Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 59. (1972)

1972 / 1–4. füzet - SOÓS ÁRPÁD: Megemlékezés Dr. Dudich Endréről (1895-1971)

forgatjuk, a különböző önképzőkörök beszámolóiban minden évben többször is találkozunk nevével: hol nyelvből, magyarból, latinból, görögből, hol történe­lemből, hol pedig gyorsírásból nyert jutalmat, pályadíjat. A humán tárgyakból is kitűnő teljesítményeket elérő diáknak azonban az édesatyja által a zoológia, illetve a rovarvilág iránt beléje oltott szeretetét ezek a sikerek nem tompítják, hanem inkább csak fokozzák. A pályadíjak összegéből már ekkor, elsőnek REITTER öt kötetes bogárhatározóját veszi meg, amelyet élete végéig féltő gonddal őrzött. Még középiskolás, mikor első rovartani tárgyú dolgozata meg­jelenik. Mi sem természetesebb, hogy ilyen előzmények után 1913-ban a Páz­mány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán a természetrajz-földrajz szakra iratkozik be s ugyanakkor felvételt nyer az Eötvös Kollégiumba is. Tanári oklevelét azonban csak 1920-ban szerezhette meg, mert közben három és fél évig az első világháború különböző frontjain katonai szolgálatot telje­sített. 1922-ben a Szegeden működő kolozsvári egyetem természettudományi karán sub auspiciis Gubernatoris doktorrá avatták és már három év múlva, 1925-ben ugyanott egyetemi magántanár lett. Még az egyetemet el sem végezte, amikor 1919 novemberében a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárába került, ahol 1922-ig mint beosztott középiskolai tanár, majd 1934 júliusáig mint múzeumi őr dolgozik. Az itt eltöltött 15 esz­tendő életének a nagyrahivatott életpályára való céltudatos felkészülés s a nyugodt önálló kutatást, búvárkodást biztosító időszaka. Az Állattárban azon­ban nemcsak szakcsoportjának kezelésével bízzák meg, hanem a központi könyvtár teendőinek végzésével is. S e második feladatának is épp oly mara­déktalanul tesz eleget, mint amilyen hévvel kutatásait végzi. Áttanulmányozva DR. DUDICH ENDRE (1895—1971)

Next