Állam és Igazgatás, 1965. július-december (15. évfolyam, 7-12. szám)

1965-07-01 / 7. szám

578 DR. SAMU MIHÁLY Az állam elidegenedése nem szokatlan fülünknek, mert közismert az az engelsi tétel, hogy „e hatalom, amely a társadalomból keletkezett, de fölébe he­lyezi magát, s mindjobban elidegenedik tőle: az állam.”­ Ebből a tételből és a klasszikusok más helyen levő megjegyzéseiből arra következtethetünk, hogy az állam és a társadalom viszonyában az elidegenedettség jelentkezik, s az állam elidegenedése a szocialista államelmélet fogalom­rendszerébe tartozik. A dogmatizmus mellőzte e kategória elemzését, s tagadta létjogosultságát. A társadalom és az állam viszonyában az elidegenedés jelentkezését nem vizs­gálta s teljesen elutasította e problémát a szocializmusban. E kérdés bizonyos vonatkozásainak elemzését más oldalak vizsgálatával látta megoldhatónak. Emiatt is fölmerül, hogy az elidegenedést nem lehetne-e helyettesíteni az ellent­mondás, az érdekellentét, az uralom, az állami ellenőrzés vagy felelősség fogal­mával. Az ellentmondás kifejezheti az állami szervek és lakosok között az el­lentétet, azonban ezt a fogalmat nem sajátíthatjuk ki e vonás számára, mert az állammal kapcsolatban s az államon magán belül is vannak még ellentétek, így a különböző vonatkozásban jelentkező ellentétpárokat a maguk bonyolultságá­ban nem elemezhetnénk. Ugyanúgy az érdekellentét is bonyolultabb annál, hogy az állam és a lakosság kapcsolatára korlátozzuk. Az uralom kategóriája viszont nemcsak az államnak sajátja, mert az uralom szélesebb tartalmat ölel fel, mint az állami uralom. Az állami ellenőrzés vagy felelősség már közelebb áll az állami elidegenedés tartalmához, az elidegenedés legfőbb következménye az ellenőrzés és a felelősség hiánya; ez azonban következmény, így elemét, részét képezi az állam elidegenedésének. Az elidegenedést Marx külön jelenségnek, vonásnak fogta föl s rámutatott arra, hogy „az elidegenítés a külsővé, idegenné tevés gyakorlata”.4 I. Az állam elidegenedése a kizsákmányoló társadalmakban A társadalom gazdasági fejlődése, osztálytagozódása kiváltja azt, hogy nem­csak sajátos ideológiák, hanem sajátos intézmények is kialakulnak. A társa­dalmi életben a gazdasági elidegenedésen nyugszik a különböző intézmények és ideológiák elidegenedése.5 Az intézmények elidegenedése első alakban oly­képpen nyilvánul meg, hogy a társadalom által létesített, az egész közösség ér­dekét szolgáló és a köztevékenység formáját képező szervek a társadalom ki­sebbségének érdekét szolgáló intézményekké alakulnak át.­ A különböző társa­dalmi intézmények közül elsősorban az államszervezet válik az emberek egész közösségének felfegyverzett testületéből a többség ellen irányuló erőszakszervek rendszerévé, elidegenedett hatalommá, mert kikerül a közösség ellenőrzése és hatalma alól. Az állam mint az emberek külön csoportja (a munkamegosztás külön ága) 3 Marx—Engels Válogatott Művek. (A továbbiakban: M. E. V. M.) II. köt. Bp., 1949. 314. 1. (Az én kiemelésem: S. M.) 4 Marx: A zsidókérdéshez. Marx és Engels Művei. Bp., 1957. I. köt. 377. 1. 5 ..A gazdasági elidegenedés szolgáltatja a bázist, amelyből a társadalmi elidegenedés egyéb formái kialakulnak.” Márkus György: Marx fiatalkori művei és napjaink társadalomtudománya. Valóság, 1964. 4. sz. 20. 1. 6 „Éppen az egyéni és közös érdek ezen ellentmondásából kifolyólag a közös érdek mint állam önálló formát ölt, különválva a valóságos egyéni és közérdektől ... a munkamegosztás által már meghatározott osztályok reális alapján.” Marx—Engels: A német ideológia, 16. 1.

Next