Alkotmány, 1905. március (10. évfolyam, 52-78. szám)

1905-03-01 / 52. szám

ALKOTMÁNY 52. szám, hatalmi állás, a hadsereg közössége a védelem biztossága miatt, — neki csak jel­szó volt, mely alatt Magyarország ellen lehetett felvonulni. Auersperg hercegnek tegnapi felszóla­lása az urak házában ugyanezt a felfogást árulja el. Ezúttal eltekintünk Auersperg­­nek a hadseregre vonatkozó chlopy-i szí­nezetű álláspontjától. Békében hagyjuk a magyar alkotmány terén való elkalan­dozását és botlásait. De Ausztriához való viszonyunkról tett kijelentései annyira jel­lemzők az osztrák gondolkozásra, hogy érdemes feljegyezni. Auersperg szerint Ausztria-Magyarország egy szerencsétle­nül vezetett közös egész. S minthogy szerinte e két szerződősél szétválása által az egész romlás elé néz, tehát — úgy­mond — nem marad egyéb hátra, mint lelkiismeretes leszámolást eszközölni és akkor talán arra az eredményre jutunk, hogy legjobb az üzletet tovább vezetni. Íme még Auersperg herceg is üzletről beszél, mikor Ausztriának Magyarország­hoz való viszonyát jellemzi. A 67-es ki­egyezés üzleti kérdés. S ha mint jó osz­trák lelkiismeretes leszámolást tart, akkor azt találja, hogy a 67-es alapon — az eddigi módszer szerint — érdemes az üzletet tovább folytatni. Ausztriának az üzlet jól jövedelmez. Ki is mondja másutt, hogy Ausztria gazdaságilag jóval erősebb, igaz, hogy viszont Magyarországot politi­kailag tartja erősebbnek. Mivel pedig a politikai hatalom kérdésének tartja azt, hogy Magyarország mennyire tud eltérni a mostani állapottól, felhívja a kormányt és pártokat, hogy vállvetve és együttesen igyekezzenek a jelen nehéz pillanatokban a politika szálait kibonyolítani. Mi azonban más állásponton vagyunk. Nem a politikai hatalom, hanem a jog, az igazság és a nemzeti, élet vitális kér­désének tartjuk a kibontakozást s vele azt, hogy Magyarország a 67-es törvények szellemében és keretében jobb jövőt lás­son. S nekünk is meg kell csinálni a lelki­­ismeretes leszámolást. Hazafias kötelessé­günk ez. S ha megcsináljuk, bizony azt látjuk, hogy az üzletet tovább nem lehet úgy vezetni, mint eddig vezették. Nem, azzal gazdaságilag nem tudunk megerő­södni. A népnek nem tudunk megélhetést nyújtani. A közös intézményekben a pari­tásnak megfelelőleg nem tudunk érvénye­sülni. Nemzeti és állami jellegünk a dua­lizmusban nem bír megnyilatkozni, Mia mi is üzleti számlát készítünk, a számítás mínuszai záródik. És­pedig nem­csak az anyagiak terén, hanem alkot­mányjogi téren is. Mert mi a 67-es kiegye­zést nem üzletnek, hanem államjogi szer­ződésnek tekintjük. A 67-es törvénykönyv nekünk nem üzleti könyv, hanem a corpus juris egy kötete. A mérleget tehát e téren is fel kell állítani. A lelkiismeretes leszámolás tehát reánk nézve nem jól végződik. Az osztrák fel­fogást ismerve, látjuk, hogy hazánkat fejős tehénnek nézik. S minden közös­ségből csak addig kérnek, míg elég tejet lehet fejni Magyarországból. Ha ezt nem engedjük, akkor lehet nemzeti hadsereg, nemzeti külképviselet, lehet minden, amit a magyar szem­száj kíván. Jó lesz ezt megjegyezni. S a politikai számvetést is a válság közepette jó lesz eszerint ké­szíteni. Túri­­ kitja élvezetünket s igy hagy bennünket, mig csak fel nem gördül a függöny. Az első felvonás változatos szinpadi képéből karok hangzanak felénk, átlátszó alfentuak, me­lyek dalárdás énekekre emlékeztetnek. Ez majd­nem dicséretreméltó , mert tiszta moduláció, át­tetsző dallam után való törekvés jelentkezik itt, így halad a zene az ötödik jelenetig. Itt úgy tetszik, mintha a komponisták vagy a kompo­nista kiugrott volna a bőréből, mert a zene képe gyökeresen megváltozik. A magánénekek alaki tekintetben zavarosak; az éneklést az emberi hangszerveknek majdnem teljes nemismerése jóformán lehetetlenné teszi. Klammer Teréz, ki ennek a nemismerésnek az áldozata, szokatlanul magas hangfekvésekben énekel, úgy hogy a hall­gató a hanggörcs jelenségeit észlelheti. A meg nem okoltan túl gyakori változása a modulációnak a hallgatóság élvezetét meghiú­sítja. Ahogy halad a cselekmény, úgy halad gyorsmenetű tempóban a zene dekadenciája. Csupa külsőség, üres frázisok; a zene drámai hatásosságáról szó sincs. Zenekari színkombiná­ciók túlontúl fordulnak elő, de alig akad csak valamire való eszme, annál kevésbbé beszél­hetni az énekek erős plasztikájáról. A zene nemzeti eleme is csak külsőség, mely az ismert cifrázott befejezésekre szorítkozik. A ritmust, a zenének ezt az árverését hasztalan keressük, szintígy a kontrasztok helyes elosztását és al­kalmazását. Hangokba öntött rikító színpadi tűzijáték, mely fáraszt, úgy hogy a gyenge fi­nálé, mely az első felvonást bezárja, teljesen hatástalanul elpuffog. Itt-ott eszébe jut Máriának és Tafláttnak, hogy a zene égető eleme a dallam. Akkor Budapest, február 28. Rakovszky István üdvözlése. Rakovszky István képviselőházi alelnököt megválasztatása alkalmából újabban a következők üdvözölték: Rakovszky István, az állami számvevőszék el­nöke, Rakovszky Antal cs. és kir. kamarás, ifj. Rakovszky György, Sinkó dr. győri kanonok, Baán soproni alispán, Majthéniyi Rudolf, Mar­­sovszky László ny. már főellenőr Homok-Szent- Györgyről, Csörgeő Gyula Somssich Béla­ Men­­főnéből, Lányi Bertalan orsz. képviselő, Púder Rezső nagyprépost kanonok, Salvatore Ferlan Fiuméból, Baranszky Gyula dr. ügyvéd, Patyi István szabadkai tanár, Brogyányi Gyula, Czel­megcsendül egy dallam, persze csak gyengén csírázva, sehol teljes virágzásra nem jutva. Amit a laikus művészetnek, különösen polifon művészetnek gondolna, az nagynehezen össze­tákolt mesterkedés és semmi egyéb. Ez áll az első felvonásról, mely éppen egy órát és hat percet foglal el. Az ember elfárad, unat­kozik és a felvonás közben abban állapodik meg, hogy jó pénzéért «egy Wagner-féle dráma tanul­ságos unalmára» tehet szert s nem kell két, az iskola padjára való komponistának expektoráció­­ira fanyalodnia. A második felvonás az egybegyült pogányok áldozati jelenetét mutatja. Van itt csipőtánc, melyet «pogány nők» lejtenek az oltár körül, ing és álomba ringató zenétől kisérve. A ténykedő táltos hasztalan kiáltja: «Hadúr segits.» — Had­úr nem a verést, melyben a pogányoknak részük volt, le nem veheti róluk, sem az eszmékben szűkölködő komponistákba nem tud gondolatokat önteni. De a hősök és hősnőknek a folyton ma­gas hangfekvésekben való éneklése végtére olyan fárasztólag hat, hogy megváltásként érezzük, midőn Dióssyné (Csilla) az ő sötét színezetű hang­jával jótesően felüdíti hangidegeinket. Ebben a felvonásban is tapasztalhatjuk az első felvonás ecsetelt fogyatkozásait. A felvonás végén levő igazán költőies és megható jelenetet teljesen tönkreteszi a komponisták ügyetlensége. Éji magányában Tarján az égbolton megpillantja a tüzes keresztet, mint a kereszténység szimbó­lumát. Hatalmas meghatottságában áttér a ke­resztény hitre. Mit tesznek itt a komponisták ? A hegedűk magas fekvésekben hármas hangzatok­­ban visítanak; távolból tompított kürtszó hallat­szik, hárfazengzetekre támaszkodva. Ha ehelyett 9 Szerda, 1905. március 1. zel György trencséni alesperes, Könyöki Alajos dr. Fiuméból, Pereny Zoltán Béla szanyi plébá­nos, Króner Géza kir. aljárásbiró, farkas Sán­dor bogy­oszlói esperes-plebános, Bulla Antal gyulai kir. törvényszéki bíró, Ladányi Miklós, Baross Ernő dr orvos, Paska István nagybélici plébános a segesvári római katholikus hitközség nevében Meiser József plébános és Fejér Imre gondnok, Schlesinger dr. kir. közjegyző, Schle­singer Mór Rózsahegyről, Steiner Manó liptó­­szentmiklósi ügyvéd, Sieber Gusztáv Visegrád­­ról, Újlaki István nyúl­falui káplán, Mólnár Antal szováti gazda, Potyondi János vasúti munkás, stb. stb. Kossuth Ferenc szatmári díszpolgársága. Szat­­már város törvényhatósága még a múlt év szeptem­berében díszpolgárává választota Kossuth Ferencet az országos függetlenségi párt elnökét. A választás­ról szóló díszpolgári oklevelet ma délelőtt nagyobb küldöttség adta át Kossuth Ferencnek a független­ségi pártkörben. A küldöttséget Kelemen Samu dr. a szatmári választókerület országgyűlési képviselője és Pap Géza szatmári polgármester vezették, ki az oklevelét rövid beszéd kíséretében n­yújtotta át. Kossuth Ferenc az üdvözlésre beszéddel felelt. A díszoklevél átadása időpontjának megválasz­tása, mondotta, politikai jelentőséggel is bír, mert arról tesz tanúságot, hogy az ország helyesli azt, hogy mi erősen helyt állunk amaz elvek mellett, amelyeknek a lezajlott választások igazat adtak. A közvélemény megnyilatkozása m­ndenkor fontos alkot­mányos országokban,de legfontosabb akkor, amidőn az uralkodó késik tudomást venni arról a válaszról, meh­et a nemzet adott, amikor megkérdeztetett. A mi lelkiismeretünk arra nézve nyugodt, hogy a nemzeti jogok megvalósítására nézve mi a legna­gyobb mérséklettel és körültekintéssel iparkodunk gyakorolni azt az erőt, melyet a nemzet kezünkbe adott, de nem lehet semmi párttól kívánni azt, hogy éppen akkor hág­ja el elvi alapját, amidőn elvei megvalósulását alkalma lenne követel­­hetni. A magyar történelem évszázados tanulsága azt mutatja, hogy Magyarországon a jogmegvédés és jogvisszaszerzés mindig nagy küzdelemmel járt és sokszor szenvedésekkel és vérontással. Szerencsére most, midőn alkotmányos korszakot élünk, az or­­szággyűlés többségének akarata érvényesülni fogg, ha bebizonyul az, hogy ez akaratot az ország nem­csak egy múlékony feltámadással támogatta, hanem emellett erősen megáll és a nemzeti akarat érvénye­sülését nyugodtan, tiszteletteljesen, de elhatározott kitartással követeli. A német kereskedelmi szerződés. Mint Ber­linből értesülünk, a külügyminisztériumban ma szellemszerű harmónián egy megható melódia kúszik fel, vagy még jobban, ha a tüzes kereszt vakító fényében a színfalak mögött egy rövid, nyolc szólamú Palestrina-féle korál hangzana föl, a szerzők ezzel olyan hatást értek volna el, melyért hálásak volnánk. Ehelyett feladatukat teljesen tanulók módjára oldották meg, ártottak a költőnek a jelenet elrontásával és megfosztot­ták egy jól megszolgált hatással. Sok viszontagság után eljutunk a harmadik felvonás végéhez, melynek zenei színvonala alig magasabb, mint a másodiké. Itt is gyengéd dallamcsírákra bukkanunk, mint ahogy az opera valamennyi jobb része Szabados szép tehetsé­gére vall, aki hasonlíthatatlanul jobb zenész, mint Szendy. A kar befejező szavai: «Irgalmas Isten, adj nekik nyugodalmat , nyisd meg számukra mennyedet» az opera befejezését is jelentik, minekutána a hallgatóság három órányi kínszenvedést állott ki. A zenekar és a magánszereplők mindent elkövetnek, hogy a darabot elfogadtassák. Krammer Teréznek, mint Máriának, nem egy szerencsés pillanata volt, melyet azonban hang­jának a gyors pusztulása csökkentett Boch­­nicsek ismét gyakorlott énekesnek bizonyult, míg Dióssyné (Csilla) teljesen uralkodott sze­repén. Dalnoky (István király), Mihály­fi (Páz­­mán), Szendrői (Anasztáz), Komár (Orbán), Ney Dávid (táltos), Takáts (Káldor) elismerésre méltóan játszották nehéz és hálátlan szere­peiket. Bombay Artur.

Next