Magyar Közigazgatás, 2002 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2002-01-01 / 1. szám
CIKKEK, TANULMÁNYOK DR. KILÉNYI GÉZA egyetemi tanár A közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény szabályozási koncepciója* 1. A szabályozás jelentősége A jogi szabályozás társadalompolitikai jelentősége alapvetően három okra vezethető vissza. a) Az első talán a legfontosabb, a közigazgatási szervek hatáskörébe tartozó ügyek nagy tömege, évi sokmilliós nagyságrendje. Ez abból ered, hogy a közigazgatás látja el az állampolgárokat hatósági igazolványokkal (az útlevéltől a nyugdíjas-igazolványig), kiadja a különböző hatósági engedélyeket (pl. építési engedély, közterülethasználati engedély, bizonyos termékek forgalombahozatali engedélye), kötelezettségeket állapít meg (pl. adó-, illeték- és vámfizetési kötelezettség), jogvitákat bírál el és széles körben végez hatósági ellenőrzést. Amíg tehát sok ember élete folyamán még tanúként sem fordul meg a bíróságon, addig a közigazgatással való kapcsolatba kerülés elkerülhetetlen, hiszen a közigazgatási szervek tevékenysége átszövi mindennapi életünket. Alapvető fontosságú tehát, hogy a közigazgatás gyors, egyszerű, az állampolgárok számára is áttekinthető eljárás keretében, ugyanakkor a törvények következetes megtartásával és a szakmai (építésügyi, közegészségügyi) szempontok érvényre juttatásával járjon el. A közigazgatási tevékenység milyensége ugyanis kihat az állampolgárok közérzetére, de nem közömbös az országimázs szempontjából sem. b) A közigazgatás széles körben lát el látszólag egyszerű rutinügyeket. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy pl. a kábítószerek terjedése vagy a terrorizmus térhódítása megnöveli az olyan rutineljárások jelentőségét is, mint pl. az utasforgalom keretében tartott vámellenőrzés. Ugyanakkor közigazgatási hatáskörbe tartoznak kiemelkedő jelentőségű ügyek is, amelyek nem pusztán az esetenként többmilliárdos beruházási összeg miatt fontosak, hanem amiatt is, mert gyakran állampolgárok nagy tömegeit érintik (pl. autópálya-építés, repülőtér vagy egy nagy bevásárlóközpont építésének engedélyezése, a környezetet veszélyeztető beruházások engedélyezése). Az ilyen ügyek esetenként egy vagy több település - nem ritkán az egész ország - közvéleményét foglalkoztatják, indulatokat keltenek, s egymással ellentétes érdekek egyeztetését, az optimális megoldási mód kiválasztását igénylik. Elengedhetetlen tehát, hogy az említett ügyekben a lakosság érintett csoportja hiteles tájékoztatást kapjon, módja legyen akár közvetlenül, akár társadalmi szervezetei vagy önszerveződő csoportjai útján részt venni az eljárásban, megismerje eljárási jogait, a hatóság pedig - szükség esetén szakhatóságok bevonásával, illetőleg más szakértői bázisra támaszkodva - a különböző érdekek feltárása és mérlegelése, valamint a reálisan várható összes követelmény figyelembevétele után döntsön. c) Vannak olyan közigazgatási ügyek - pl. a közegészségügy, az állategészségügy, a pénzintézeti tevékenység körében - amelyek az emberi élet védelmére, a tömeges egészségkárosodás veszélyének elhárítására vagy más, kiemelkedően fontos érdekre való tekintettel azonnali és hatékony intézkedést követelnek a közigazgatástól. Bár ilyenkor a vázolt körülmények folytán a gyorsaság az alapvető szempont, ez nem vezethet az érintettek teljes kiszolgáltatottságához, így pl. a jogorvoslati jogtól való megfosztásához. A rendszerváltozás időszakában sokakban élt olyan illúzió, hogy a piacgazdaság keretei között a gazdasági verseny sok tekintetben szükségtelenné teszi az állam szerepvállalását, s így a közigazgatás is szükségképpen visszaszorul. Az időközben szerzett tapasztalatok ezt a várakozást nem igazolták. Bár kétségtelen, hogy az állam szerepvállalása módszereit és tartalmát tekintve átalakult, az államnak a jogi szabályozás, a hatósági engedélyezés, ellenőrzés és kötelezés - szükség esetén szankcióalkalmazás - formájában a gazdasági és társadalmi élet különböző területein való jelenléte ma is indokolt, s e tekintetben alapvető változás nem várható. 2. A közigazgatási eljárás szabályozásának sajátosságai a) A modern államok jogrendszerében általában három „nagy” eljárásjog van: a büntető, a polgári és a közigazgatási eljárásjog. Ezek jogi szabályozása sok tekintetben összefügg a hozzájuk kapcsolódó anyagi jog szabályozásának helyzetével. Az első két említett jogterületen számos országban már a XIX. században sor került a kodifikációra: a teljes hatályos joganyag vagy legalábbis az alapvető jelentőségű anyagi jogi szabályok egy törvénybe való összefoglalására. így készültek el az egyes országok polgári, illetőleg büntető . A koncepció a MeH és Közigazgatási Eljárási Törvény Kodifikációs Bizottság megrendelésére írt alapozó tanulmányok, valamint a Bizottság ülésein elhangzott észrevételek és javaslatok felhasználásával készült. A koncepciót a szerkesztőség vitára bocsátja. A szövegben használt rövidítések: Bt. = az 1957. évi IV. törvény Ke. = az 1981. évi I. törvény Ket. = a készülő új törvény