Alkotmány, 1905. február (10. évfolyam, 28-51. szám)

1905-02-01 / 28. szám

ALKOTMÁNY. 28. szám. meg Tisza István miniszterelnök, akit a párt tagjai éljenzéssel fogadtak. Körülötte rögtön na­gyobb csoport képződött. Még az est folyamán megérkezett a híte, hogy Hieronymi kereske­delmi miniszter Szászsebesen meg lett vá­lasztva. A párt tagjai tömegesen gratuláltak Hieronymi Károlynak. A miskolci választás eredménye is megérkezett a klubba, mely sze­rint Tisza István gróf miniszterelnök kisebbség­ben maradt. Értesülésünk szerint Tisza István gróf nézete a helyzetről az adott pillanatban az, hogy a győzteseké a vezetés és hatalom, de az övéké a kötelesség is. Ő és a párt tagjai, akik vele egy nézeten vannak, a kibontakozás elé akadályokat nem fognak gördíteni, hogy az or­szág érdekében bármely megoldás létrejöhessen. Fenn fogják tartani azt a közjogi felfogást, amit vallottak a 67-es alap mellett és ellenőrző szem­mel fogják tovább kísérni a fejleményeket. A párt tagjai között különböző kombinációk merülnek fel. De még bármily határozott irány nem fejlődött ki az iránt, hogy lesznek-e, akik ellenzéki pártot csinálnak. Minden a bekövet­kező eseményektől függ. A szabadelvű párt tagjai egyelőre a magán­eszmecsere körében politizálnak, döntő elhatá­rozásukról csak a válság legközelebbi döntő fordulata alkalmával lehet szó. Tisza István gróf miniszterelnök a mai délután folyamán látoga­tást tett Hodossy Imrénél. A függetlenségi párt köréből ma a következő kommünikét adták ki: A függetlenségi párt álláspontjáról mindenféle híresztelések láttak napvilágot, továbbá egyes nyilatkozatok és hírlapi cikkek jelentek meg. Ezek mind teljesen nélkülözik a hivatalos jelle­get és nem képviselnek mást, mint a cikkírók és nyilatkozók egyéni véleményét. A párt állásfoglalására nézve a legközelebbi értekezleten fog határozni, amely kellő időben meg fog tartatni. Ezt az értekezletet azonban meg fogja előzni a szövetkezett ellenzéknek közös értekezlete, amit valószínűleg vasárnap, február bő 5-én fognak megtartatni. A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága minden valószínűség szerint szombaton délelőtt fog összehivatni a függetlenségi pártkör helyi­ségébe. Széll Kálmán, egy helyi kőnyomatosnak az a híre, mintha Széll Kálmánt szombaton ő Felsége Bécsben magánkihallgatáson fogadta volna, minek foly­tán ő azonnal Budapestre utazott, valamennyi ezen híreszteléshez fűzött konbinációval együtt merő koholmány. Széll Kálmán nem jelent meg ő Felségénél, Budapesten is csak magánügyben tartózkodik, politikáról nem nyilatkozik, politikai nyilatkozatot egyáltalában nem tett. Szombathelyről táviratoztak. Széll Kálmánt újból történt megválasztása alkalmával a szent­gotthárdi szövetkezett ellenzék nevében Usz Gábor elnök üdvözölte, melyre Széll Kálmán a következő távirattal felelt: — Három napi távollét után tegnap este vet­tem a szövetkezett ellenzék megtisztelő sürgö­nyét, mely igaz és mély köszönettel töltött el. Nyílt levelemben történt kijelentésem dacára bizalmuknak és ragaszkodásuknak ezen újabb megnyilatkozása és az önök megtisztelő kitün­tetése örök hálára kötelez. A munkára készen állok. Megható és megtisztelő tényük előttem mindenkor felejthetetlen lesz. A kormány vád alá helyezése. Bánffy Dezső báró igen érdekes nyilatkoza­tot tett ama körülményről, hogy a kormány az 1899-iki törvény megkerülésével tárgyalásokba bocsátkozott Németországgal. — Oly fla­gráns törvénysértés ez —– mondta Bánffy Dezső báró — a nemzet jogainak oly kijátszása, hogy ezért nemcsak Tisza István gróf miniszterelnököt, de Goluchowski Agenor gróf külügyminisztert is feltétlenül vád alá kell he­lyezni. Ily vád alá helyezési indítványnak, ha más nem akad, én leszek a beterjesztője. (Az 1848. évi III. törvénycikk 32. § a értelmében a miniszterek vád alá helyezhetők minden oly tettért, mely az alkotmány biztosítékait, a fennálló törvények rendelkezéseit sérti és általuk hivatalos minőségük­ben követtetik el. A vád alá helyezést a képviselőház szavazatainak általános többségével rendeli el, — a bíráskodást pedig a főrendiház tagjai által titkos szavazással megválasztott 36 tagból — a visszavetési jog gya­korlása után — megmaradó 12 tagú bíróság gyako­rolja.) Koalíció és a néppárt, nagyobb ellenségével, a szabadelvű párttal koa­lícióba menjen. Erősen hiszem, hogy ez nem­csak a tisztelt szerkesztőségnek, hanem az or­szággyűlési pártnak is a véleménye. A szabad­elvű párt különösen itt a felvidéken az ő petri­­fikált nézeteivel, teljesen korrumpált erkölcsei­vel, protekciós politikájával, erőszakoskodásával, törvénytelenségeivel, a zsidók feltűnő dédelgeté­­sével és a választásoknál űzött embertelenségei­vel annyira megutáltatta magát a nép előtt, hogy nincs az a földi hatalom, amely azt a néppel megkedveltetné. A néppárt, ha az ország keresztény jellege szívén fekszik, még az esetben sem koalicionál­­hat a szabadelvű párttal, ha ez az egyes vagy az összes egyházpolitikai törvények visszaszívá­sába is beleegyeznék, mert ehhez a független­ségi pártnak is volna hozzászólása , mert ez idő szerint nem az egyházpolitikai törvények revideálása, hanem az ország alkotmányának megmentése, illetve a szabadelvű párt zsarnok­ságától való megszabadítás van napirenden. Ami az egyházpolitikai törvények revízióját illeti, szó sincs róla, azok nagy kárára vannak a katholikus egyháznak és így az országnak is, de nem volna helyes, ha a néppárt a mostani po­litikai zavart a revízióra akarná kihasználni. Az egyházpolitikai törvények revíziójára a protes­tánsok fogják majd a törvényhozást kényszerí­teni, mert különben hívek nélkül maradnak. Ha a néppárt a szabadelvű párttal koalícióba menne, ezáltal a nép előtt teljesen hitelvesztett­é válnék. A néppártnak egyedüli támasza a nép. Ha ezt a támaszt elvesztette, azt semmiféle szabadelvűféle protekció nem fogja pótolni, fia tehát a néppárt belemenne a szabadelvű párttal való koalícióba, ezzel önmagát kivégezné és a szabadelvű pártot az elzülléstől meg nem men­tené. Hogy a szabadelvű párt romlott erkölcsiéin már nem lehet javítani, azt a volt nemzeti párt­nak a szabadelvű párttal való fúziója legjob­ban igazolja. Minő vérmes reményeket fűzött ak­kor az egész ország ahhoz, hogy Apponyi gró­f és az ő intakt erkölcsű hívei a szabadelvű pás­tot át fogják alakítani! És mi lett e reményből­." Az, hogy a szabadelvű párt Széll távozása után­■ még erkölcstelenebb, gonoszabb lett, mint valaha volt, így volna most is, ha találkoznék egy poli­tikai párt, amely a szabadelvű párt életét akár egy ad hoc csinált koalícióval akarná meg­men­­teni vagy legalább meghosszabbítani. Ha a néppárt akárm­inő ideiglenes koal­íciób lépne a szabadelvű párttal, ez által a jövő v,a c­­A Budapesti Tudósító jelenti. Illetékes hely­ről annak a kijelentésére hatalmaznak fel, hogy jesen felbontható az okok és okozatok kiszámít­ható egyenletébe. Ha megváltozik valamely külső hatás, menten mindig ugyanazon módon meg­változik az élettelen tárgy anyaga, vagy alakja is. Milyen más ezzel szemben azonban valamely élő­lény, állat vagy növény! Hogy bo­nyolult vagy egyszerű-e a szervezete, az nem játszik szerepet. Minden esetben azonban legki­sebb szervezeti részlete is úgy alakul, hogy bi­zonyos tekintetben fontos az egészre nézve. Minden része kölcsönös viszonyban, correlatió­­ban áll egymással, ami élettelen természeti tár­gyakon teljesen ismeretlen. Külső hatások szin­tén vannak reá befolyással, de az eredmény minden egyes esetben más és más és mindig alkal­mazkodik a megfelelő helyzet viszonyaihoz. Min­denkor azt veszszük észre, hogy az élő szervezet alakulása, vagy működése célszerű az egyedre (az illető állatra vagy növényre), vagy a fajra nézve, vagy legalább olyan, hogy célszerű le­hetne, ha nem gátolná meg valamely hatalma­sabb más hatás. Ezt mechanikai úton magyarázni nem lehet, csak a célszerűségi törvény felvételével. Belátta ezt már 25 évvel ezelőtt a jelenkor leghíresebb fiziológusa, Pflüger s a materializmus akkori fénykorában volt bátorsága hirdetni, hogy van a természetben teleológiai törvény. Könyve akkor feledésbe ment, az utóbbi évek vizsgálatai meg­győző gazdag tapasztalataikkal azonban a ma­terializmus ellenére neki adtak igazat s ma mind többen hasonló bevallásban vannak. A gazdag anyagot, mely e tekintetben rendel­kezésünkre áll s egész terjedelmében feltünteti az áthidalhatatlan űrt, mely a szerves lények és a szervetlen anyag között — a célszerűség szempontjából — fennáll, Franco öt nagy cso­portba osztja, mely csoportok mindegyike, a A felvidékről kaptuk ezt a cikket:­­ Örömmel olvastam az «Alkotmány» vasárnapi számában, hogy szó se lehet a szabadelvű pár­tiak azon pium desideriumáról, hogy a néppárt a hatvanhetes alap védelmére az ő eddigi leg­példák egész sorozatán, egyik meggyőzőbben, mint a másik, bizonyítja, hogy a szerves lénye­ket pusztán fizikai és k­émiai erőkkel, a mecha­nizmus törvényei szerint, megmagyarázni és megérteni nem lehet Lássuk ezeket a ténybeli csoportokat néhány igazoló példa kíséretében. Első az anyagcsere-szabályozás az élő­lé­nyeknél. Ez annyit jelent, hogy az anyagcsere az élő szervezetekben nem követi egyszerűen a fizikai és k­émiai törvényeket, hanem azok elle­nére az anyagcsere számos folyamata oly mó­don megy végbe, mint az az illető élő­lényre jobb és célszerűbb. Az anyagcsere tehát a szer­vezetekben célszerű szabályozásnak (regulatio) van alávetve. Pfeifer tanár, a növényélettan neves képvise­lője, azt találta, hogy bizonyos penészgombák nem minden tápláló anyagot vesznek fel egy­formán, hanem ha van alkalmuk többféle kört választani, azt veszik fel, aminek tápláló értéke legnagyobb. Ha a zöld ecsetpenészt oly kultúrá­ban tartják, melyben van dextrosa és glicerin, az utóbbit nem bontja fel addig, aoig a dex­trosa tart. Hasonló válogatás áll be, ha a szervezeteket táplálékban vagy oxigénben való hiánynak tesz­­szü­k ki. A szervezet ilyenkor önmagát emészti meg, de nem minden sorrend nélkül, hanem úgy, hogy a legfontosabb szervek mindig utol­jára kerülnek sorra. A táplálékhiány beálltával, az állati szervezet megemészti először a zsírt, kevésbbé az izmokat és a beleket, legkevésbbé pedig az agyvelőt, az ideganyagot és a vért. Az anyagcsere más tüneményeivel hasonló­képp vagyunk. Újabb időben első rangra emel­kedett e tekintetben az úgynevezett ellentestek elmélete. Ez azon a megügyelésen alapul, hogy növényekben, állatokban egyaránt a normális és megzavart anyagcsere folyamán vegyületek je­lennek meg, melyek feladata bizonyos ár­talmas folyamatokat feltartóztatni, vagy ártalmatlanná tenni, így az emésztésnek egyik legnagyobb rejt­vénye volt egészen a legújabb időkig, hogy mi­ért nem támadják meg az emésztő fermentumok a gyomor falát, azaz miért nem emészti meg az éhező gyomor önmagát? Ezt a regulációiból ért­jük meg, mert szükség esetén képződik: a gyo­morban antyenzim, mely tehetetlenekké teszi a fermentumokat. Ezek a regulációk, mint Behring tanár hang­súlyozza, célszerűségi tünemények s mint ilye­nek erős bizonyítékok a tekintetben,­­hogy az élő­lényekben valamely más törvény is működik, mint pusztán fizikai vagy khémiai. A második csoporthoz a közvetetten alkal­mazkodás (adoptatio) tényei tartoznak, mely szerint a szerves lényeken a külső hatás, vagy belső ok mindig célszerű átalakulásokat idéz elő. Közismert dolog, hogy a felsőbb rendű nö­vények mindig úgy alakulnak, amint transspi­­ratiójuk kívánja. Száraz helyen, pusztán, siva­tagban szőrösekké válnak, hogy a párolgás le­hetőleg csekély legyen; vízgőzzel telt helyeken, mocsárban, őserdőben ellenben óriási levelekről és nagy párolgási felületekről gondoskodnak. Egyebektől eltekintve, az alkalmazkodás szép példája bizonyos sérülések alkalmával mutatko­zik, amiről a modern chirurgia igen tanulságos anyagot bocsátott rendelkezésünkre­. Ha a csont­törés, zúzás után nem is kapja vissza eredeti alakját s gyógyulás után el is torzul, a lemez­­kék az új csontrészben megint úgy helyezked­nek el, hogy normális statisztikai működésük biztosítva legyen. A csont megújulása tehát a legcélszerűbb módon történik: nem az alak áll helyre, hanem a leglényegesebb: a működés.­ ­ Szerda, 1905. február 1.

Next