Magyar Közigazgatás, 2003 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám
CIKKEK, TANULMÁNYOK DR. KONDOROSI FERENC az Alkotmánybíróság főtanácsadója Az euroatlanti integráció hatása a közjogra Bevezető A közjog világa - az e területet szabályozó joganyag és az általuk meghatározott intézményrendszer - fejlődése, fejlesztése szorosan összefügg az aktuális gazdasági-társadalmi kihívásokkal. Ilyen helyzetet teremt, hogy Magyarország - széles körű társadalmi támogatottságot és a parlamenti pártok konszenzusát élvező külpolitikai prioritásaival összhangban - a rendszerváltozás óta célul tűzte ki az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozást. Az európai integrációs folyamat meghatározó állomásaként a kormány 1994. március 31-én benyújtotta a csatlakozási kérelmet, amelynek alapján az Európai Tanács felkérésére az Európai Bizottság 1997. július 16-án pozitív véleményt adott. Az Európai Tanács 1997. december 12-ei csúcsértekezletén döntés született arról, hogy az Európai Unió Magyarországgal csatlakozási tárgyalást kezd. 1998. március 31-én a hivatalos csatlakozási tárgyalások megindultak. Hazánk ma a közeli tagság esélyével rendelkező társult állam. A NATO-tagságunkról közjogi értelemben a Magyar Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez történő csatlakozásról és a szerződés szövegének kihirdetéséről szóló 1999. évi I. törvény döntött. A csatlakozásra vonatkozó nemzetközi szerződés megkötését megalapozta az a körülmény is, hogy az 1997. november 16-án megtartott érvényes és eredményes népszavazáson - amelyen „Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva biztosítsa az ország védettségét” kérdésről nyilvánítottak véleményt - a választásra jogosultak 49%-a jelent meg, s 85%-uk igenlő választ adott. Csatlakozási felkészülésünk több éve tudatos stratégia alapján folyik, melynek fő irányai: a fenntartható gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése, a jogharmonizáció, a csatlakozás humán feltételeinek biztosítását szolgáló közigazgatási képzési program és a közvélemény felkészítése. A folyamat újabb lendületet kapott a Csatlakozási Partnerség, illetve az Acquis Communautaire Átvételének Nemzeti Programja új eszközeivel. A magyar jogszabályoknak az európai közösségi előírásokkal történő összehangolására irányuló kormányzati tevékenységet kezdettől fogva a változó körülményekhez és feltételekhez való igazodás jellemezte. A kereskedelmi célú, önkéntes alkalmazkodást az Európai Megállapodással felváltotta a nemzetközi jogi alapon nyugvó, a társult viszony követelményrendszeréhez és határidőihez igazodó jogharmonizáció e sokoldalúan tervezett és meghatározott folyamatban. Az Európai Bizottság Cannes-ban elfogadott Fehér Könyve 1996-tól az egységes belső piacot érintő közösségi jogszabályokhoz való közelítést helyezte előtérbe, valamint hangsúlyozta a harmonizált jogszabályok tényleges alkalmazását biztosító intézmények kiépítésének, illetve megerősítésének szükségességét. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás célja és távlata fokozatosan áthatotta a hazai jogalkotást. A csatlakozási kérelemről készülő európai bizottsági véleményt megalapozó kérdőív megválaszolása és magának a véleménynek a közzététele pedig egyértelműen azt jelezte, hogy a csatlakozásra való felkészülés és azon belül a jogi igazodás új szakaszhoz érkezett. Egyrészt az ún. országvélemény (avis) elkészültével immár az Európai Unió oldalán is megkezdődött jogi értelemben a csatlakozás folyamata. Másrészt az Európai Bizottság az országvéleményeket is tartalmazó közleményében (az „Angenda 2000” című dokumentumcsomagban) a csatlakozást megelőző együttműködés új intézmény- és eszközrendszerére tett javaslatot. Emellett nemcsak az Európai Unióhoz fűződő kapcsolataink jellemzői, céljai és intézményei változnak, hanem maga az Unió is átalakul és fejlődik. (Ennek a fejlődésnek egyik kézzelfogható és jelentős eredménye volt az Amszterdami Szerződés és új perspektíváit fogalmazta meg 2000. decemberében a Nizzai Csúcs, mára pedig - a Konvent munkájának eredményeként - felgyorsult az Uniós alkotmányozás folyamata. Az Amszterdami Szerződés újólag megerősítette, hogy az Európai Unió az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletére, valamint a demokráciára és a jogállamiságra épül. A tagállamok 2000 decemberében pedig nemcsak az EU továbbfejlesztéséről határoztak, hanem elfogadták az Alapvető Jogok Chartáját is. A módosítások eredményeképpen ezeknek az alapkövetelményeknek a tiszteletben tartása immár alapszerződési szinten - és nem csupán az ún. koppenhágai kritériumok formájában - csatlakozási feltétellé vált. Ezt tükrözi az a körülmény is, hogy az országvélemények igen nagy teret szentelnek e politikai kritériumok vizsgálatának. Mindezek a körülmények rendkívül hangsúlyosan erősítik meg, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás alkalmával jogrendszerünk egésze méretődik meg, mégpedig korántsem csak a főként gazdasági tárgyú közösségi jogszabályok alapján, hanem mindazoknak a jogi alapértékeknek a szempontjából is, amelyeknek tisztelete és védelme az európai integráció egyik legfontosabb rendeltetése és egyik legerősebb „kötőanyaga”. A hazai jogfejlődés, a jogharmonizációs teljesítmény mérlegének megvonásakor eddig többnyire a