Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 59. (1972)
1972 / 1–4. füzet - SOÓS ÁRPÁD: Megemlékezés Dr. Dudich Endréről (1895-1971)
forgatjuk, a különböző önképzőkörök beszámolóiban minden évben többször is találkozunk nevével: hol nyelvből, magyarból, latinból, görögből, hol történelemből, hol pedig gyorsírásból nyert jutalmat, pályadíjat. A humán tárgyakból is kitűnő teljesítményeket elérő diáknak azonban az édesatyja által a zoológia, illetve a rovarvilág iránt beléje oltott szeretetét ezek a sikerek nem tompítják, hanem inkább csak fokozzák. A pályadíjak összegéből már ekkor, elsőnek REITTER öt kötetes bogárhatározóját veszi meg, amelyet élete végéig féltő gonddal őrzött. Még középiskolás, mikor első rovartani tárgyú dolgozata megjelenik. Mi sem természetesebb, hogy ilyen előzmények után 1913-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán a természetrajz-földrajz szakra iratkozik be s ugyanakkor felvételt nyer az Eötvös Kollégiumba is. Tanári oklevelét azonban csak 1920-ban szerezhette meg, mert közben három és fél évig az első világháború különböző frontjain katonai szolgálatot teljesített. 1922-ben a Szegeden működő kolozsvári egyetem természettudományi karán sub auspiciis Gubernatoris doktorrá avatták és már három év múlva, 1925-ben ugyanott egyetemi magántanár lett. Még az egyetemet el sem végezte, amikor 1919 novemberében a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárába került, ahol 1922-ig mint beosztott középiskolai tanár, majd 1934 júliusáig mint múzeumi őr dolgozik. Az itt eltöltött 15 esztendő életének a nagyrahivatott életpályára való céltudatos felkészülés s a nyugodt önálló kutatást, búvárkodást biztosító időszaka. Az Állattárban azonban nemcsak szakcsoportjának kezelésével bízzák meg, hanem a központi könyvtár teendőinek végzésével is. S e második feladatának is épp oly maradéktalanul tesz eleget, mint amilyen hévvel kutatásait végzi. Áttanulmányozva DR. DUDICH ENDRE (1895—1971)