Alkotmány, 1905. augusztus (10. évfolyam, 183-209. szám)

1905-08-01 / 183. szám

ALKOTMÁNY. 183. szám.­ nak van-e sikere, vagy sem. A kormány az akciót mindenesetre szimpátiával kiséri. Vilmos császár és a magyar válság. Bécsből táviratozzék. A Mittagszeitung a következő meglepő táviratot közli Berlinből: Itteni diplomáciai körökben a magyar ellen­zék szűnni nem akaró nyakasságát (!) a had­sereg kérdésében nagyon kellemetlenül érzik. Magyarország magatartása annál kellemetlenebb, mert a magyarok eddig, ellentétben a szlávok­­kal, a Németországgal való szövetségnek eré­lyes és hű hívei voltak. Az önálló magyar had­sereg létesítésének eszméjét itt nagy bizalmat­lansággal fogadják. Ferenc József király és Vilmos császár legközelebbi találkozásuk alkal­mával szóvá teszik ezt a kérdést is. Berlinből táviratoztak . Itteni udvari körök­ben az a hir van elterjedve, hogy Vilmos csá­szár őszszel Ferenc József királyf­jal találko­zik. A találkozásnak, tekintettel a legutóbbi hó­napok eseményeire, nagy politikai jelentőséget tulajdonítanak. Egyfelől a magyarországi helyzet, másfelől pedig újabb zavarok vesze­delme a Balkán-félszigeten (!) indítja a két uralkodót a találkozásra. Vörös László és a Berliner Zeitung. Némely fővárosi napilap egy beszélgetést közöl, melyet Vörös László kereskedelemügyi miniszter a «Berliner Zeitung» egy munkatársával folytatott volna. A «Budapesti Tudósító» illetékes helyről an­nak kijelentésére nyert felhatalmazást, hogy a keres­kedelemügyi miniszter a nevezett lap munkatársát egyáltalán nem is fogadta, ennélfogva minden ahhoz fűzött kombináció tárgytalan. Bánffy Deésen, Bánffy Dezső báró vasárnap több híve kíséreté­ben megjelent Deésen, hogy az ottani új párt szer­vezkedő ülésén részt vegyen. A gyűlés nagy érdek­lődés mellett folyt le. Deésen az állomáson nagy tömeg fogadta a ven­dégeket. Itt Farkas János dr., majd Szabó Lajos iparos mondott üdvözlő beszédet. A menet a vár­­megyeházára vonult, ahol a szolnok-dobokamegyei újpárt elnökévé Torma Miklós volt alispánt válasz­tották meg. Ezután megalakították a párt tisztikarát. Az ülésen Bánffy Dezső báró szólalt fel elsőnek. Politikai múltjáról szólt először, attól kezdve, hogy megszűnt miniszterelnök lenni és azt fejtegette, hogy miként jutott arra a meggyőződésre, amelyen az ujpárt programra­ja nyugszik, Ő már — úgymond — 1898-ban mondotta, hogy uj pártalakulásra van szük­ség, de nem követték, mígnem Tisza alatt ki kellett bontani a zászlót. Azután ezeket mondta: Elavultak a régi pártkeretek. A magyar állam érdeke, az egységes magyar nemzeti állam kiépítésé­nek érdeke parancsolólag követeli, hogy az eddigi közjogi harcok félretételével a meglévő alapon vé­gezzük az államépítés munkáját. Kétségtelen azon­ban, hogy ma első­sorban az alkotmány védel­mére kell mindnyájunknak sorakozni. Ma az alkotmány van veszélyeztetve. Az alkotmány védel­méért folyik a harc, ebben tehát mindnyájunk­nak részt kell venni. A mostani alkotmányválság­ból úgy kell kibontakozni, hogy a király és nemzet közötti bizalom helyreálljon s létrejöjjön az össz­hang, amely jövendő századok biztos haladásának alapja. A kibontakozást a mai válságból csak a 67-es alapon képzelem, más alapon az nem történhetik. E tekintetben alig van ma eltérő nézet. Hiszen a szövetkezeti pártok egyértelműen fogadták el, mint kibontakozásra biztos alapot azon feliratot, amely hatvanhetes alapon áll és amelyben az általánosság­ban kifejezésre jutottak részletes programmját ké­pezhetik és képezni is fogják a baloldal által alakí­tandó kormánynak. Csakis ezen az alapon lehet reményleni állami életünk egészséges irányban való fejlődését, a meddő közjogi viták félretételével. De ha haladni akarunk, intézzük el a ma kérdését, ké­szítsük elő a holnapot és ezzel természet szerint a jövendőt. Bízom abban, hogy előbb-utóbb a mai alkotmányválságból kijutunk és akkor jön az a munka, amely nem szabad hogy meddő legyen. Ezután Bánffy hosszasabban fejtegette pártja programmját s oda hívta mindazokat, akik szabad­elvű és demokratikus alapon látják biztosítva a magyar állam jövőjét, akik belátják, hogy az Auszt­riával való teljes egyenlőség mellett fennálló nagyha­talom európai szükség, amelylyel nekünk is szá­molni kell. Azon reményének adott kifejezést, hogy a mostani kicsi tábora nagy táborrá fogja magát kinőni. Az új párt programmját így fejtegette: Kívánjuk az általános választói jog elvének érvé­nyesítésével a nemzet ügyeinek intézésébe és ellen­őrzésébe bevonni az egész nemzetet. Célszerű s a nemzeti érdekeknek megfelelő új beosztását a vá­lasztókerületeknek, különös tekintettel a városokra, mint az állami élet gócpontjaira, de figyelem­mel arra is, hogy a választói cenzus leszál­­líttassék, de azért a cenzussal nem bírók sza­vazati joga is külön rendeztessék. Akarjuk uraim azt, hogy a nevelés nemzeti legyen, aka­runk erős nemzeti közreműködési politikát, amely összes közoktatási intézeteinkbe erős nemzeti öntu­datot szerezzen, hogy kifejlődjék már az ifjúságban a nemesebb müszlés és fajérzet. Mindenekelőtt kí­vánjuk az állami nyelv komoly elsajátításának biztosítását, a tanítóképzőknek föltétlenül az ál­lam kezeibe való letételét, de általában kívánjuk, nemcsak az elemi, de a középfokú és felsőbbfokú szakoktatásban is az állami nyelv leírásának tökéle­tes biztosítását. Kívánjuk az 1848. évi XX. tör­vénycikkben kimondott elv alapján a különböző vallásfelekezetek közti viszonosságot és jogegyenlő­séget és erre való tekintettel a katholikus egy­ház önkormányzatának végleges szervezését, a nem katholikus egyházak rendszere, s állandó és törvényben biztosított rendezését, úgy, hogy a lel­készek jóléte és a híveknek az egyenlőtlen­­terhek­től való mentessége biztosíttassék. Kívánjuk az eddigi eredményt nem biztosító módszertől eltérően minden melléktekintet nélkül és csupán nemzeti ér­dektől irányítottan, különös tekintettel a kisbirtok célszerű képződésére, a sikert teljesen biztosító telepítést. Kívánjuk a munkahiány megszüntetését. Kívánunk az elszegényedés és kivándorlás további terjedése megszűnésének céljából nagyarányú beru­házásokat, különös tekintettel a hazai ipar érdekeire. Kívánjuk az egységes és igazságos adóreformot, jövedelmi, progresszív alapon, általában pedig az adórendszer egyszerűsítését, az adónak igazságo­sabb és arányosabb módon való rendezését, kívánjuk a létminimum védelmét, kívánunk korszerű mun­kásintézményeket és kívánunk olyan törvényalkotást, amelyekkel a munkaközvetítés országosan rendez­­tessék, kívánjuk jóléti intézmények létesítését, ren­dezni kívánjuk a gyülekezési jogot és ama biztosíté­kokat, amelyek az állampolgárok szabadságát és a szabad akarat nyilvánítását vannak hivatva biztosí­­tani. Kívánjuk a tisztviselők pragmatikáját meg­alkotni, kívánjuk a közigazgatás államosítását a nemzeti állam szervezése okából, a társadalom füg­getlenségének, a helyi önkormányzatnak és a köz­szabadságnak sérelme nélkül. Ez irányelvek alapján látjuk legbiztosabban kiépít­hetni az egységes magyar nemzeti államot. H ha meg­csináljuk az önálló magyar nemzeti bankot és meg­alkotjuk az önálló vámterületet, akkor nyitva lesz az út előttünk a nemzet gazdasági erőit úgy fokozni, hogy bátran szembeszállhassunk bárhonnan jövő támadásokkal is. Ami a hadügyi és általában a katonai kérdéseket illeti, az egész hadsereg, amelynek a magyar had­sereg egyenrangú kiegészítő felerésze a dualizmus, a paritás elveinek megfelelően kell, hogy szervezve legyen és ezért a védőerő magyar részében az állam nyelvének, nemzeti jellegének, úgy a tiszti oktatás, mint a legénység kiképzésénél a vezénylet, szolgá­lat és vezérlet nyelvének teljes érvényesítésére kell, hogy törekedjünk, az 1867. évi XII. t.-c. szerint ő Felségének alkotmányos törvényhozás utján gyakor­­landó jogaival egybehangzóan. Bánffy éljenzéssel fogadott beszéde után Hock János majd Pisztory Mór kolozsvári egyetemi tanár és képviselő beszélt. A népgyűlés után Bánffy báró a küldöttségeket fogadta. Bánffy megköszönve az üdvözlést, azon reményének adott kifejezést, hogy akár ő, akár más által, de az új párt elvei alapján a válság megoldást nyer. A szociáldemokraták játékai. A demagógia és az abszolutizmus szerdai eljegy­zése után vasárnap délután a lagzit is megtartották a Tattersallban. A nagy cécó előtt utcai felvonulás is volt. A vörös pántlikás vőfélyek és az egész siral­mas lakodalmi népség olyan kurjongatást vittek vég­hez a körúton, hogy a vasredőnyök is rezegtek tőle. Azt hinné mindenki, hogy az abszolutizmus ellen tüntettek, hogy a törvényellenes kormány ellen lár­máztak, pedig erről egy szó nem sok, de annyi sem esett. Elől ment az egész Szociáldemokrata pártvezetőség Izrael Jakab, közéletben Kardos Jákó vezetése alatt. Azután egynéhány dalárda és sorra a következő munkásszervezetek: kőműves 200, szociáldemokrata nő 18, tót munkás 8, cementmunkás 13, lakatos 33, villanyszerelő 27, újpesti munkások 36, szobafestők 37, asztalosok 83, faesztergályos 13, kereskedelmi alkalmazott 20, szűcs 20, női szabó 45, kádár 10, késműves 10, inas 20, cipész 84, cipőfelsőrészkészítő 14, női konfekciómunkás 12, ács 64, kovács 13, nyomdász 28, aranyműves 12, csiszoló asztalos 22 sor. Négyesével számítva tehát összesen valami 4000 ember, akik közül azonban legalább 1000 kiskorú gyerek volt. Feltűnő számmal voltak képviselve a zsidó tanoncotthonok és az építőmunkások. A vasi és fémmunkások hiányzottak. Minden nagyítás nélkül szólva konstatálnunk kell hogy hangulat nem volt az egész tüntető meneté­ben. Néhány részeg csahos szidta a csuhásokat, Kossuthot, a jezsuitákat és a koalíciót, Apponyit és a keresztény szocialistákat s hogy nagyon feltűnt ne legyen az egész komédia rejtett célja, hébe-hóba az általános választói jogot is éljenezték az elvtár­­sak. Óriási fiaskónak mondható az egész megrendelt tüntetés, melynél négyszer-ötször nagyobbat is tar­­tottak már a budapesti szociáldemokraták s amely teljesen eltörpült a koalíció nagy tüntető körmenete mellett, amelyet pedig a legkeményebb téli időben tartottak meg. Zavargások, kirakatbetörések nem történtek, mer a redőnyök le voltak engedve, csak néhány keresz­tény munkást vertek el véresre, akik a menet mellet a zsidókat merték abcugolni. A Tattersallban már valami 8—10 ezerre szapo­rodott a tömeg, akik között azonban sokkal több volt a kiváncsi bámészkodó, mint «az öntudatos» elvtárs. A Goldner zsidó elnökölt, Garbai volt a jegyző. Az ünnepi szónok pedig Bokányi Dezső volt, a vörös pártvezetőségnek úgyszólván egyetlen «keresztény» tagja. A januári győzelmet szerinte az általános választó­jog jelszavával nyerte meg az ellenzék. A szociál­demokraták véleménye szerint a koalíció nem is akar kormányra jutni, ők tehát sem a kormány­kecskére, sem az ellenzék­ kecskére nem bízhatják a nép káposztáját. A király üzenete biztosít arról, hogy a legdemokratikusabb belreformoknak sem áll útjába semmi. A nép nem akar meghalni a hazáért, hanem választói jogot akar. Elmondotta a Kristóffy-féle nyi­latkozat históriáját. Kristóffy a király tudtával mondotta, amit mondott, ha Ő elég férfias a tűzzel játszani, miért nincs meg a koalícióban a bátorság hasonló nyilatkozat megtevésére. A legfelsőbb körök már nem tartják éretlennek a népet és nem félnek a nemzetiségi mumustól. (!!!) Aki a választói jogot akarja, azzal együtt masírozunk, ha az mind­járt Kristóffy is. Jogot a népnek ! — ez a mi kom­mandónk s nem fog ebben az országban képviselő szóhoz jutni a nép előtt, aki nem híve az általános választói jognak. Ne nyugodjon addig a nép, míg az általános, titkos választói jogot meg nem kapja. Bokányi beszéde után Gardai Sándor, a gyűlés jegyzője, a következő határozati javaslatot olvasta föl. A mai zűrzavaros helyzet megoldásának egyet­len módját és eszközét az általános, titkos válasz­tási jog megoldásában látja a népgyűlés, amely nemcsak ezt a megoldást eredményezi, hanem meg fogja tölteni a parlamentet komoly tartalom­mal is. Bár elismeri a gyűlés a koalíciós több­ség katonai követeléseinek jogosultságát, de fölismeri azt is, hogy e követelések alapján a mai válság meg nem oltható, mivel a mai alkotmány és a mai parlament gyönge a kivívására s meg­állapítja a gyűlés, hogy a gyöngeség oka a parla­ment rideg osztályjellege, mely megfosztja a tör­vényhozást a nép erejétől s kiszolgáltatja a korona hatalmának. Követeli a népgyűlés, hogy a koalíció azonnal alakítson — a katonai követelések kikapcsolásával — kormányt az általános tit­kos választási jog megalkotására. A koalíció vonakodása esetén — ami csak saját adott szavá­nak megszegése árán lehetséges — kész­ a leg­messzebbmenő, legélesebb fegyverekkel vívott küzdelemre a nép eme legszentebb, legelemibb jogáért. A határozati javaslatot a népgyűlés elfogadta s percekig zúgott a kiáltás: Éljen a forradalom ! íme itt van a Kristóffy-féle cselvetés első ered­ménye, 10.000 budapesti munkás már a forradalmat éljenzi. Várjon addig fognak-e mesterkedni Fejér­­váryék, míg a szociáldemokraták beváltják fenyege­téseiket ? Az újjászervezett szociáldemokraták egy kontra nyilatkozatot adtak ki a nemzetközi szociáldemokraták kétkulacsos állásfoglalása el­len, amelyben ők is az általános választói jog híveiül vallják magukat és ocsmány komédiának, szélhámoskodásnak nevezik a Bokányi-féle stik­­lit. Ezt a kiáltványt csak akkor vehetnék komo­lyan, ha a Mezőfi-féle szociáldemokrácia nem volna nagyobb szédelgés még a nemzetközieké­nél is, így azonban csak közönséges szemfény­vesztésnek kell minősítenünk ezt is. Kristóffy javaslata. A «P. Lloyd» írja: Kristóffy belügyminiszter az általános, titkos, községenként való vá­lasztásról új választási törvényt készít. Ha az országgyűlés megnyitásakor a Fejérváry- 4 Kedd, 1905. augusztus 12

Next