Alkotmány, 1905. május (10. évfolyam, 105-130. szám)
1905-05-02 / 105. szám
ALKOTMÁNTY. 105. szám. elnöklete alatt tartott rendes havi közgyűlésén Beniczky Ferenc volt főispán érdemeit jegyzőkönyvben megörökítette s a város egyik utcáját a volt főispán nevéről nevezte el. A közgyűlés elhatározta, hogy a képviselőházhoz feliratot intéz az ipartörvény revíziójának sürgős megalkotása végett, mely a sztrájkok megtörésére irányulna. Ugyancsak feliratban kéri a képviselőházat, hogy a rendelkezésére álló alkotmányos eszközökkel az áldatlan hosszú politikai válságban a leggyorsabb kibontakozást sürgesse, végül az egyesült ellenzéket kitartásra kéri és bizalmát fejezi ki. Kaposvárról jelentik: Somogy vármegye törvényhatósági bizottsága Tallián főispán elnöklete alatt tartott rendes közgyűlésében Heves vármegye átiratát a képviselőház többségének működése iránti bizalom kifejezése tárgyában egyhangúlag elfogadták. A közgyűlés ezután Baja város átiratát március 15-ének nemzeti ünneppé avatása tárgyában szintén elfogadta. A vezérlő bizottság ülése. A szövetkezett ellenzék vezérlő bizottsága folyó hó 3-án, szerdán délután négy órakor a függetlenségi pártkör helyiségeiben Kossuth Ferenc elnöklete alatt ülést tart. Pártértekezletek. Az országgyűlési függetlenségi és 43-as párt e hó 3-án, szerdán délután 6 órakor saját klubhelyiségében értekezletet tart. Aisszidensek körén e hó 3-án, szerdán este fél hét órakor saját klubhelyiségében értekezletet tart. Az országgyűlési új párt e hó 3-án, szerdán este hat órakor az Angol királyné szállóbeli klubhelyiségében értekezletet tart. A hadsereg kérdése: A Neue Freie Presse hasábjain «egy cs. és kir. altábornagy» folytatja a Teleki Arvéd gróf cikkeivel szemben kezdett polémiát. A legutóbbi cikkben a tábornok a haditörténelemből ellene idézett azon példákat igyekezik bizonyító erejüktől megfosztani, melyek kimutatták, hogy egységes érzületű és vezénylete hadseregeket gyakran győztek le ú. n. koalíciós hadseregek. A tábornok elmélkedése meglehetősen alacsony logikai színvonalon mozog s a hadtörténelemnek oly egyoldalú nézőpontból való felfogását bizonyítja, melynek tárgyias vitatkozásban helye nincsen. A szerző egyébként a cikknek folytatását ígéri. A kassai Szent-Imre-Kör. — Mailáth József gróf és Fischer-Colbrie Ágost püspök beszédei. — — Saját tudósításunk. —• Kassa, április 30. A kassai jogakadémia katholikus ifjúságának Szent-Imre-Köre az ifjúság buzgalma, de különösen Fischer-Colbrie Ágost dr. segédpüspök fáradságot nem ismerő buzgalma folytán e hó 29-én délután fél 6 órakor a premontrei főgimnázium tornatermében nagy érdeklődés és óriási lelkesedés közepette megalakult. A nagy termet zsúfolásig megtöltötte a város és a környék intelligenciája. Bevezetőül a főgimnáziumi tanulók és a növendékpapok ez alkalomra egyesült dalköre Hemerka Ulrik karnagy vezetése mellett elénekelte a Kölcsey-himnuszt nagy precizitással Ezután ifj. Polák Gyula joghallgató üdvözölte a hirtelen megbetegedett Stefányi Jenő joghallgató helyett a megjelent urakat és díszes hölgykoszorút, majd felkérte székhelyi Mailáth József grófot a megnyitó beszéd elmondására. Mailáth gróf erre a következő beszédet intézte az ifjúsághoz: Az eszményi haladás igaz és tulajdonképpeni munkásai az ifjúság körében keresendők. Mi, akiket a közélet szövevényes körülményeinek forgataga a férfikor terhes feladatai elé állított, a gyakorlati eljárás döntő részleteinél úgy keresünk tájékozódást, hogy azon eseményeket idézzük fel emlékezetünkben, melyek nagy múltúak messze távolából csillognak felénk s megjelölik azon pontokat, melyek az itt munkásságánál a mi folytató, ezen hely zetben, ugyanezen munkakörben találkoznak mivelünk; de amint közéletünk jelen folyásából sejthetjük, folyton torlódó nehézségekkel, veszélyekkel lesznek kénytelenek megküzdeni. Nem kétlem, sőt biztosra veszem, hogy ez a tudat él ifjú lelkületükben. Biztosra kell azt vennem már csak azért is, hogy egyesületünk zászlaján Szent Imre herceg neve ragyog! «Nomen auspicatissimum » Önök, fiatal barátaim, a jogtudományokkal foglalkozva a magyar törvényhozás bibliájának, a «Corpus juris Hungarici» első kötetének mindjárt elején találkoztak azzal a fényes lappal, mely «Sancti Stephani Primi Regis Hungariae Decretorum Liber Primus ad Stum Emericum Ducem» cím alatt a dicső szent királynak fiához, Szent Imre herceghez intézett tanácsait s tanításait tartalmazza. Éppen nem csodálom, hogy önöket elbűvölte ezen aranynak tiszta ragyogása, lelküket meghatották az ihletett fejedelem bölcseségének örökérvényű nyilatkozatai. Önök egy vezetőcsillagot kerestek egyletük számára, melynek irányító fénye végigragyogva ösvényüket, biztosítsa önöket minden megtévesztés ellen. — Íme ez az önök zászlója feliratának értelme. És erre nagy, igen nagy szükségük is van. Napjaink eseményei sűrű mozzanatokban mutatják, hogy újításaink szaporasága egészen megfordított viszonyban áll tapasztalati s bölcsészi alapigazságaink érvényesülésével. Maradandólag nagyot csak a múltak alkotásainak időszerű fejlesztésével mutathatunk fel. Amiből önként következik, hogy egészen új, olyan intézmények, melyek nem a múltak biztos talajában gyökereznek , így azokkal szervileg nem is egyesülhetnek, a múltban alkotottak nagyságát lényegileg sohasem emelhetik, legfeljebb ideig-óráig tartó erőműtani tapadásokká lesznek, melyekkel hamar elbánik az idő mállasztó ereje. Mi a célja a kassai jogakadémia katholikus vallású hallgatóinak ezen korszerű alapításával? Miután tudom, hogy sokan nemcsak barátok, de ellenségek is fogják kérdezni, hogy mit akarnak ezek az ifjak ? Engedjék meg, hogy erre a feleletet önök helyett én adjam meg. Önök a budapesti és kolozsvári körök mintájára, az önképzés céljára és a vallásos érzület ápolására egyesültek. Az önképzés csakis tömörüléssel érhető el hathatósan a sűrű szellemi érintkezéssel, melyet felolvasások, diskussziók, könyvtár, irodalmi tevékenység által fejleszthetnek. Csak így tisztulnak és érlelődnek az eszmék, fejlődik a jellem és acélosodik az élet részére. Az, hogy az önképzést vallásos tekintettel hozzák kapcsolatba, egész természetes, mert az ember nemesedése csakis erkölcsi alapon képzelhető, ami vallás nélkül lehetetlen ! Tehát nem a felekezeti elkülönítés szempontjából, nem a felekezeti béke megbontása céljából, ellenkezőleg a társadalom tagjainak egymás iránt való szeretetének ápolására egyesültek önök éspedig azon egyszerű okból, mert a katholikus vallás kiváltképpen szociális vallás, a felebaráti szeretet vallása. Azért vagyunk szociálisok, vagyis azért törődünk a szociális kérdéssel, mely ma már minden országban, minden társadalmi rétegben előtérbe jött, mert keresztények, mert katholikusok vagyunk s mert Magyarország ezredéves fennállása után is a magyar társadalom keresztény jellegéhez ragaszkodnunk kell és annak jegyében akarjuk kötelességünket embertársaink iránt teljesíteni. Nekünk ez a fogalom : felebarát, ne legyen feszélyező, elszigetelő, elkülönítő, versengésre ösztönző. A felebarát legyen testvér, legyen tényező, akivel egyetértünk, legyen munkatárs, akinek kezet nyújtunk. A mi szociális eszméink vallásunkban gyökerezők, azért lehetnek a mi tetteink hitünkkel összhangban s azért gondolom azt, hogy ha mi szociálisok leszünk s a szociális kérdéssel a szó nemes értelmében foglalkozunk, akkor szavunk az igazság szava lesz, tettünk pedig nemes tett lesz! Akkor tevékenységünk folytán azok, akik támaszunkra, istápolásunkra szorultak, a gyöngék, a védtelenek, minket tisztelni, becsülni fognak. Akkor nagyobb befolyásunk lesz, mint ha politikai érvényesülést keresnénk, ahol az esetleges rokonszenv épp oly változó, mint a politika maga. Megengedem ifjú barátim, hogy a szociális kötelesség nem mindig kellemes, nem jár személyes tetszelgéssel, nem mulatság; igen könnyű azt mondani: «Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat», gyönyörűen hangzik, de nehezen kivihető. Az emberek elméletben mind testvérek és ezek a testvérek sokszor a külső életben ellenségekké lesznek, nem is tudjuk sokszor, miért ? Hiába, aki az Üdvözítő tanai szerint akar élni, az törje magát s nézzen szemébe minden kellemetlenségnek. Aki őt követni akarja, az segítségére legyen az Ő keresztjének hordozásában ! Abban a nagy szellemi cháoszban, mely most uralomra törekszik, azon nagy szellemi evolúcióban, mely a világ rendjét meg akarja változtatni s amit a mindennapi életben szocializmusnak szeretnek nevezni, ebben, ezen a téren fog a két ellentétes eszmekör felfogása csatát vívni. A keresztény felfogás csatája lesz ez a keresztényellenes felfogással. Erre a harcra edzze magát az ifjúság, miért is tanulmányozzák komolyan a kérdéseket, tudományosan, alaposan, ne csak felületes és irányzatos újságcikkekből — és igyekezzenek összességben is, de ki-ki a maga körében azon nagy egyenlőtlenségeket, melyeket az élet felszínre hoz, azzal enyhíteni —mert hisz megváltoztatni úgy sem tudják — hogy ki-ki a maga körében legjobb tudomása, legjobb tehetsége szerint, anyagilag és erkölcsileg legyen segítségére azoknak, akik minden tekintetben gyámolításra szorulnak. A szociális tevékenység oly sokoldalú, hogy ki-ki könnyen találhat áldásos munkatért, könnyen juthat társadalmi tevékenységhez, csak jóakarat, kitartás és igaz keresztény szellem kell hozzá. összes társadalmi bajaink a keresztényellenes irányban lelik magyarázatukat. Vissza kell térnünk tehát azon alapelvekhez, melyeknek keretébe szent István első királyunk az összes kormányzati bölcseséget beillesztette fia, szent Imre herceg használatára ! A Szent-Istvánok, Szent Lászlók, Nagy Lajosok. Hunyadiak nemzetéhez csak ilyen hivatás méltó. Üdvözlön önöket, ifjú barátaim, mint a nagy hivatás méltó örököseit! A közönség nagy figyelemmel kísérte az európai hírű és nagytudományú szociológus beszédjét és beszéde, mikor az ifjúság között levő vallásos alapon álló egyesületek létjogosultsága mellett érvelt — sokáig tartó helyeslést csalt ki a közönségből. Beszéde végén felszólította a kör tagjait, hogy az ideiglenes elnököt válaszszák meg, mely állás betöltésére a tagok egyhangúlag Répászky József joghallgatót jelölték. A már megválasztott elnök proponálására a főtitkári állást Szabó Elemér, a főjegyzői állást Cserny Ferenc és a pénztárnoki állást Kalmár István fogadták el, mire az alapszabályok felolvasása és az elnöki székfoglaló következett. Répászky elnök szép és korrekt beszéd keretében megható módon ajánlotta fel a zsenge egyletet a magyarok Nagyasszonyának és Szent-Imre hercegnek, azután a kört megalakultnak nyilvánította, melyre a közönség szűnni nem akaró éljennel felelt. Ezután az emelvényre Kassának uj, de már is köztiszteletnek és általános szeretetnek örvendő segédpüspöke, Fischer-Colbrie Ágost lépett és óriási tetszés között mondotta el gyönyörű záróbeszédét, melyet itt közlünk: «Záróbeszéd» elmondását bízta reám a lelkes ifjú csapat, mely Szent-Imre herceg zászlaja alá sereglett tanulni hitet és keresztény munkás életet. Mi más lehetne e díszes gyűlést befejező szavaimnak tenorja, mint örömteljes hálaadás azért, hogy ezt a napot megértük, melytől annyit reménylünk hitünk, hazánk és drága ifjúságunk javára. Mert mit akar a Szent Imre-kör ? Mit mást, mint a testvéri szeretet arany szálaival szent szövetséggé egyesíteni a katholikus jogászifjúságot, hogy megtartsa hitét, megtartsa erkölcsét és a komoly munka szeretetében nevelje önmagát. Nagy és fenséges három feladat, melynél nagyobbat, fenségesebbet gondolni nem tudok. Fenséges az első cél, hogy az ifjú jogásznemzedék megtartsa hitét, azt a hitet, melyet Szent István honalapítónk, Szent László, Kollós Mátyás, Rákóczi Ferenc vallott s mely ma is millióknak erőssége a kisértésben s vigasztalása minden szenvedésben. Óvják és ápolják, kedves fiatal barátaim, ezen hitet mindazon ellenséggel szemben, mely azt szívükből kitépni akarja. A régi tévtanok csak egyes hitigazságokat támadtak és tagadtak. Korunk tévtana tagad mindent: minden vallást, minden metafizikát, minden erkölcsöt. Semmi sem igaz, semmi sem jó, minden szabad, ez a legdivatosabb bölcselet, amelynek Nietzsche a prófétája. A mi hitünk ellen az új próféták két fegyverrel küzdenek: egyik a gúny és gyűlölet, a másik az agyonhallgatás. Az előbbi fegyver használatát nap-nap után tapasztaljuk. A másodikról legyen szabad egy klaszszikus tanúra hivatkoznom éppen a jogtudomány kitűnőségei közül. Nem lehet ismeretlen kedves fiatal hallgatóim előtt Ihering Rudolfnak, az utolsó évtizedek egyik legszellemesebb jogászának a neve. Ihering egy nagy feltűnést keltett művet irt «Der Zweck im Rech» címen, melynek első kötete 1877-ben, második kötete pedig 1883-ban jelent meg. A művet a kritika osztatlan dicsérettel fogadta. Csak egy katholikus bíráló, Hohoff Vilmos, jegyezte meg, hogy ami szépet és jót mond, abban körülbelül megegyezik a katholikus középkor lángelméjű bölcselőjével, aqui- 2 Kedd, 1905. május 2."