Állam és Igazgatás, 1984. július-december (34. évfolyam, 7-12. szám)
1984-07-01 / 7. szám
önfinanszírozás vagy rendelkezés, a sport és más lakossági szolgáltatások meghatározó többségét. Fenntartásukban van az ország lakásvagyonának kb. a negyede, az állami tulajdonú lakások kereken 90%-a és a kórházi ágyak mintegy 80%-a. Az óvodás korú gyermekek több mint 90%-a jár tanácsi óvodába. Tanácsi kézben van a bölcsődei férőhelyek 86%-a, az általános iskolák teljes köre, a szociális gondoskodás több mint 90%-a. A tanácsokhoz került a szakmunkásképzés, a szakközépiskolai hálózat fenntartása, a sport- és a földigazgatás, a kereskedelmi felügyelet, az árellenőrzés, a szövetkezetek állami felügyelete, a tűzoltóság stb. Az eredményes gazdálkodást segítette, hogy mérséklődtek a terv-, és pénzgazdálkodás központi előírásai, kötöttségei (kötelező tervmutatók száma, a célcsoportos beruházások száma és tartalmi köre stb.). A fejlesztések tervezésénél fokozatosan előtérbe kerültek a központi és a területi szervek együttes munkáján alapuló közös tervjavaslatok. A működési kiadásokkal kapcsolatos kötöttségek is csökkentek, egyidejűleg erőteljesen nőtt a rugalmas pénzgazdálkodás igénye és lehetősége. A tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy az irányítás közvetett módszerei — kevesebb központi tervezési és pénzgazdálkodási kötöttség, megfelelő szabályozással párosulva — alkalmasak az életkörülményeket meghatározó, országos fontosságú társadalompolitikai célok érvényesítésére, ezeknek és a helyi kezdeményezéseknek eredményes összehangolására. 2. E többségében az eredményeket összegező kitérő után jogos lehet a kérdés: miért szükséges a tanácsi gazdaság tervezési és pénzügyi szabályozásának továbbfejlesztése? Az okok többrétűek: részben a gazdaság egészének helyzetéből, részben a tanácsi gazdaság fejlődési követelményeiből következnek. A tanácsi gazdaság nem termelő, hanem elsősorban felhasználó jellegéből következően mindig a gazdaság egészének függvényében fejlődhet. Szükségszerű tehát, hogy a tanácsi gazdaságirányítás elemei — tervezés, szabályozás, szervezeti rendszer — összhangban legyenek a gazdaságirányítás általános rendszerével. Ebben az összefüggésben alapkövetelmény, hogy a tanácsi gazdaság irányítása lépést tartson a népgazdaság irányítási rendszerének fejlődésével. A jelenleg érvényes tanácsi szabályozás a gazdaságfejlődés dinamikus szakaszában született. Arra alapozódott, hogy a nemzeti jövedelem és a belföldi felhasználás folyamatosan nő. Rendszeresen növekedhet tehát a lakossági infrastruktúra működtetésére, fenntartására, fejlesztésére fordítható eszközhányad és egy-egy középtávú tervidőszakra központilag előre és teljes körűen garantálhatók a tanácsi gazdaság működtetéséhez, fejlesztéséhez szükséges pénzügyi feltételek. A gazdaságfejlődés kevésbé dinamikus szakasza és a külgazdasági egyensúly megőrzésének elsődlegessé vált követelménye szigorúbb feltételeket jelent a tanácsi gazdaság számára is. A jelenleginél nyitottabb tervezési és pénzügyi szabályozásra van szükség, amellyel elkerülhető a makroszintű túlelosztás, egyidejűleg — a gyorsan változó gazdasági feltételek körülményei között is — növelhető a helyi tanácsok gazdasági döntéseinek pénzügyi megalapozottsága, biztonsága. Az okok közé tartozik az is, hogy a minőségi követelményeket előtérbe állító termeléspolitika és az életszínvonalpolitika együttes hatására az elkövetkező években folytatódik az életkörülményeket meghatározó infrastruktúra felértékelődése. A növekvő igényeknek és a várható eszközkorlátoknak a jelen- 579