Állam és Igazgatás, 1965. július-december (15. évfolyam, 7-12. szám)
1965-07-01 / 7. szám
578 DR. SAMU MIHÁLY Az állam elidegenedése nem szokatlan fülünknek, mert közismert az az engelsi tétel, hogy „e hatalom, amely a társadalomból keletkezett, de fölébe helyezi magát, s mindjobban elidegenedik tőle: az állam.” Ebből a tételből és a klasszikusok más helyen levő megjegyzéseiből arra következtethetünk, hogy az állam és a társadalom viszonyában az elidegenedettség jelentkezik, s az állam elidegenedése a szocialista államelmélet fogalomrendszerébe tartozik. A dogmatizmus mellőzte e kategória elemzését, s tagadta létjogosultságát. A társadalom és az állam viszonyában az elidegenedés jelentkezését nem vizsgálta s teljesen elutasította e problémát a szocializmusban. E kérdés bizonyos vonatkozásainak elemzését más oldalak vizsgálatával látta megoldhatónak. Emiatt is fölmerül, hogy az elidegenedést nem lehetne-e helyettesíteni az ellentmondás, az érdekellentét, az uralom, az állami ellenőrzés vagy felelősség fogalmával. Az ellentmondás kifejezheti az állami szervek és lakosok között az ellentétet, azonban ezt a fogalmat nem sajátíthatjuk ki e vonás számára, mert az állammal kapcsolatban s az államon magán belül is vannak még ellentétek, így a különböző vonatkozásban jelentkező ellentétpárokat a maguk bonyolultságában nem elemezhetnénk. Ugyanúgy az érdekellentét is bonyolultabb annál, hogy az állam és a lakosság kapcsolatára korlátozzuk. Az uralom kategóriája viszont nemcsak az államnak sajátja, mert az uralom szélesebb tartalmat ölel fel, mint az állami uralom. Az állami ellenőrzés vagy felelősség már közelebb áll az állami elidegenedés tartalmához, az elidegenedés legfőbb következménye az ellenőrzés és a felelősség hiánya; ez azonban következmény, így elemét, részét képezi az állam elidegenedésének. Az elidegenedést Marx külön jelenségnek, vonásnak fogta föl s rámutatott arra, hogy „az elidegenítés a külsővé, idegenné tevés gyakorlata”.4 I. Az állam elidegenedése a kizsákmányoló társadalmakban A társadalom gazdasági fejlődése, osztálytagozódása kiváltja azt, hogy nemcsak sajátos ideológiák, hanem sajátos intézmények is kialakulnak. A társadalmi életben a gazdasági elidegenedésen nyugszik a különböző intézmények és ideológiák elidegenedése.5 Az intézmények elidegenedése első alakban olyképpen nyilvánul meg, hogy a társadalom által létesített, az egész közösség érdekét szolgáló és a köztevékenység formáját képező szervek a társadalom kisebbségének érdekét szolgáló intézményekké alakulnak át. A különböző társadalmi intézmények közül elsősorban az államszervezet válik az emberek egész közösségének felfegyverzett testületéből a többség ellen irányuló erőszakszervek rendszerévé, elidegenedett hatalommá, mert kikerül a közösség ellenőrzése és hatalma alól. Az állam mint az emberek külön csoportja (a munkamegosztás külön ága) 3 Marx—Engels Válogatott Művek. (A továbbiakban: M. E. V. M.) II. köt. Bp., 1949. 314. 1. (Az én kiemelésem: S. M.) 4 Marx: A zsidókérdéshez. Marx és Engels Művei. Bp., 1957. I. köt. 377. 1. 5 ..A gazdasági elidegenedés szolgáltatja a bázist, amelyből a társadalmi elidegenedés egyéb formái kialakulnak.” Márkus György: Marx fiatalkori művei és napjaink társadalomtudománya. Valóság, 1964. 4. sz. 20. 1. 6 „Éppen az egyéni és közös érdek ezen ellentmondásából kifolyólag a közös érdek mint állam önálló formát ölt, különválva a valóságos egyéni és közérdektől ... a munkamegosztás által már meghatározott osztályok reális alapján.” Marx—Engels: A német ideológia, 16. 1.