Szilády Zoltán (szerk.): A magyar állattani irodalom repertóriuma I. A legrégibb időktől 1870-ig (1922)
Bevezetés
BEVEZETÉS. A múlt év folyamán DR. PINTÉR JENŐ megtisztelő fölszólítására az ő szerkesztésében megjelenő Magyar Irodalomtudomány Kézikönyve számára állattani irodalmunk fejlődését e sorok írója dolgozta föl. E mű megírására helyes időpontot adott a világháború befejezése, mert nemcsak új korszak nyílik vele, hanem a munka folytonosságában is bizonyos szakadás észlelhető. A munkakedv a mostoha életkörülmények közt sokat szenvedett. Legjobb erőink közül sokan kihűltek és újabb kezdeménynek még első nyomai is csak gyéren mutatkoznak. Tudományszakunk fejlődése 1920-ig valóban gazdag, sokoldalú és bámulatosan gyors emelkedés képét adja jóformán egyetlen századon belül az első tapogató kísérletektől a világirodalmi sikerekig. A munkák megismerése gondos könyvészeti nyomozást követelt és ennek egyik terméke, egyúttal pedig történeti dolgozatom segédmunkálata az itt közölt repertórium. Szakirodalmunk repertóriumát legelsőül HANÁK JÁNOS állította össze „Az állattan története és irodalma" czimen. Könyve Pesten 1849-ben jelent meg PÓLYA JÓZSEF derék és sokoldalú orvosunk kiadásában. HANÁK érdekes kis művének könyvészeti adatai nem mind pontosak; följegyzései ellenőrzését korai halála akadályozta meg, de korrajza, fölfogása annál becsesebb. CHERNEL ISTVÁN (Lásd: Magyarországi könyvészet 1888.) és az osztrák TSCHULZ több közleményben ornithologiai irodalmunk repertóriumát állították össze. E részletmunkákon kivül összefoglaló állattani repertóriumunk nincs más, csak „A magyar állattani irodalom ismertetése" 1870-től 1890-ig DADAY JENŐ, 1890-től 1900-ig SZILÁDY ZOLTÁN tollából. Az ilyen terjedelmű ismertető bibliográfia már akkor is luxus számba ment. Folytatása rajtam kívül álló okokból meghiusult. A szakbúvár az utolsó 22 év irodalmát a maga czéljai szerint maga kénytelen számon tartani, a legrégibb idők munkásságával meg alig törődik. Pedig eszközünk erre is volna: 1. SZINNYEI JÓZSEF Magyar Tudományos Repertóriuma 1876. és 2. SZINNYEI JÓZSEF és dr. SZINNYEI JÓZSEF : Magyarország természettud. és math. könyvészete 1872—1875. 3. A külföldi bibliográfiák. Hogy a két magyar bibliográfia jókora terjedelme mellett is menynyire szerencsétlen vállalat volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a bennük összegyűjtött régi irodalom az illető szakok búvárai számára ma is ismeretlen. Nem helyezünk súlyt arra, hogy mind a két munka hemzseg a hibáktól. A szerencsétlenség nem ez, hanem az, hogy a sok ezerre menő