Magyar Közigazgatás, 1998 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-01 / 1. szám
.NEKROLÓG SZAMEL LAJOS 1919-1998 Az Alkotmányjog és Közigazgatási jogtudomány nemzetközileg elismert tudós művelője távozott közülünk, elhunyt Számel Lajos az Állam- és Jogtudományok doktora, a Janus Pannonius Tudományegyetem díszdoktora, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár, számos tudományos testület tagja. Számos professzor szakterületünkön mértékadó és iskolateremtő szaktekintély volt, aki gazdag elméleti munkássága mellett a gyakorlati közigazgatás fejlődését is elősegítette. Elméleti és gyakorlati problémákat feltáró és a megoldásokhoz irányt mutató könyvek és tanulmányok egész sorát publikálta. A Magyar Közigazgatás folyóiratban is számos cikke jelent meg, ami nagyban hozzájárult a szakmai fejlődéséhez. Számos Lajos 1919. november 26-án született Budapesten. Középiskolai tanulmányait az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban végezte, 1943-ban szerzett jogi diplomát Budapesten. 1945 októberétől az Újpesti Nemzeti Bizottságnál dolgozott két évig. Ezt követően a Magyar Városok Országos Szövetségének titkárává, később főtitkárává választották. 1949 januárjától 1952 végéig a Belügyminisztérium Elnöki Főosztályának miniszteri segédtitkára, majd a Törvényelőkészítő Csoport vezetője volt. A belügyminisztériumi szolgálatát letartóztatás és meghurcolás követte. Közben már oktatott alkotmányjogot és közigazgatási jogot a Külügyi Főiskolán, majd a Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1952-től nyugdíjazásáig főállásban volt a Pécsi Tudományegyetem (majd a Janus Pannonius Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Karának meghatározó oktatója. Felejthetetlen előadásai már életében is legendássá tették. Negyven évnél hosszabbra nyúló tanársága alatt egyszer maradt el órája, hirtelen jött betegsége miatt. Nemzedékeket tanított - a szó klasszikus értelmében - a közjog elemeire és a jog tiszteletére. A törvényesség eszményének apostola volt. Tudományos munkásságának méltatása nem fér bele egy nekrológ keretei közé. Változó világunkban aligha van nagyobb elismerés annál, hogy már első monográfiái (A törvényesség jogi biztosítékai, A jogforrások, Az államigazgatás vezetésének jogi alapproblémái) időt állónak bizonyulnak. Több tucat munkája jelent meg külföldön, illetőleg idegen nyelven. Számos professzor közel félszáz egyetemi tankönyvnek, jegyzetnek és segédanyagnak volt szerzője, társszerzője, illetve szerkesztője. A közügyek iránti érdeklődésének következménye, hogy több könyvében és cikkek sorában fellépett a társadalmi torzulások ellen. A közélet tisztaságát a stabil társadalom legfontosabb követelményei közé sorolta. Alkotó munkásságának évtizedek óta szerves része volt a kodifikációs munkálatokban való intenzív részvétel. Küzdött, harcolt a színvonaltalanság ellen. Elsősorban magával szemben volt igényes, de követelt diákjaitól és munkatársaitól is. Szinte kötelességének tekintette a fiatal pályakezdők útjainak egyengetését. A tőle telhető gondoskodásra minden tanítványa számíthatott. Iskolateremtő egyéniség volt. Száméi Lajos eltávoztával jelentős veszteség érte szaktudományunkat. Mély fájdalommal emlékeznek róla kollégái, barátai, tanítványai, akik számára csak egy vigasztaló dolog lehet, hogy Száméi Lajos művei, gondolatai, egyéniségének varázsa mind köztünk marad.