Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 50. (1963)

1963 / 1–4. füzet - KEVE ANDRÁS: Csörgey Titus és Breuer György emlékezete

50252 ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA Szerkeszti: Dr. ANDRÁSSY ISTVÁN 1963. L. kötet, 1—4. füzet. Megjelent: 1963 május hónapban CSÖRGEY TITUS ÉS BREUER GYÖRGY EMLÉKEZETE* Irta: KEVE ANDRÁS (Madártani Intézet, Budapest) Véletlen, és mégsem véletlen, hogy CSÖRGEY TITUSról és BREUER G­YÖRGYről egyszerre emlékezünk meg. Kutatásaikat mindketten elsősorban Sopron környékén és a Fertőn végezték, mindkettőjük a madárvédelem lelkes harcosa volt. BREUER nagy tisztelője volt CSÖRGEYnek és sokat jártak együtt is. Csörgey Titus Dr. H. J. CSÖRGEY TITUS 1875. VIII. 12-én született Nezsideren. Már gyermekkorában Dunaszerdahelyre került anyai nagybátyjához, CSÖRGEY TITUShoz, majd középiskoláit Pozsonyban kezdte meg, Sopronban folytatta. Itt találta meg első nagy mesterét, FÁSZL ISTVÁNt, aki már nevelt egy nagy magyar ornithológust, CHERNEL ISTVÁNt. FÁSZLTÓI mindig a legnagyobb hála hangján enlékezett meg életében, és meleg hangon írta le első közös fertői útjukat 1892. V. 1-én. FÁSZL keze alól már mint kész ornithológus került a budapesti egyetemre, ahol olyan évfolyamtársakat talált, mint ifj. ENTZ GÉzÁt. A született adottságok tehát a kedvező környezettel párosultak, hogy a szakember kibontakozása a legjobb úton fejlődhessék. ENTZ GÉzÁval egy asztal mellett ülnek a szövettani gyakorlatokon. A második év befejeztével azonban állást kell vállalnia, így kerül 1895-ben HERMAN OTTÓ mellé az Ornithológiai Központba gyakornoknak. HERMAN OTTÓ eszményképévé vált, és az ő irányítása mellett alakult ki a szakmunkaköre. HERMAN OTTÓtól kapott első megbízatása a PETÉNYI-féle hagyaték feldolgozása, mely magyar nyelven 1904-ben, németül 1905-ben jelent meg. 1900-ban családi nevét — UHLIG — magyarosítja, és anyja nevét, CsÖRGEYt veszi fel. Ebben az eszten­dőben szolgálata megszakad, mivel katonaköteles évét teljesítette Sopronban. Innen azonban betegen került vissza — erről később nem szívesen beszélt —, és ezért egészsége helyreállítására HERMAN OTTÓ kieszközli, hogy 1901-ben 5 hónapos szolgálatra az Adria partjára, Spalatóba küldjék a madárvonulás tanulmányozására. Itt ismerkedik meg G. KOLOMBATOViccsal, aki készséggel bocsájtja rendelkezésére megfigyeléseinek adatait, és így születik meg alapvető dalmáciai tanulmánya (1902, 1903). Időközben HERMAN OTTÓ felismeri nagy művészi készségét is, és azt kifejleszti benne. Az első ízben 1901-ben megjelent, közismert „A madarak hasznáról és káráról" C. HERMAN-munkát CSÖRGEY illusztrálja. Eddigi kutatási köre a faunisztika, másrészt pedig a madárilluszt­ . Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 1963. május 3-án tartott 530. ülésén. 1­1 Állattani Küzlem­ények

Next