Alkotmány, 1905. március (10. évfolyam, 52-78. szám)
1905-03-01 / 52. szám
ALKOTMÁNY 52. szám, hatalmi állás, a hadsereg közössége a védelem biztossága miatt, — neki csak jelszó volt, mely alatt Magyarország ellen lehetett felvonulni. Auersperg hercegnek tegnapi felszólalása az urak házában ugyanezt a felfogást árulja el. Ezúttal eltekintünk Auerspergnek a hadseregre vonatkozó chlopy-i színezetű álláspontjától. Békében hagyjuk a magyar alkotmány terén való elkalandozását és botlásait. De Ausztriához való viszonyunkról tett kijelentései annyira jellemzők az osztrák gondolkozásra, hogy érdemes feljegyezni. Auersperg szerint Ausztria-Magyarország egy szerencsétlenül vezetett közös egész. S minthogy szerinte e két szerződősél szétválása által az egész romlás elé néz, tehát — úgymond — nem marad egyéb hátra, mint lelkiismeretes leszámolást eszközölni és akkor talán arra az eredményre jutunk, hogy legjobb az üzletet tovább vezetni. Íme még Auersperg herceg is üzletről beszél, mikor Ausztriának Magyarországhoz való viszonyát jellemzi. A 67-es kiegyezés üzleti kérdés. S ha mint jó osztrák lelkiismeretes leszámolást tart, akkor azt találja, hogy a 67-es alapon — az eddigi módszer szerint — érdemes az üzletet tovább folytatni. Ausztriának az üzlet jól jövedelmez. Ki is mondja másutt, hogy Ausztria gazdaságilag jóval erősebb, igaz, hogy viszont Magyarországot politikailag tartja erősebbnek. Mivel pedig a politikai hatalom kérdésének tartja azt, hogy Magyarország mennyire tud eltérni a mostani állapottól, felhívja a kormányt és pártokat, hogy vállvetve és együttesen igyekezzenek a jelen nehéz pillanatokban a politika szálait kibonyolítani. Mi azonban más állásponton vagyunk. Nem a politikai hatalom, hanem a jog, az igazság és a nemzeti, élet vitális kérdésének tartjuk a kibontakozást s vele azt, hogy Magyarország a 67-es törvények szellemében és keretében jobb jövőt lásson. S nekünk is meg kell csinálni a lelkiismeretes leszámolást. Hazafias kötelességünk ez. S ha megcsináljuk, bizony azt látjuk, hogy az üzletet tovább nem lehet úgy vezetni, mint eddig vezették. Nem, azzal gazdaságilag nem tudunk megerősödni. A népnek nem tudunk megélhetést nyújtani. A közös intézményekben a paritásnak megfelelőleg nem tudunk érvényesülni. Nemzeti és állami jellegünk a dualizmusban nem bír megnyilatkozni, Mia mi is üzleti számlát készítünk, a számítás mínuszai záródik. Éspedig nemcsak az anyagiak terén, hanem alkotmányjogi téren is. Mert mi a 67-es kiegyezést nem üzletnek, hanem államjogi szerződésnek tekintjük. A 67-es törvénykönyv nekünk nem üzleti könyv, hanem a corpus juris egy kötete. A mérleget tehát e téren is fel kell állítani. A lelkiismeretes leszámolás tehát reánk nézve nem jól végződik. Az osztrák felfogást ismerve, látjuk, hogy hazánkat fejős tehénnek nézik. S minden közösségből csak addig kérnek, míg elég tejet lehet fejni Magyarországból. Ha ezt nem engedjük, akkor lehet nemzeti hadsereg, nemzeti külképviselet, lehet minden, amit a magyar szemszáj kíván. Jó lesz ezt megjegyezni. S a politikai számvetést is a válság közepette jó lesz eszerint készíteni. Túri kitja élvezetünket s igy hagy bennünket, mig csak fel nem gördül a függöny. Az első felvonás változatos szinpadi képéből karok hangzanak felénk, átlátszó alfentuak, melyek dalárdás énekekre emlékeztetnek. Ez majdnem dicséretreméltó , mert tiszta moduláció, áttetsző dallam után való törekvés jelentkezik itt, így halad a zene az ötödik jelenetig. Itt úgy tetszik, mintha a komponisták vagy a komponista kiugrott volna a bőréből, mert a zene képe gyökeresen megváltozik. A magánénekek alaki tekintetben zavarosak; az éneklést az emberi hangszerveknek majdnem teljes nemismerése jóformán lehetetlenné teszi. Klammer Teréz, ki ennek a nemismerésnek az áldozata, szokatlanul magas hangfekvésekben énekel, úgy hogy a hallgató a hanggörcs jelenségeit észlelheti. A meg nem okoltan túl gyakori változása a modulációnak a hallgatóság élvezetét meghiúsítja. Ahogy halad a cselekmény, úgy halad gyorsmenetű tempóban a zene dekadenciája. Csupa külsőség, üres frázisok; a zene drámai hatásosságáról szó sincs. Zenekari színkombinációk túlontúl fordulnak elő, de alig akad csak valamire való eszme, annál kevésbbé beszélhetni az énekek erős plasztikájáról. A zene nemzeti eleme is csak külsőség, mely az ismert cifrázott befejezésekre szorítkozik. A ritmust, a zenének ezt az árverését hasztalan keressük, szintígy a kontrasztok helyes elosztását és alkalmazását. Hangokba öntött rikító színpadi tűzijáték, mely fáraszt, úgy hogy a gyenge finálé, mely az első felvonást bezárja, teljesen hatástalanul elpuffog. Itt-ott eszébe jut Máriának és Tafláttnak, hogy a zene égető eleme a dallam. Akkor Budapest, február 28. Rakovszky István üdvözlése. Rakovszky István képviselőházi alelnököt megválasztatása alkalmából újabban a következők üdvözölték: Rakovszky István, az állami számvevőszék elnöke, Rakovszky Antal cs. és kir. kamarás, ifj. Rakovszky György, Sinkó dr. győri kanonok, Baán soproni alispán, Majthéniyi Rudolf, Marsovszky László ny. már főellenőr Homok-Szent- Györgyről, Csörgeő Gyula Somssich Béla Menfőnéből, Lányi Bertalan orsz. képviselő, Púder Rezső nagyprépost kanonok, Salvatore Ferlan Fiuméból, Baranszky Gyula dr. ügyvéd, Patyi István szabadkai tanár, Brogyányi Gyula, Czelmegcsendül egy dallam, persze csak gyengén csírázva, sehol teljes virágzásra nem jutva. Amit a laikus művészetnek, különösen polifon művészetnek gondolna, az nagynehezen összetákolt mesterkedés és semmi egyéb. Ez áll az első felvonásról, mely éppen egy órát és hat percet foglal el. Az ember elfárad, unatkozik és a felvonás közben abban állapodik meg, hogy jó pénzéért «egy Wagner-féle dráma tanulságos unalmára» tehet szert s nem kell két, az iskola padjára való komponistának expektorációira fanyalodnia. A második felvonás az egybegyült pogányok áldozati jelenetét mutatja. Van itt csipőtánc, melyet «pogány nők» lejtenek az oltár körül, ing és álomba ringató zenétől kisérve. A ténykedő táltos hasztalan kiáltja: «Hadúr segits.» — Hadúr nem a verést, melyben a pogányoknak részük volt, le nem veheti róluk, sem az eszmékben szűkölködő komponistákba nem tud gondolatokat önteni. De a hősök és hősnőknek a folyton magas hangfekvésekben való éneklése végtére olyan fárasztólag hat, hogy megváltásként érezzük, midőn Dióssyné (Csilla) az ő sötét színezetű hangjával jótesően felüdíti hangidegeinket. Ebben a felvonásban is tapasztalhatjuk az első felvonás ecsetelt fogyatkozásait. A felvonás végén levő igazán költőies és megható jelenetet teljesen tönkreteszi a komponisták ügyetlensége. Éji magányában Tarján az égbolton megpillantja a tüzes keresztet, mint a kereszténység szimbólumát. Hatalmas meghatottságában áttér a keresztény hitre. Mit tesznek itt a komponisták ? A hegedűk magas fekvésekben hármas hangzatokban visítanak; távolból tompított kürtszó hallatszik, hárfazengzetekre támaszkodva. Ha ehelyett 9 Szerda, 1905. március 1. zel György trencséni alesperes, Könyöki Alajos dr. Fiuméból, Pereny Zoltán Béla szanyi plébános, Króner Géza kir. aljárásbiró, farkas Sándor bogyoszlói esperes-plebános, Bulla Antal gyulai kir. törvényszéki bíró, Ladányi Miklós, Baross Ernő dr orvos, Paska István nagybélici plébános a segesvári római katholikus hitközség nevében Meiser József plébános és Fejér Imre gondnok, Schlesinger dr. kir. közjegyző, Schlesinger Mór Rózsahegyről, Steiner Manó liptószentmiklósi ügyvéd, Sieber Gusztáv Visegrádról, Újlaki István nyúlfalui káplán, Mólnár Antal szováti gazda, Potyondi János vasúti munkás, stb. stb. Kossuth Ferenc szatmári díszpolgársága. Szatmár város törvényhatósága még a múlt év szeptemberében díszpolgárává választota Kossuth Ferencet az országos függetlenségi párt elnökét. A választásról szóló díszpolgári oklevelet ma délelőtt nagyobb küldöttség adta át Kossuth Ferencnek a függetlenségi pártkörben. A küldöttséget Kelemen Samu dr. a szatmári választókerület országgyűlési képviselője és Pap Géza szatmári polgármester vezették, ki az oklevelét rövid beszéd kíséretében nyújtotta át. Kossuth Ferenc az üdvözlésre beszéddel felelt. A díszoklevél átadása időpontjának megválasztása, mondotta, politikai jelentőséggel is bír, mert arról tesz tanúságot, hogy az ország helyesli azt, hogy mi erősen helyt állunk amaz elvek mellett, amelyeknek a lezajlott választások igazat adtak. A közvélemény megnyilatkozása mndenkor fontos alkotmányos országokban,de legfontosabb akkor, amidőn az uralkodó késik tudomást venni arról a válaszról, mehet a nemzet adott, amikor megkérdeztetett. A mi lelkiismeretünk arra nézve nyugodt, hogy a nemzeti jogok megvalósítására nézve mi a legnagyobb mérséklettel és körültekintéssel iparkodunk gyakorolni azt az erőt, melyet a nemzet kezünkbe adott, de nem lehet semmi párttól kívánni azt, hogy éppen akkor hágja el elvi alapját, amidőn elvei megvalósulását alkalma lenne követelhetni. A magyar történelem évszázados tanulsága azt mutatja, hogy Magyarországon a jogmegvédés és jogvisszaszerzés mindig nagy küzdelemmel járt és sokszor szenvedésekkel és vérontással. Szerencsére most, midőn alkotmányos korszakot élünk, az országgyűlés többségének akarata érvényesülni fogg, ha bebizonyul az, hogy ez akaratot az ország nemcsak egy múlékony feltámadással támogatta, hanem emellett erősen megáll és a nemzeti akarat érvényesülését nyugodtan, tiszteletteljesen, de elhatározott kitartással követeli. A német kereskedelmi szerződés. Mint Berlinből értesülünk, a külügyminisztériumban ma szellemszerű harmónián egy megható melódia kúszik fel, vagy még jobban, ha a tüzes kereszt vakító fényében a színfalak mögött egy rövid, nyolc szólamú Palestrina-féle korál hangzana föl, a szerzők ezzel olyan hatást értek volna el, melyért hálásak volnánk. Ehelyett feladatukat teljesen tanulók módjára oldották meg, ártottak a költőnek a jelenet elrontásával és megfosztották egy jól megszolgált hatással. Sok viszontagság után eljutunk a harmadik felvonás végéhez, melynek zenei színvonala alig magasabb, mint a másodiké. Itt is gyengéd dallamcsírákra bukkanunk, mint ahogy az opera valamennyi jobb része Szabados szép tehetségére vall, aki hasonlíthatatlanul jobb zenész, mint Szendy. A kar befejező szavai: «Irgalmas Isten, adj nekik nyugodalmat , nyisd meg számukra mennyedet» az opera befejezését is jelentik, minekutána a hallgatóság három órányi kínszenvedést állott ki. A zenekar és a magánszereplők mindent elkövetnek, hogy a darabot elfogadtassák. Krammer Teréznek, mint Máriának, nem egy szerencsés pillanata volt, melyet azonban hangjának a gyors pusztulása csökkentett Bochnicsek ismét gyakorlott énekesnek bizonyult, míg Dióssyné (Csilla) teljesen uralkodott szerepén. Dalnoky (István király), Mihályfi (Pázmán), Szendrői (Anasztáz), Komár (Orbán), Ney Dávid (táltos), Takáts (Káldor) elismerésre méltóan játszották nehéz és hálátlan szerepeiket. Bombay Artur.