Állam és Igazgatás, 1969. július-december (19. évfolyam, 7-12. szám)
1969-07-01 / 7. szám
DR. ÁDÁM ANTAL nista munkáspártnak az állami és társadalmi életben betöltött elvi irányító szerepéből, a társadalmi, gazdasági, egészségügyi kulturális stb. életnek egységes koncepciókon nyugvó állami irányításából, valamint az állami szervek és a társadalmi szervezeti formációk többségének szervezeti felépítésében és működésében érvényesülő demokratikus centralizmus elvéből. Elméletileg régóta tisztázott és a hazai szocialista építés gyakorlatából is jól tudjuk, hogy a felsőbb irányítás intenzitása, eszközrendszere és érvényesítési módszerei, ezek keretében a különböző tárgyú és jellegű koordinációs munka, így a felülről végzett területi koordináció tartalmi vonásai is, a szocialista társadalom- és államépítés eltérő feltételekkel rendelkező és rendszerint e feltételekhez és az általuk meghatározott követelményekhez igazodó fejlődési fázisaiban mások és mások. Alig vitatható, hogy a területi koordináció két nagy összetevő csoportja, nevezetesen a területre vonatkozó központi vagy felsőbb koordináció és magán az érintett területen kifejtett területi jellegű koordinációs tevékenység között igen sok szálú, egymás tartalmát és hatékonyságát befolyásoló összefüggés áll fenn. Az állami és társadalmi irányító, szervező és végrehajtó munka minőségének és hatékonyságának fokozását szolgáló jelenlegi törekvéseink közepette különös jelentősége van a területi összehangoló munka két csoportja közötti arányok és kapcsolódási formák optimális tartalmú meghatározásának. A területi koordináció tartalma és követelményrendszere szoros összefüggésben áll az országos, valamint a területen belüli vertikális és horizontális társadalmi és állami munkamegosztással, valamint annak jogi kifejeződésével, a vertikális és horizontális hatásköri rendezés tartalmával. A gazdasági mechanizmus reformjának végrehajtását szolgáló jogszabályok már közvetlenül vagy közvetve kiépítették, illetőleg továbbfejlesztették a területi koordináció betöltendő rendeltetését, főbb követelményeit, szervezeti hovatartozását, alapvető tárgyköreit, fontosabb megvalósítási eszközeit és érvényesítési módozatait. Mindezek alapján az utóbbi években jelentős előrehaladást értünk el a területi koordináció gyakorlatában is. A területi koordinációs munka tudatos vitelének fokozása és a további előrehaladás követelményeinek feltárása érdekében időszerű feladattá vált a területi koordináció néhány általános vonásának és a területi koordinációt érintő újabb jogszabályi rendezés következményeinek összegyűjtése és értékelése.12. A területi koordináció rendeltetése és főbb céljai A területi koordináció általános rendeltetése a területen folyó állami és társadalmi munka minőségének és eredményességének fokozása. Ezen az álta- 1 A téma jelentőségét tanúsítja, hogy az utóbbi időben számos tanulmány vállalkozik a területi koordináció egy-egy részproblémájának vizsgálatára. L. pl. Lázár György: A gazdasági reform és a területfejlesztés. Társadalmi Szemle, 1968. évi 4. sz., Böhm József: A Somogy megyei tanács területfejlesztési tevékenysége. Állam és Igazgatás, 1968. évi 3. sz., Csollák Gábor—Tatai Zoltán: Elmaradt területek iparfejlesztése. Állam és Igazgatás, 1968. évi 4. sz., dr. Dobos Gábor: A Belkereskedelmi Minisztérium és a tanácsok kereskedelmi tevékenysége. Állam és Igazgatás, 1968. évi 4. sz., dr. Görgényi Gyula: A tanácsok munkaerőgazdálkodási feladatairól. Állam és Igazgatás, 1968. évi 4. sz., dr. Péteri Károly: Ágazaton belüli együttműködés a minisztériumi és a tanácsi ipar között. Állam és Igazgatás, 1968. évi 5. sz., Éliás László: Település tervezés. Állam és Igazgatás, 1968. évi 7. sz., dr. Ács István: Az egy településen belüli koordináció Debrecenben. Állam és Igazgatás, 1968. évi 8. sz., dr. Fekete Mihály: A járási és városi tanácsok együttműködéséről. Állam és Igazgatás, 1968. évi 11. sz. 578