Alkotmány, 1905. március (10. évfolyam, 52-78. szám)

1905-03-31 / 78. szám

I ALKOTMÁNY, 78. szám._________ ___________________________________ Péntek, 1905. március 31. Ugyan meddig tűrik és hogy viselik el Tisza mindenféle ballépése után még ezt az undoritó oktalanságot? Vészi, Sándor Pál és Issekutz elviselik. Tehát csakugyan nincsenek abban a szabadelvű pártban hazafiak és férfiak — csak egyetlen egy se? Budapest, március 30. Megüresedett területek. Szegedről írják, hogy az odavaló függetlenségi párt az új választáson Her­­cz­egh Mihály dr. egyetemi tanár személyében füg­getlenségi jelöltet állít Bánffy Dezső báróval szem­ben. — Zsolnáról táviratoztak. A zsolna-rajeci választókerület ellenzéke ma népes gyűlést tartott, amely a Rsidnay István mandátumának megsemmi­sítése után Smialovszky Valér volt képviselőt újból jelölte, a szabadelvű párt mindeddig még nem fog­lalt állást. A szilágycsehi választás. A Kúria pár héttel ez­­előtt visszautasította Balibán Antal és társainak petícióját, amelyet a Szilágycsehen megválasztott Bornemissza Elemér báró és Diószeghy Zsigmond báró választási elnök ellen intéztek. A kérvényezők tizenöt napon belül pótolták a hiányokat s újra be­nyújtoták a petíciót, melynek tárgyalására a Kúria második tanácsa augusztus 30-át tűzte ki. Az ügy előadója Nedeczky Ödön biró. A válság­ együttesen keresték fel. Ott volt állítólag Da­rányi és Hadik János gróf is, rendkívül fon­tos tanácskozásokat folytattak. Úgy hallatszik, hogy Andrássy a Szögyény—Lukács-féle tár­gyalások folytán újabb propoziciókkal fog a vezérbizottság elé állni, de több még erre vo­natkozólag nem szivárgott ki. Harmadik esemény Szögyény elutazása, aki elvégezte misszióját s most Bécsbe megy, ahol mindenesetre érintkezésbe fog lépni a katonai és vezető körökkel. Szögyény budapesti szerep­lését a legnagyobb elismeréssel honorálják az ellenzéken is s az ő befolyásának tulajdonítják azt is, hogy Pitreichék Budapestre hivattak. Ami már most az eredményeket illeti, arról nem sokat írhatunk. Még mindig a két verzió tartja magát, hogy vagy Andrássy kap megbí­zatást a végleges megoldásra vagy Lukács lesz az ideiglenes minisztérium feje. Lukács ugyan oda nyilatkozott, hogy ő csak az önzetlen köz­vetítő szerepét tölti be, de mégis azt hiszik, hogy ha Andrássy nem vállalkozhatik még a ka­­binetalakításra, akkor Lukácshoz fordul a királyi akarat. Erre vall az is, hogy Pitreichék főleg Lukácscsal tárgyaltak a mai nap folyamán. A szabadelvű párt tegnapi deklarációjából, mely előtt több hűhót csaptak, mint amennyit a do­log ér, úgy is kimaradt az, hogy a szabadelvű pártról senki sem vállalkozik imparlamentáris kormány támogatására, ez tehát maga gyanússá teszi a dolgot. Hogy azonban Lukács miképp képzeli a maga helyzetét, arról fogalma sincs senkinek. A helyzet tehát a mai nappal lényegében nem változott. Csupa zűrzavar, tanácskozás és kap­kodás. Mindazonáltal azt nem lehet mondani, hogy a helyzet rosszabbodott volna, sőt talán ma jobban reménykednek, mint eddig, a vég­leges kibontakozásban. A mai nap eseményei: Szögyény tanácskozásai. Szögyény-Marich László berlini nagykövet a kit reggel Khuen-Héderváry gróf keresett fel a szállóban, ma délelőtt féltizenegy órakor fel­kereste Bánffy Dezső bárót budai palotájában, nála ötnegyed óráig tartózkodott s behatóan tanácskozott vele a helyzetről. Innen a minisz­terelnöki palotába hajtatott a nagykövet, ahol Tisza István gróffal félóra hosszáig beszélgetett a politikai helyzetről. A miniszterelnöki palotá­ból a nagykövet az «Angol királynő»­szállóbeli lakására ment, ahol egy ujságirónak arra a kér­désére, hogy mikor megy kihallgatásra, a követ­kezőket felelte: — Ma nem voltam és nem is megyek. Teg­nap voltam bucsukihallgatáson ő felségénél és ma délután 5 órakor elutazom. Remélem, hogy igen rövid időn belül sikerül a kibontakozás útját megtalálni s a válság mindkét részről való teljes megelégedésre fog megoldatni. — Milyen katonai engedményekre számítha­tunk — kérdezte a tudósító. — Erre nézve mit sem mondhatok — felelte Szögyény-Marich. — Pitreichnak Budapestre való hívása mindenesetre a válsággal és ebben a katonai kérdésekkel van összefüggésben. — Értesült-e excellenciád Andrássy Gyula grófnak azon állítólag tett nyilatkozatáról, mely szerint ő azt mondta volna, hogy mindent elrontottak. Mit gondol excellenciád, kikre értette ezt Andrássy? ■ — Én egyáltalában nem hiszem, hogy And­rássy ezt mondta volna, de amennyiben mégis mondta, fogalmam sincs róla, hogy kiket értett alatta. Andrássy Gyula gróf sokkal tapintatosabb államférfiú, semhogy a jelen körülmények kö­zött a nyilvánosság előtt ilyen nyilatkozatot tegyen. Azt mondják, hogy Szögyény­ Marichot szerfelett meglepte Kossuth Ferenc modora, széles tudása, bölcs tapintata és rendkívüli kellemes benyomást gyakorolt reá higgadtsága és mérséklete. Szögyény ma Wekerle Sándort is felkereste hivatalában, a közigazgatási bíróságnál, de nem találkozott vele. Szögyény elutazása. A Budapesti Tudósító jelenti: Szögyény- Marich László berlini magyar-osztrák nagykövet, aki már tegnap bucsukihallgatáson volt a király­nál, ma délután Bécsbe utazik. Ma délelőtt több bucsulátogatást tett, így volt Tisza István gróf­nál és Lukács László pénzügyminiszternél. A Magyar Távirati Iroda jelentése szerint Szögyény-Marich délután öt órakor utazik Bécsbe. Több napig időzik ott, azután pedig visszatér Berlinbe. Szögyény-Marich László berlini nagykövet ma dél­után 5 óra 25 perckor a nyugati pályaudvaron Bécsbe utazott. Szögyényt a pályaudvaron Daróczy Rezső felügyelő, a nyugati pályaudvar főnöke fogadta, ki­vel hosszasabban elbeszélgetett. A vonat indulása előtt néhány perccel Wekerle Sándor jelent meg, kivel Szögyény az indulás utolsó percéig beszél­getett. Pitreich s kísérete Budapesten. Pitreich közös hadügyminiszter ma délben egy óra negyven perckor érkezett meg. A pályaud­varon Budapesten szolgáló főhadnagy fia várta. Pitreich kíséretében voltak Krobatin tüzérségi vezérőrnagy és Dobrucky katonai főintendáns. Pitreich és kísérete a Vadászkürt-szállóba haj­tatott. A szállóban a hadügyminiszternek átadták Tisza István gróf miniszterelnök névjegyét és egy királyi meghívót. A közös hadügyminiszterrel egyidejűleg érke­zett Budapestre Montecuccoli altengernagy, a tengerészet parancsnoka is, aki az Angol királynő­szállóban lakik. Megérkezése után azonnal át­­küldte hozzá szárnysegédét Pitreich hadügy­miniszter. Pitreich kihallgatása és tanácskozásai. A «Budapesti Tudósító» jelenti: Pitreich lovag közös hadügyminiszter, aki a déli vonattal Buda­pestre érkezett, délután 8 órakor viszonozta Tisza István gróf miniszterelnök látogatását, fél négykor pedig ő Felsége félórai külön kihall­gatáson fogadta a hadügyminisztert, aki a királyi várból a pénzügyminisztériumba ment, ahol tanácskozás volt amelyen a hadügyminiszteren kívül Tisza István gróf miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter, Montecuccoli gróf al-Budapest, március 30. A válságban ma fontos események történtek, melyek eddig ugyan semmi pozitív változást nem eredményeztek, de mindenesetre arra mutatnak, hogy a megoldás előtt állunk. Az uralkodó ugyanis Budapestre hivatta Pitreich közös hadügyminisztert, Montecuccoli ellentengernagyot. S Pitreichhal jöttek Krobalin tüzérségi vezérőrnagy és Dobrucky katonai in­tendáns is. Világos tehát, hogy fontos tanácsko­zások okából jöttek Pitreichék Budapestre. Ez a körülmény arra mutat, hogy a király egyes dol­gokban engedékenységre hajlandó, de arról még semmit sem tudni, hogy miben és mennyiben. A másik fontos esemény, hogy Andrássy Gyula grófot lakásán ma Széll és Lukács duettbe átvive drámai zenévé, tehát opera­zenévé lesz. Mindenesetre érdekes, mennyiben sikerült a zeneszerzőnek túltenni magát az említett for­mák és cifraságok tömegén. Kitér ezek útjából, de megőrzi az ősalakot. A lassúra rendszerint egy középtétel és erre egy «friss» következik, ami által a szerző a népiesnek tesz engedményt. A túlhajtott szekundlépést, mely az antiklimax­­ban kadenciára vezet, lehetőleg kerülte, míg az eddigi befejezést egy, a németektől úgynevezett «Trugkadenz» által lehetőleg ügyesen késlelteti. Az­által azonban, hogy a ritmust itt először használja «egyenetlen» ütemfajokban, valószínű­leg a monotóniát akarta kerülni. Attól tartunk azonban, hogy éppen az ehhez vagy ahhoz az ütemfajhoz való ragaszkodás három felvonáson át fárasztólag hat, mert ezeknek az eddigi rit­musoknak az eredeti mivolta csak mintegy új ruhában jelentkezik, a fülre gyakorolt hatás azonban tulajdonképp ugyanaz marad. Annyit el kell ismerni, hogy Zichy gróf e mű­vével ujjmutatást ad a jövőre nézve, amely jövő azonban bizonyos előkészületekre szorul. A nem­zeti operára való átmenetnek nem szabad hirte­lennek lennie. Előbb kell, hogy a kisebb műfa­jokat mintegy megmagyarositsuk. Miért ne le­hetne a táncformákat s később a magasabb for­mákat megtölteni nemzeti tartalommal? Volk­­mann Róbert «Visegrád»-hoz való zenéjében e tekintetben sok irányítást ad. Az epizódot e mű­vében mesteri módon szorítja fogható formákba; magyar zenével van dolgunk, de a klasszikusok modorában.­­ Kihámozva az egészből, Zichy törekvései mégis csak mint epizódok hatnak, míg köröskörül mo­dern jóhangzat és sok szépség komoly élveze­tünkre szolgál. Az egész első felvonás és az elő­játék megkapó szépségű. A második felvonás fináléja intenzív hatású, melyet azonban a szín­padon levők rossz előadása erősen csökkent. A harmadik felvonásban is akadnak érdekes dol­gok és apróságok. Különös megfontolt trükk a zenekar által játszott Rákóczy-induló, mely közben Nemo egy ellenmelódiát éne­kel. A gondolat akkora színpadi hatású, hogy jobban kibővítve — főképp a mai feszült politikai atmoszférában — gyújtó hatású volna, ha Zichy rászánná magát, hogy a Rákóczi-induló dallamát az énekesnek a szá­jába adná, vagy még inkább, ha férfi hangok uniszónójával intonáltatná. Utalunk e tekintet­ben Schumann «A két gránátos» ciml­ művének elemi hatására, ahol a «Marseillaise» hangjai, a zongora homofon kísérete mellett, viharos tet­szést keltenek. Zichy Géza gróf ez operája megalkotásával ismét hamisítatlan hazafiságát bizonyította. A hazaszeretet nyomta kezébe a tollat, hogy népé­nek s hazájának saját művészetet adjon. Nagy hazafias tett ez, melyet művészeti végcélja miatt mindenkor dicsérettel fog említeni az utókor és az irodalom. Vasqner grófné, mint «Zrinyi Ilona» megható volt. Mióta ez a nagytehetségü asszony Német­országban tökéletesítette magát, művészete úgy­szólván megfiatalodott, szép hangja még szebb lett s az Opera valóságos dísze. Arányi mint «Nemo» jó dispozicióban volt s nehéz sze­repét lelkiismeretesen és hatásosan játszotta végig. Takríts jellemzően játszotta Rákóczit. Beck (Bercsényi), Krammer (Klára) és Szoyer (Laczkó), mindnyájan főszerepekben, derekasan megállották helyüket. Az előadás általános és nagy sikert aratott A szerzőt a felvonások után többször tapsolták fel a lámpák elé és babér­koszorúval lepték meg. Bombay Artur.

Next