Magyar Közigazgatás, 2002 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2002-01-01 / 1. szám

CIKKEK, TANULMÁNYOK DR. KILÉNYI GÉZA egyetemi tanár A közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény szabályozási koncepciója* 1. A szabályozás jelentősége A jogi szabályozás társadalompolitikai jelentősége alapvetően három okra vezethető vissza. a) Az első talán a legfontosabb, a közigazgatási szervek hatáskörébe tartozó ügyek nagy tömege, évi sokmilliós nagyságrendje. Ez abból ered, hogy a köz­­igazgatás látja el az állampolgárokat hatósági igazol­ványokkal (az útlevéltől a nyugdíjas-igazolványig), ki­adja a különböző hatósági engedélyeket (pl. építési en­gedély, közterülethasználati engedély, bizonyos termé­kek forgalombahozatali engedélye), kötelezettségeket állapít meg (pl. adó-, illeték- és vámfizetési kötelezett­ség), jogvitákat bírál el és széles körben végez hatósá­gi ellenőrzést. Amíg tehát sok ember élete folyamán még tanúként sem fordul meg a bíróságon, addig a közigazgatással való kapcsolatba kerülés elkerülhetet­len, hiszen a közigazgatási szervek tevékenysége át­szövi mindennapi életünket. Alapvető fontosságú te­hát, hogy a közigazgatás gyors, egyszerű, az állampol­gárok számára is áttekinthető eljárás keretében, ugyan­akkor a törvények következetes megtartásával és a szakmai (építésügyi, közegészségügyi) szempontok érvényre juttatásával járjon el. A közigazgatási tevé­kenység milyensége ugyanis kihat az állampolgárok közérzetére, de nem közömbös az országimázs szem­pontjából sem. b) A közigazgatás széles körben lát el látszólag egy­szerű rutinügyeket. Nem szabad azonban figyelmen kí­vül hagyni, hogy pl. a kábítószerek terjedése vagy a terrorizmus térhódítása megnöveli az olyan rutineljárá­sok jelentőségét is, mint pl. az utasforgalom keretében tartott vámellenőrzés. Ugyanakkor közigazgatási ha­táskörbe tartoznak kiemelkedő jelentőségű ügyek is, amelyek nem pusztán az esetenként többmilliárdos be­ruházási összeg miatt fontosak, hanem amiatt is, mert gyakran állampolgárok nagy tömegeit érintik (pl. autó­pálya-építés, repülőtér vagy egy nagy bevásárló­­központ építésének engedélyezése, a környezetet ve­szélyeztető beruházások engedélyezése). Az ilyen ügyek esetenként egy vagy több település - nem ritkán az egész ország - közvéleményét foglalkoztatják, in­dulatokat keltenek, s egymással ellentétes érdekek egyeztetését, az optimális megoldási mód kiválasztását igénylik. Elengedhetetlen tehát, hogy az említett ügyekben a lakosság érintett csoportja hiteles tájékoz­tatást kapjon, módja legyen akár közvetlenül, akár tár­sadalmi szervezetei vagy önszerveződő csoportjai út­ján részt venni az eljárásban, megismerje eljárási joga­it, a hatóság pedig - szükség esetén szakhatóságok be­vonásával, illetőleg más szakértői bázisra támaszkodva - a különböző érdekek feltárása és mérlegelése, vala­mint a reálisan várható összes követelmény figyelem­­bevétele után döntsön. c) Vannak olyan közigazgatási ügyek - pl. a köz­­egészségügy, az állategészségügy, a pénzintézeti tevé­kenység körében - amelyek az emberi élet védelmére, a tömeges egészségkárosodás veszélyének elhárítására vagy más, kiemelkedően fontos érdekre való tekintet­tel azonnali és hatékony intézkedést követelnek a köz­­igazgatástól. Bár ilyenkor a vázolt körülmények foly­tán a gyorsaság az alapvető szempont, ez nem vezethet az érintettek teljes kiszolgáltatottságához, így pl. a jog­orvoslati jogtól való megfosztásához. A rendszerváltozás időszakában sokakban élt olyan illúzió, hogy a piacgazdaság keretei között a gazdasá­gi verseny sok tekintetben szükségtelenné teszi az ál­lam szerepvállalását, s így a közigazgatás is szükség­képpen visszaszorul. Az időközben szerzett tapasztala­tok ezt a várakozást nem igazolták. Bár kétségtelen, hogy az állam szerepvállalása módszereit és tartalmát tekintve átalakult, az államnak a jogi szabályozás, a hatósági engedélyezés, ellenőrzés és kötelezés - szük­ség esetén szankcióalkalmazás - formájában a gazda­sági és társadalmi élet különböző területein való jelen­léte ma is indokolt, s e tekintetben alapvető változás nem várható. 2. A közigazgatási eljárás szabályozásának sajátosságai a) A modern államok jogrendszerében általában há­rom „nagy” eljárásjog van: a büntető, a polgári és a közigazgatási eljárásjog. Ezek jogi szabályozása sok tekintetben összefügg a hozzájuk kapcsolódó anyagi jog szabályozásának helyzetével. Az első két említett jogterületen számos országban már a XIX. században sor került a kodifikációra: a teljes hatályos joganyag vagy legalábbis az alapvető jelentőségű anyagi jogi szabályok egy törvénybe való összefoglalására. így ké­szültek el az egyes országok polgári, illetőleg büntető . A koncepció a MeH és Közigazgatási Eljárási Törvény Kodifikációs Bizottság megrendelésére írt alapozó tanulmányok, valamint a Bi­zottság ülésein elhangzott észrevételek és javaslatok felhasználásával készült. A koncepciót a szerkesztőség vitára bocsátja. A szövegben használt rövidítések: Bt. = az 1957. évi IV. törvény Ke. = az 1981. évi I. törvény Ket. = a készülő új törvény

Next