Állatorvosi Lapok, 1920 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1920-06-30 / 11-12. szám
70 ÁLLATORVOSI LAPOK 1920. 11.—12. szám Jóllehet az állatok anyagforgalmáról még hiányosak ismereteink, mégis annyi bizonyos, hogy különösen a fiatalok és anyák táplálékában a fehérje, zsír és szervetlen anyagok hiánya a sejtek belső secretiojában zavart idéz elő és ez a körülmény anyagcserebetegséget okoz. Az újabb vizsgálatok mindinkább arra terelik a figyelmet, hogy a sóforgalomnak igen nagy szerepe van a szervezet háztartásában. És itt nemcsak a sók abszolút mennyisége, hanem a különböző sóknak egymáshoz való viszonya, sőt még az egyes szerves anyagok aránya is módosítja a sóforgalmat. Ha az állat nincsen sóegyensúlyban, vagyis tartósan kevesebbet vesz be, mint amennyire szüksége van, úgy a szervezet demineralizálódik. A gyermekorvosok megállapították, hogy a hiányos táplálkozás a háború alatt a szervezet demineralizálódására vezet és hogy ez a körülmény szerepel a nagymérvű gyermekbetegség és a szokatlan nagy gyermekhalandóság előidézésében. Azt, hogy sertéstenyésztésünk bajainál a sóforgalmi zavaroknak fontos szerepe van, kétségtelenül föltárják a gondos bonczolás alkalmával a csontokban észlelhető kóros elváltozások, melyekből kitűnik, hogy koczáink jelentékeny része csontbajos, a malaczok pedig rachitiszesek. Az, hogy a kétszeri malaczoztatás mennyire igénybe veszi a koczafa-termelését, kitűnik a következő példából. Ha egy kocza egy év alatt kétszeri malaczoztatással nyolcz malaczot nevel fel s a malaczok választási súlya 8 kg., úgy a kocza sok Cfl-sókat kénytelen leadni szervezetéből, mert a szopós malaczokkal etetett árpa csekély Catartalma miatt figyelmen kívül hagyható. Minthogy a malaczok élősúlya 1 -2 °/. CaO-t foglal magában, ennek folytán a malacz 64 kg. élősúlya körülbelül 3/1 kg. CaO-tartalmaz. Hogy a kocza ezt a mennyiséget leadhassa, illetőleg, hogy a malaczok ennyit termelhessenek, az egy év alatt etetett koczatakarmányban legalább 2 kg. CaO jelenléte szükséges. Ezzel szemben a szoptatós koczákkal etetni szokott ideális abrakkeverék (2/s r. árpa, 2/s r. zab, Vs r. korpa) csak M0/o CaO-t tartalmaz s így 20 g-t kellene etetni egy koczával egy év alatt, hogy mészszükséglete fedezve legyen. Minthogy azonban ennyi abrakot képtelenség feletetni , mert egy kocka egy év alatt 5—6 g abraknál nem eszik meg többet, a fennmaradó 1V2 kg. CaO hiányt a sertésnek a legelőn kell felvennie, vagy a hiány pótlásáról mészben gazdag takarmány etetésével, vagy iszapolt krétapor adagolásával kell gondoskodni. Íme tehát a sóforgalom szövevényes útvesztőjéből kiragadott egy példa is megvilágítja, hogy a nálunk elterjedt takarmányozás milyen egyoldalú. A malaczbetegségek elterjedését a rokontenyésztés is elősegítette. Ismeretes dolog ugyanis, hogy a háborús viszonyok megnehezítették a vérfrissítésre való kanok beszerzését s ennek folytán sok helyen a sajátnevelésű kanokat a rendesnél nagyobb mértékben vették igénybe és így rokontenyésztéssel rögzítették a kedvezőtlen hygiénés viszonyoknak káros utóhatását az egymást érő nemzedékekben. Sertéstenyésztésünk terén észlelhető bajok leküzdésében követendő tenyésztési, tartási és takarmányozási eljárásokat a következőkben vélem vázlatosan összefoglalni: ^ Minthogy a szülők szervezetének minősége, így az egészséges ellenálló szervezet átöröklődik az utódokra, ennek folytán a tenyészállatok kiválasztása alkalmával ezt a körülményt minden más dologgal szemben előtérbe kell helyezni. A sebéspestis elleni védekezést ott kell kezdeni, hogy a betegség iránt kevéssé fogékony állatokat veszünk tenyésztésbe. Ezt a gyakorlatban úgy lehet megvalósítani, hogy bevészezett falkából kiválasztjuk és megjelöljük azokat a sertéseket, melyek látszólag nem betegedtek meg, vagy enyhén estek át a bajon. Ilyen állatok természetes ellenállóképességét tanúsítván valószerű, hogy utódaik számottevő része is örökli a szóbanlevő tulajdonságot, vagyis nem vészel majd be súlyosan. Ha ezt az elvet nemzedékek során következetesen alkalmazzuk s az ellenálló egyéneket eleinte a külömre való tekintet nélkül is tenyésztésbe vesszük, akkor előbb-utóbb sikerülni fog az átlagosnál nagyobb ellenállóképességű tenyészetet létesíteni. A szelekcziót a malaczbetegségekre is ki kell terjeszteni s a malaczok közül a nem betegeskedő, életrevaló állatokat kell továbbtenyészteni. Időnként vérfrissítést kell alkalmazni, mert új vér behozatala fokozza az utódok életenergiáját. A vérfrissítésre szánt kanokat azonban jól meg kell válogatni és olyan helyről beszerezni, ahol hasonló elvek szerint foganatosítják a tenyészkiválasztást, mert ellenkező esetben az idegen kanok veszélyeztetik a tenyészmunka eredményét. Az állattenyésztés sikere egyfelől a szülők minőségén, másfelől pedig azon fordul meg, hogy a fiatal állatoknak milyen tartást és takarmányozást tudunk biztosítani. A téteményképesség alapját tevő fiziológiás tulajdonságok ugyanis csak hajlam alakjában öröklődnek át s csak kedvező életfeltételek esetén tudnak kifejlődni. A sertéstenyészésben a legeltetés mind hygiénés, mind pedig gazdasági nézőpontból felette előnyös. Minthogy a belterjes gazdálkodás a sertések legelőjárását korlátozza s mindinkább szűkebb keretek közé szorítja, jó minőségű mesterséges legelőkkel (luczerna, lóhere) kell a bajon segíteni. Az uradalmi falkastenyésztésnek nagy hibája, hogy a malaczok technikai nehézségek miatt későn kerülnek ki a fiaztatóból a szabadba. A sertések nemesítése és a réginél tartósabb istállóztatás nagy mértékben fokozza a tartózkodási hellyel szemben támasztott igényeket. Fiaztató istállóink gyakran esnek kifogás alá hygiénés nézőpontból s tagadhatatlan, hogy a patkányjárta, sötét, piszkos, nedves és hiányosan szellőztetett kubiczáknak része van a malaczbetegségek előidézésében. Viszont a túl modern vasbetonos, hideg istálló is árthat a benne tartózkodó fiatal állatoknak a nagy hővesztés folytán (cementbetegség). Czélszerű dolog, ha a fiaztató istálló könnyen tisztítható és fertőtleníthető, továbbá, ha jól szellőztetett és száraz, burkolata pedig rossz hővezető anyagból készült. Ami végül a takarmányozást illeti, az az uradalmakban igen egyoldalú szokott lenni: kukoricza, árpa, esetleg kevés zab és korpa, télen megtoldva répával vagy burgonyával. Minthogy ezen takarmányfélék legnagyobb része kevés és tökéletlen fehérjéket s valamennyi kevés földalkaliakat (Ca) és kevés alkatiakat tartalmaz, ezért kívánatos lenne, hogy a hüvelyes, magvak, a tejfeldolgozás melléktermékei, továbbá a vágóhidak hulladékai, a hullafeldolgozó telepek hullalisztje stb. fehérjedús takarmányfélék az eddiginél nagyobb mértékben vétessenek igénybe és hogy a külfödön általánosan elterjedt sertéskonyha intézménye nálunk is meghonosodjék. A téli takarmány természetszerűségének fokozása végett és a hiányzó mészsók pótlására czélszerű lenne a luczerna- és lóhereszénamurvát etetni őrölt vagy párolt állapotban. Szükség esetén a takarmány mészhiányát iszapolt krétapor adagolásával, az esetleges alkánihiányt pedig faszén vagy fahamu nyújtásával tanácsos fedezni. Az elmondottakból következik, hogy sertéstenyésztésünk bajainak leküzdésében nem lehet kizárólag az oltásokban bizakodni; az állatorvos jól teszi, ha a tenyésztési, tartási és takarmányozási viszonyokat is figyelemmel kíséri, mert ezek okszerű szabályozásával inkább lehet czélt érni, mint a sokszor kellő válogatás nélkül alkalmazott védőoltásokkal. A száj- és körömfájás rosszindulatú alakjáról. Irta: Dr. Manninger Rezső, m. kir. állatorvosi főiskolai magántanár. Amíg az elmúlt télen a száj- és körömfájás nagyon enyhén folyt le, addig tavasszal az ország különböző vidékein egyes helyeken rosszindulatú alakjában jelentkezett. Az állatok egy része ugyanis a megbetegedés 4.—10. napján, akkor, mikor a szájbeli elváltozások már gyógyulófélben voltak, amikor tehát azt lehetett hinni, hogy az állatok már túl vannak a bajon, a szívgyengeség tüneteit mutatták és többnyire hirtelen elpusztultak vagy kényszervágásra kerültek. Minthogy a járvány még egyre tart, talán nem felesleges a betegség kórtanáról és gyógyításáról néhány gyakorlati fontosságú kérdést röviden szóbahozni. A száj- és körömfájás rosszindulatú alakjának kifejlődését általában arra szokás visszavezetni, hogy a ragályanyag időnként eddig ismeretlen okokból virulencziájában erősbödik. Nem lehetetlen azonban, hogy ezenkívül még hajlamosító körülmények is érvényesülnek. Svájczban pl. azt tapasztalták (1. Hutyra „Köztelek, 1920. 21. sz.), hogy főképpen azokon az állatokon mutatkozott a száj- és körömfájás rosszindulatú alakja, melyek kevés és rossz minőségű takarmányon teleltek át. A mostani magyarországi tapasztalatok szerint helyenként főképen igen jól tartott állatok és a vemhesség előrehaladott szakában levő tehenek pusztultak el nyilván azért, mert ezekben az állatokban a hasüreg teltsége miatt a szív izomzatának aránylag nagyobb munkát kellett végeznie. Ezzel szemben egy községben a sármos ökrök között a tehenekhez képest feltűnően kevés volt a súlyosabb megbetegedés, mert az ökrök szíve, mely a munkára használás következtében nagyobb a tehenekénél, pihenő állatokban az izomrostok egy részének elfajulása ellenére is keringésben tudja tartani a vért. Az elhullott állatokban a szájban, a körmök között és a légyön levő elváltozásokon kívül egyrészt a szívizom hevenyés gyulladását, másrészt különböző fokban és csoportosulásban hevenyés vérfertőzésre utaló elváltozásokat állapíthatunk meg. A savos üregekben több-kevesebb tiszta vagy kissé zavaros savat találunk.. A savós hártyák alatt, különösen a szív külső hártyája alatt vérömlések fordulhatnak elő. Az oltógyomorban hevenyés hurutot vérömlések helyén támadt peptikus fekélyekkel, a vékony- és vastagbelekben hurutot vagy súlyosabb hevenyés gyulladást és vérzéseket állapíthatunk meg. A testtáji és a zsigeri nyirokcsomók megnagyobbodottak, metszéslapjuk fényes, feltűnően nedves és halvány rózsaszínű vagy élénkebb vörös, néha kéregállományukban számos apró vérzés fordul elő. A szívkamrák izomzata (különösen borjakban) néha teljes egészében fakó, a főtt húsra emlékeztető színű és szakadékon). Többnyire azonban a többé-kevésbbé barnavörös, ép izomzatban majd csak helyenként, főképp a koronaverőér barázdája alatt és a szemölcsizmokban, majd egyedüit is, néha egészen sűrűn egymás mellett, apró kerek vagy vonal alakú szürkés-fehér vagy sárgás-szürke elmosó