuk többféle kört választani, azt veszik fel, aminek tápláló értéke legnagyobb. Ha a zöld ecsetpenészt oly kultúrában tartják, melyben van dextrosa és glicerin, az utóbbit nem bontja fel addig, aoig a dextrosa tart. Hasonló válogatás áll be, ha a szervezeteket táplálékban vagy oxigénben való hiánynak teszszük ki. A szervezet ilyenkor önmagát emészti meg, de nem minden sorrend nélkül, hanem úgy, hogy a legfontosabb szervek mindig utoljára kerülnek sorra. A táplálékhiány beálltával, az állati szervezet megemészti először a zsírt, kevésbbé az izmokat és a beleket, legkevésbbé pedig az agyvelőt, az ideganyagot és a vért. Az anyagcsere más tüneményeivel hasonlóképp vagyunk. Újabb időben első rangra emelkedett e tekintetben az úgynevezett ellentestek elmélete. Ez azon a megügyelésen alapul, hogy növényekben, állatokban egyaránt a normális és megzavart anyagcsere folyamán vegyületek jelennek meg, melyek feladata bizonyos ártalmas folyamatokat feltartóztatni, vagy ártalmatlanná tenni, így az emésztésnek egyik legnagyobb rejtvénye volt egészen a legújabb időkig, hogy miért nem támadják meg az emésztő fermentumok a gyomor falát, azaz miért nem emészti meg az éhező gyomor önmagát? Ezt a regulációiból értjük meg, mert szükség esetén képződik: a gyomorban antyenzim, mely tehetetlenekké teszi a fermentumokat. Ezek a regulációk, mint Behring tanár hangsúlyozza, célszerűségi tünemények s mint ilyenek erős bizonyítékok a tekintetben,hogy az élőlényekben valamely más törvény is működik, mint pusztán fizikai vagy khémiai. A második csoporthoz a közvetetten alkalmazkodás (adoptatio) tényei tartoznak, mely szerint a szerves lényeken a külső hatás, vagy belső ok mindig célszerű átalakulásokat idéz elő. Közismert dolog, hogy a felsőbb rendű növények mindig úgy alakulnak, amint transspiratiójuk kívánja. Száraz helyen, pusztán, sivatagban szőrösekké válnak, hogy a párolgás lehetőleg csekély legyen; vízgőzzel telt helyeken, mocsárban, őserdőben ellenben óriási levelekről és nagy párolgási felületekről gondoskodnak. Egyebektől eltekintve, az alkalmazkodás szép példája bizonyos sérülések alkalmával mutatkozik, amiről a modern chirurgia igen tanulságos anyagot bocsátott rendelkezésünkre. Ha a csonttörés, zúzás után nem is kapja vissza eredeti alakját s gyógyulás után el is torzul, a lemezkék az új csontrészben megint úgy helyezkednek el, hogy normális statisztikai működésük biztosítva legyen. A csont megújulása tehát a legcélszerűbb módon történik: nem az alak áll helyre, hanem a leglényegesebb: a működés. Szerda, 1905. február 1.