Állam és Igazgatás, 1987. július-december (37. évfolyam, 7-12. szám)

1987-07-01 / 7. szám

1987. JÚLIUS A MINISZTERTANÁCS TANÁCSI HIVATALÁNAK ELMÉLETI ÉS SZAKMAI FOLYÓIRATA DR. ÁDÁM ANTAL Az egyesületek működésének néhány jellemzője és az egyesületi jog továbbfejlesztésének lehetőségei I. Az egyesületek általános jellemzői és főbb csoportjai Hazánkban az egyesületek a nyilvántartott tagsággal rendelkező, önkén­tesen létrehozott öntevékeny társadalmi szervezeti alakzatok egyik nagy cso­portját alkotják. Jogi helyzetük és szerepük lényegesen eltér az elsődlegesen politikai funkciót gyakorló társadalmi szervezetekétől. Az egyesületek meg­alakulásának, szervezetének és működésének alapvető elemeit jogszabályok ha­tározzák meg. Szabályszerűen megalakulnak csak akkor minősül az egyesület, ha a felügyeletre hívatott állami szerv nyilvántartásba vette. Az egyesület mű­ködését a felügyelő szerv figyelemmel kíséri abból a szempontból, hogy meg­felel-e a jogszabályoknak, az alapszabálynak, sőt az állami felügyelet az egye­sület belső gazdálkodására is kiterjed. Az egyesületek hasznos működésével a társadalmi élet legkülönbözőbb területein találkozunk. Munkájuk különösen az utóbbi években erőteljesen megélénkült. Napjainkban egyre több új egye­sület alapításának lehetünk tanúi. Az egyesületek szaporodásának, az egyesületi élet élénkülésének hátteré­ben több körülményt jelölhetünk meg. Az előmozdító körülmények, a kiváltó okok közül a következőket emelem ki. a) A magyar társadalom rendkívül sokrétű tagozódása, az eltérések meg­nyilvánulásainak erősödése, a különbözőségek tudatosulása. A szerveződési, az

Next