Magyar Közigazgatás, 1998 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1998-01-01 / 1. szám

.NEKROLÓG­­ SZAMEL LAJOS 1919-1998 Az Alkotmányjog és Közigazgatási jogtudomány nemzetközileg elismert tudós művelője távozott kö­zülünk, elhunyt Számel Lajos az Állam- és Jogtudo­mányok doktora, a Janus Pannonius Tudomány­­egyetem díszdoktora, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár, számos tudományos testület tagja. Számos professzor szakterületünkön mértékadó és is­kolateremtő szaktekintély volt, aki gazdag elméleti munkássága mellett a gyakorlati közigazgatás fejlődé­sét is elősegítette. Elméleti és gyakorlati problémákat feltáró és a megoldásokhoz irányt mutató könyvek és tanulmányok egész sorát publikálta. A Magyar Köz­­igazgatás folyóiratban is számos cikke jelent meg, ami nagyban hozzájárult a szakmai fejlődéséhez. Számos Lajos 1919. november 26-án született Bu­dapesten. Középiskolai tanulmányait az újpesti Köny­ves Kálmán Gimnáziumban végezte, 1943-ban szer­zett jogi diplomát Budapesten. 1945 októberétől az Újpesti Nemzeti Bizottságnál dolgozott két évig. Ezt követően a Magyar Városok Országos Szövetségének titkárává, később főtitkárává választották. 1949 januárjától 1952 végéig a Belügyminisztérium Elnöki Főosztályának miniszteri segédtitkára, majd a Törvényelőkészítő Csoport vezetője volt. A belügymi­nisztériumi szolgálatát letartóztatás és meghurcolás követte. Közben már oktatott alkotmányjogot és köz­­igazgatási jogot a Külügyi Főiskolán, majd a Közgaz­daságtudományi Egyetemen. 1952-től nyugdíjazásáig főállásban volt a Pécsi Tudományegyetem (majd a Janus Pannonius Tudományegyetem) Állam- és Jog­­tudományi Karának meghatározó oktatója. Felejt­hetetlen előadásai már életében is legendássá tették. Negyven évnél hosszabbra nyúló tanársága alatt egy­szer maradt el órája, hirtelen jött betegsége miatt. Nemzedékeket tanított - a szó klasszikus értelmében - a közjog elemeire és a jog tiszteletére. A törvényes­ség eszményének apostola volt. Tudományos munkásságának méltatása nem fér bele egy nekrológ keretei közé. Változó világunkban aligha van nagyobb elismerés annál, hogy már első monográfiái (A törvényesség jogi biztosítékai, A jog­források, Az államigazgatás vezetésének jogi alap­­problémái) időt állónak bizonyulnak. Több tucat munkája jelent meg külföldön, illetőleg idegen nyel­ven. Számos professzor közel félszáz egyetemi tan­könyvnek, jegyzetnek és segédanyagnak volt szerzője, társszerzője, illetve szerkesztője. A közügyek iránti érdeklődésének következménye, hogy több könyvében és cikkek sorában fellépett a társadalmi torzulások ellen. A közélet tisztaságát a stabil társadalom legfontosabb követelményei közé sorolta. Alkotó munkásságának évtizedek óta szerves része volt a kodifikációs munkálatokban való intenzív rész­vétel. Küzdött, harcolt a színvonaltalanság ellen. Elsősor­ban magával szemben volt igényes, de követelt diák­jaitól és munkatársaitól is. Szinte kötelességének tekintette a fiatal pályakez­dők útjainak egyengetését. A tőle telhető gondosko­dásra minden tanítványa számíthatott. Iskolateremtő egyéniség volt. Száméi Lajos eltávoztával jelentős veszteség érte szaktudományunkat. Mély fájdalommal emlékeznek róla kollégái, barátai, tanítványai, akik számára csak egy vigasztaló dolog lehet, hogy Száméi Lajos művei, gondolatai, egyéniségének varázsa mind köztünk marad.

Next