Magyar Közigazgatás, 2004 (54. évfolyam, 1-11. szám)

2004-01-01 / 1. szám

2 MAGYAR KÖZIGAZGATÁS Melyek is hát e vállalkozás - a felelősség, a küzde­lem, a célok, úgy is mondhatnám Antall József állam­férfiúi életművének kiemelkedő részei. Csak a fonto­sabbakat mondanám. Ezek voltak politikai credójának sarkalatos tételei a gyakorlati cselekvés szintjén. A legfőbb nemzeti kötelességnek azt tekintette, hogy­ meg kellett teremteni az ország függetlenségét, ura­ivá kellett lennünk saját országunknak. Le kellett bon­tani az oktrojált szövetségi rendszereket, a Varsói Szer­ződést, a KGST-t. El kellett érni a szovjet csapatok ki­vonását. 1990-ben a Szovjetunióba látogató kormány­­küldöttség még igen ridegnek találta a Kreml pompás Katalin-termét. Biztosítani kellett, hogy a békés átmenetet, a fejlő­dést egy megfelelően rokonszenvező Euroatlanti hát­tér támogassa. Ehhez törekedett Antall József - siker­rel - korrekt szövetségesek és barátok, a már említette­ken kívül Manfred Wörner NATO főtitkár, Giscard d’ Estaing, Vaclav Havel, Lech Walesa államfők, vagy Jaques Delors EU elnök megnyerésére. Tudta - és e szerint cselekedett -, hogy szükségünk van az Euro­atlanti integráció által elérhető biztonságra, jobb gaz­dasági, kulturális és erkölcsi életminőségre. Tudta, hogy történeti távlatokban nézve, az egységes Európá­ra nemcsak a nagy politikai vagy gazdasági erőkkel szemben van szükség. Az idős Cato Carthago legyőzé­se után azt kérdezte: „Mit fog Róma tenni ellenségei nélkül?” Az unióvá integrálódó Európának ma talán már nin­csenek ellenségei. Most váltak valóssággá Robert Schumann és az alapító atyák szavai, hogy Európa iga­zában, mindenek előtt kulturális közösség. Csak a nemzetek kultúrájából kinőtt kohéziós és erkölcsi erő lesz képes magasabb anyagi és erkölcsi lehetőséget te­remteni népeinknek. Antall József mélyen gyökerező belső alkotmányos jogállami meggyőződéséből is fakadt, hogy meg kel­lett teremteni az alkotmányos demokrácia, a jogálla­miság kereteit, az Alkotmánybírósággal védett jogálla­mi rendet, a megosztott hatalom intézményeinek rend­szerét, a hatalmi ágak és az önkormányzatok autonóm működésének biztosítását. Hiszen a jogállamiság és a demokrácia nem egymás szinonimái, nem azonosak egymással. Bármelyikük is csak a másikkal együtt ér­telmezhető a modern társadalmak demokratikus műkö­désében. Antall József kérlelhetetlen és együttes elkö­telezettje volt mindkettőnek. Drámai helyzetekben is következetes maradt elveihez, hitéhez. Az ún. pizsamás interjúban mondta a taxisblokád után 1990. október 28-án: „Az országnak meg kell tanulnia, hogy itt a kormány többé nem a hatalom egészét gyakorolja, hanem csak a kormányzati szintű irányítást tudja elvégezni, s együtt kell működnie a parlamentnek, a kormánynak, az ön­­kormányzatoknak, az érdekvédelmi szervezeteknek, munkaadóknak és munkavállalóknak egyaránt.” Vallotta, hogy a hatalmi ágak - a törvényhozás, a végrehajtó hatalom, a bíróságok, az ügyészségek vagy akár a köztársasági elnök - mellett a többi független intézmény (az egyházak, az érdekvédelmi szervezetek, az egyetemek, a Tudományos Akadémia, a Nemzeti Bank, a pénzügyi felügyeletek stb.) autonómiáját is az Alkotmányban és a törvényekben meghatározott rend­ben kell tisztelni. Nem is beszélve a sajtó szabadságá­ról, mint alapvető alkotmányos jogról, és a sajtó intéz­ményeinek működéséről. Ezek az alkotmányos intézmények egymás tevé­kenységét csak az Alkotmány és a törvények jogállami elvei között kérdőjelezhetik meg, egymás konkrét ren­deltetésszerű eljárásába és döntéseibe csak jogállami felhatalmazással avatkozhatnak be. Jogállami elvek és gyakorlat nélkül, ezek határai nélkül, a demokrácia magára marad, sőt veszélyes is lehet, mert felfalhatja az emberek és az intézmények szabadságát, veszélyez­tetheti a közösségek autonóm tevékenységét, és végül: az államszervezet demokratikus működését. Antall József látta, hogy a kísértés mindig erős, ahogy ma is az, hogy ezeket a határokat egyes szinte­ken átlépjék. Az elvárást, hogy ettől a politikusok és a vezető közjogi tisztségviselők tartózkodjanak, magán is gyakorolta, és teremtett ezáltal ahhoz erkölcsi ala­pot, hogy másoktól is számon kérje. Ezt a jogállami magatartást és gyakorlatot, ha kell, ma is és a jövőben is számon kell kérni. A békés forradalmi átalakulás folyamatában szembe kellett nézni az évtizedes önkényuralom kárvallottjai­nak jogos igényeivel. Az évek folyamán ezek újabb és újabb rétegeit tárták föl a kutatók, vagy a zavartan és a még mindig megfélemlítve megszólaló egykori szen­vedők. Meg kellett teremteni a piacgazdaság jogi keretei­nek és intézményrendszerének törvényi alapjait. Gon­doljunk csak az egymással egyenrangú tulajdonformák kiépítésére a korszerűsített Alkotmányban és Polgári Törvénykönyvben, az új gazdasági társasági törvényre, a privatizációs törvényekre, a Nemzeti Bankról és a pénzintézetekről, a gazdasági versenyről és földről szóló törvényekre. Antall József e gigantikus törvényalkotás közepette - amely egyszerre volt lebontás és építkezés, mint az „áprilisi törvények” 1848-ban - nem feledkezett meg a teherviselő népről, az emberekről. Az ő szolgálatukat tekintette a köztisztviselő egyik legfőbb parancsának. A törvényekben és a gyakorlatban a lehetőségek szélső határáig kereste a szolidaritás érvényesítését, a létminimum fenyegetésében élők jobb sorsáért.

Next