Állatorvosi Lapok, 1920 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1920-05-30 / 9-10. szám

XLIII. évfolyam. 9.—10. szám Budapest, 1920. május 30. ÁLLATORVOSI LAPOK Szerkesztőség: BREUER ALBERT, FOKÁNYI LÁSZLÓ, DR. HUTYRA FERENCZ, DR. MAREK JÓZSEF ÉS DR. WELLMANN OSZKÁR közreműködésével szerkeszti DR. ZIMMERMANN ÁGOSTON Mellékletek: „Hússzemle“ és „Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből“ egész évre................. 80 K illatorvostanhallgatóknak__25 „ egyes szám­ára......... 4 „ Hirdetéseket kizárólag csak a kiadóhivatal f­ogad el, úgy­szintén különmellékleteket is. A hirdetés nyomdai elő­állításának ára a hirdetőt terheli. Pénzküld­emények a posta­takarékpénztár 20,639. sz. csekkszámlájára küldendők. VII., Rottenbiller­ utcza 25. A lap szellemi részét illető közlemények, értesítések és küldemények ide czimzendők Az írói tiszteletdij egy eredeti közleményekért, mint irod. szemelvényekért, ívenkint 80 korona A közlemények csak a forrás megnevezésével vehetők át. Tagjai részére kiadja: A MAGYAR ORSZÁGOS ÁLLATORVOS-EGYESÜLET Megjelenik ezidő szerint havonta egyszer Kiadóhivatal: VII., Rottenbiller­ utcza 25. Előfizetést­­ár : Egyesületi értesítő. 1. A M. O. Á.-E. titkári hivatala: VII., Rottenbiller-utcza 25. sz. Tagajánlások, lapreklamácziók és lakásváltozásokról szóló értesítések ide czimzendők. — 2. A M. O. Á.-E. pénztára: VII. ker., Rottenbiller-utcza 25. sz. A kiadványokra szóló megrendelések ide czimzendők. A tagsági díjak, a segélyalapra és házalapra szóló adományok és előfizetési díjak a postatakarék­pénztár 20,639. sz. csekkszámlájára küldendők. — 3. A M. O. Á.­E. rendes tagjai az alapszabályok 6. §-a értelmében az 1918. évtől kezdve éven­kint 30 K tagsági díjat fizetnek egyszerre vagy két egyenlő részletben, legkésőbb az év első, illetőleg harmadik négyé­v­ében. Az 1920. évtől félévenként 20 K pótdíj is fizetendő. A tagsági díj kötelezettsége a belépési év január havától számít. A tagsági díj és egyelőre félévenként 20 K pótdíj fejében a tagok megkapják az Állatorvosi Lapokat mellékleteivel. TARTALOM: Eredeti közlemények: Dr. Oláh Gyula: Állatmérgezések. 57. 1. — Dr. Jármai Károly: Májszövet pótló túltengése idült májgyulladás eseté­n. 57. 1. —Dr. Szííts Andor: A szövetek túlélése és tenyésztése in vitro kultúrákban. 59. 1. — Kidon-Szlávik Viktor: Sertések csíkja. 61. I. Irodalmi szemle. Kórtan. Hellmann: A nyirokcsomók a rák-, tuberkulózis- és tuib­rakozisnál és általános jelentőségük mint védőszervek. — Meyer R.: Adatok a daganatokról szóló tanban használatos elnevezések egységesítéséhez. — Kór*­­honezian: Kramtli: Gyom­orrák lóban. — Belorvosiam. Wundram: Fagol, új ru­hellenes szer. — F. Veglia dr.: A juhok bélférgességének orvoslása. —Bom­bard: Hőemelkedés hiánya szarvasmarhák betegségeinél. — Sebészet. Pöschig: Sertések miskárolása. — Anna O. : A hám, bőr és bőralatti megbetegedések orvoslása pepsin külsőleg történő alkalmazásával. — Szülészet. Dr. Benesch: magzat és magzatburkok elváltozása kanczák elvetélése esetén. — Dr.Joh­ik M.: Darvasmarha puerperalis eklampsiája. — Stalder fi.: A méh kiürülése. — Járványtan. M.Ignusson H. : Vizsgálatok a csikóbénaságról. — Dr. P­­öscho­dt: Védőoltás a szarvasmarhák fertőző vérfestékvizelése ellen — Stickdor­f és Ze­i: A kanczák fertőző elvetélése. — Schroeder E. C.: A járványos elvetélés oktana. — Dr. Knauer: Adatok a járványos nyirokérgyulladás ismeretéhez. — Patabeteg­­ségek. Bambauer: Pataporcz elcsontosodásának gyógyítása. — Jegyzetek az állatorvosi gyakorlatra. Apomorphin a nyalakodási vágy ellen. — Sertésvész és sertéspestis kezelése methylenkékkel. — Szőrtelenítés állatoltásoknál, öl. 1. Állategészségügyi rendészet. D . Kelemen Márton: A hullaeltakarítás kér­déséhez. 64. 1. Könyvismertetés. R. L.: Anorganikus Chemia. 66. 1. Egyesületi ügyek. Meghívó a M. O. Á.­E. XXXVII. évi rendes (tisztújító) köz­gyűlésére. — Meghívó a M. O. Á.­E. LXXXVI. szakülésére. — Meghívó a M. O. Á.­E. ig.­választmányának rendes ülésére. 66. 1. Vegyesek. A Magyar Tudományos Akadémia. —• A­­ m­. kir. állatorvosi főiskoláról. — Választás. — A Kir. Magy.r Természettudományi Társulat. — Halálozás. — Állatorvosi tiszti vizsga. — Állatorvos-m­inisztertanácsosok. — Zuntz utóda. — Tiszteletbeli állatorvos-doktorok. — A brombergi Vilmos császár-intézet. — Állatorvosdoktori értekezések kinyomatása. — Adomány a segélyalap javára. — Az állatorvosi pálya zsúfoltsága Németországban. — Tandíjemelés. — A német orvosok és természetvizsgálók társulata. — Állatorvoshiány Palástinában. — Rosszindulatú száj- és körömfájás elleni védekezés. — Marhalevélkezelésért felszámítható díjak. — Húsvizsgálati díjak emelése. — A steierországi állatorvosok oltóanyagter­elő-intézete. — "A Briedmann-féle tuberkulózis elleni szer. — Száj- és körömfájás Angliában. — Vegyvizsgálati díjak emelése. — Malleusos­­fertőzés. — Arsulyt a lovak influenzája ellen. — A csírázó burgonya mérgező hatása. — Tenyész- és haszonállatok kiválogatása a vágóhídon. — Huszonöt­­éves találkozó. — Helyettesítés. 67. 1. Feleletek szakkérdésekre. Foszfor mérgezés. 67. 1. Állatmérgezések. Irta: Dr. Gróh Gyula állatorvosi főiskolai ny. r. tanár. Az utóbbi időben aránylag sűrűn fordultak az állatorvosi fő­iskola vegytani intézetéhez avval a kéréssel, hogy mérgezés gyanúja alatt elhullott állatok belső részeit m­éregtartalmukra nézve vizs­gálja meg, illetve mérgezési esetekben mondjon véleményt. Talán nem lesz­ felesleges, ha okulásul néhány esetet felsorolunk. Többször fordult elő az a panasz, hogy sertések és szarvas­­marhák kősó, illetve keserű­só adagolása után tömegesen megbete­gedtek s egy részük hamarosan el is hullott. Az adagolt kősó vagy keserűsó vizsgálatakor kitűnt, hogy baryumchlorid (chlorbaryum) mérgezéssel van dolgunk. Ezt a vegyületet répapermetezőszerül használják a mezőgazdaságban s így a mérgezések voltaképeni oka a gondatlanságból eredő összetévesztés. Hogy hasonló eseteknek eleje vétessék, a baryumchlorid gondosan elkülönítve tartandó a konyhasólól, nemkülönben bármilyen más emberi vagy állati táp­lálkozásra szolgáló anyagtól, annál is inkább, mert a baryum­­chlorid igen heves méreg s így annak csekély mennyisége is súlyos megbetegedést vonhat maga után. A baryumchlorid különben könnyen megkülönböztethető a kony­hasótól vagy keserűsótól: faj­súlya emezekénél feltűnően nagyobb s vizes oldata a kénsavnak vagy bármilyen oldható sulfatnak (pl. Glaubersó = natriumsulfat, keserűsó - magnesiumsulfat, rézgálicz — cuprisulfat) oldatával fehér csapadékot (Ba­SO4) ad. felvetődött a kérdés, hogy a baryumchloridmérgezésből ki­folyólag kényszervágott sertések húsa­­ és­ zsírja felhasználható-e emberi táplálkozásra s mily feltételek mellett ? E kérdésre nem leh­etett határozott választ adni, mert e tekintetben praktikus ada­tokra nem támaszkodhatunk. Tekintettel azonban arra, hogy a baryumchlorid a nátriumsulfáttal (Glauber-sóval) oly vegyületté (BaSOi) alakul, mely vízben és emésztőnedvekben való oldhatat­­lansága következtében nem hat mérgezően, meg van a lehetősége annak, hogy a húsba esetleg átment baryumchlorid ártalmatlanná tétessék. E végből elegendőnek látszik, hogy ahhoz a vízhez, mely­ben a hús páczolása vagy főzése történik, kevés Glauber-sót kever­jünk s a húsba való bemetszések által, vagy aránylag vékony sze­letek alkalmazása által arról gondoskodjunk, hogy a Glauber-só behatolhasson a szövetekbe. Ismételjük, hogy az elmondott utasí­tással — a felelősség tudatában — csak lehetőséget, de nem kon­krét tanácsot akartunk adni a hús használhatóvá tételére. Miután nincs adatunk arra, hogy ily módon simán czélt érünk-e (a taná­csot kérő nem jelentette nálunk kísérlete eredményét), feltétlenül nagy óvatosság ajánlandó hasonló­ esetekben. Kevéssé valószínű, hogy a baryumchloridmérgezés következté­ben kényszervágott állatok zsírjában baryumchlorid lehetne jelen; miután azonban sem irodalmi adatok, sem közvetetlen tapasztalatok e tekintetben nem állanak rendelkezésre, óvatosságot — előzetes chemiai vizsgálatot — tartunk szükségesnek az ilyen zsír felhasz­nálásánál. Egy esetben keserűsó okozta sertésmérgezést jelentettek, mely elhullással végződött. Az állítólagos keserűsó kristályos szóda és nátriumsulfát (Glauber-só) keverékének bizonyult. Az utóbbi alkotó rész, természetesen, ártatlan a mérgezésben s így az tisztán a szó­dára vezetendő vissza. Az állítólagos keserűsó egy szatócstól szár­mazott, ki talán azért, mert őt is megtévesztették, evvel az árúval, vagy azért, mert tévedésből nem keserűsót, hanem Glauber-sóval hamisított szódát adott ki, akaratlanul is okozójává vált a mérgezés­nek. A károsult helytelenül alkalmazott takarékosságának volt áldozata; gyógyszert a gyógyszerésznél kell vásárolni. Köridőéiül egy évvel ezelőtt súlyos kimenetelű mérgezés fordult elő egy szarvasmarha saállítmánynál, melynek egyik vagyonjában csaknem mindegyik állat elpusztu­l. A mérgezést mésznitrogén (calcium cyanamid) okozta, mely jelentékeny mennyiség­ben volt a vasúti kocsi padozatán található. Ez a mésznitrogén igen becses nitrogéntrágya, mely a chilei salétromot van hivatva pótolni. Mi­után pora belégzés útján is mérgező, azt petróleummal nedvesített alakban szokás forgalomba hozni. Hazánkban a mésznitrogént pár évvel ezelőtt kezdték gyártani az erdélyi földgáz felhasználásával. Ha majd e termék közhasználatossá válik mezőgazdaságunkban — minek rendkívül nagy a fontossága — nyilván sűrűn fognak vele mérgezések előfordulni; különös gondot kell majd annak idején arra fordítani, hogy ennek az egyébként annyira nagy jelentőségű anyagnak mérgező hatására a vele foglalkozók figyelmét nyomaté­­kosan felhívják. Egyelőre — sajnos —■ nem időszerű e kérdés. Strychninmérgezés aránylag sűrűn fordul elő. Az ok legtöbbször bosszúállás s az áldozatok legtöbbször kutyák. A fenti esetek ismertetésével kapcsolatosan­­ nem mulaszthatom el kérni és figyelmeztetni az érdekelteket, hogy a chemiai vizsgálat sikere érdekében tartsák szem előtt a következőket:

Next