Állam és Igazgatás, 1966. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám)
1966-01-01 / 1. szám
2 DR. NAGY LÁSZLÓ fokig a termelőszövetkezet életére vonatkozó jogpolitikai elvekkel is szembekerültek, b) jogszabályi rendelkezés hiányában más jogág kódexéhez, rendszerint a polgári törvénykönyv rendelkezéseihez voltak kénytelenek viszonyulni, anélkül, hogy a földjog és a polgári jog szabályainak egymáshoz való viszonyát alaposan elemeztük volna, és ez szerény meggyőződésem szerint nehezíti a helyzetet, hogy néhány kísérlettől eltekintve a földjog tudománya is adós maradt a harmadik személyek földjogi viszonyainak tartalmi elemzésével. Végül is a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma a 860. számú állásfoglalás-sal tett — és tegyük hozzá elvi jelentőségű — kísérletet arra, hogy a társadalmi követelményekkel összhangban a bírói joggyakorlatot e vonatkozóban is egységes irányba terelje. Ez az állásfoglalás kétségtelenül jelentős segítséget nyújtott jogalkalmazói szerveinknek a harmadik személyekkel kapcsolatos vitákban is — s elméleti megállapításai is figyelemre méltóak —, de miként a gyakorlati élet mutatja, annak megjelenése óta újabb vitás esetek keletkeztek, amelyek — egyik-másik jogalkalmazó szervünk szerint — nem vonhatók az idézett 860 sz. állásfoglalás rendelkezései alá. Arra törekszem, hogy a termelőszövetkezeti földhasználati viszonyok eme oldalát jellemző jelenlegi helyzet társadalmi hátterét feltárjam, ennek kapcsán a harmadik személyek földhasználati jogviszonyát, illetőleg ennek tartalmát a szövetkezet oldaláról is vizsgáljam s ebből következően — a lehetőségekhez képest — vázoljam a további tennivalókat. Nem törekszem a teljesség igényére, mert a kérdések megnyugtató elemzéséhez további kutatások szükségesek. 2. A társadalmi háttér kapcsán a harmadik személyek földtulajdonjogának jogviszonyaival kapcsolatos három, a tulajdonos szempontjából külső körülményt kell vizsgálni, amelyek alapvetően befolyásolhatnak bennünket egy-egy jogvita konkrét eldöntésénél. a) Az 1959. évi 7. sz. tvr. — mint ismeretes — a mezőgazdaság szocialista átszervezése időszakában keletkezett. A jogszabály eléggé részletesen és határozott módon rendelkezik mindazon feltételekről és körülményekről, amelyek elősegítik a termelőszövetkezetetek megalakulását, de halványabbak s kevésbé időtállóak azok a rendelkezései, amelyek a már működő termelőszövetkezetek belső viszonyainak megszilárdítását hivatottak rendezni. A szabály e fogyatékosságát nem lehet különösebb hibának tekinteni. A jogszabálynak az volt a célja, hogy a termelőszövetkezetek törvényes keretek között alakuljanak meg s már indulásukkor tartsák szem előtt a törvényességet. Különben is a szocialista társadalom gyorsütemű fejlődése közepette nem lehet megkívánni, hogy egy-egy jogszabály olyan hosszú időre kielégítse az igényeket, mint tegyük fel a klasszikus kapitalizmusban. Különösen áll ez azokra a jogszabályokra, amelyek a szocialista társadalom gazdasági viszonyait szabályozzák. Az általunk vizsgált téma vonatkozásában ismeretes, hogy a szövetkezeti törvényerejű rendelet és annak végrehajtási rendelete milyen kimerítő részletességgel rendezte . Újabban Seres Imre tett kísérletet arra, hogy a harmadik személyek földtulajdonán is bizonyítsa a termelőszövetkezetek örökhasználati jogát. Ez a törekvés helyeselhető, de sajnos hiányoznak az örökhasználati jogot megalapozó jogszabályok (csak értelemzés során juthatunk e következtetésre), s ma főleg az áll az érdeklődés középpontjában, hogy milyen jogi eszközök igénybevételével juthatunk el e célkitűzéshez. Erre kísérel választ nyújtani e tanulmány. V. ö.. Seres Imre: A termelőszövetkezeti közös földhasználat tartósságának és a földtulajdonjog alapjának kérdéséhez. Állam és Jogtudomány 1965. évi 2. sz.