Amatőrfilm, 1981 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1981 / 1. szám

Korlátok között, szabadon Portré-vázlatok amatőrfilmesekről Attól tartottam,, túl egyformára sikerülnek a portrék. Három fiatalember: a hazai amatőrfilmezés élvonalbeli­ egyéni­ségei. Mérnökök, pestiek, anyagi gondjaik nincsenek, filmes díjaknak se szeri, se száma, értelmesek, lelkesek, magabiztosak elegánsan öltöznek vagy divatosan, kerekded, nyomdakész monda­tokban fogalmaznak. Aztán meghökkentem, mennyire különböznek. Az ember, lelke mélyén, úgy látszik, szívesen skatulyázgat. Amatőrfilmes - amatőrfilmes.­­Utálom persze, ha azt mondják: Maguk,­­újságírók.../ Még mélyebbről előbukkannak az idevágó kis előítéletek. Amatőrfilmezés? Valami túl divatos, valami sznobizó, valami úri passzió. Hogy milyen valójában? Fogalmam sem volt. A kívülálló mit sem tud zárt, belterjes világukról. A technika épít köréjük falakat: a nyolcmilliméteres technika, amelyet sem sokszorosítani, sem mozivetítőbe táplálni nem le­het, viszont olcsó és hozzáférhető, nem úgy, mint a tizenhat vagy a harmincöt milliméteres... /Beszélgetéseink első fele e téma körül zajlott./ Amatőrségükből nincs átjáró a profizmusba. Filmesek mégis­­ róluk, hármukról is hivatalosan, többször ki­mondatott. S már ezt sem egyformán élik át. KRASZNÓI ANDRÁS A legelegánsabb. Puha, drapp pantalló, fehér garbó, napszemü­veg, diplomatatáska. Operatőrével, Balog Gáborral érkezik, akit most vettek föl a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Friss siker mögöttük: ezüstérem az idei UNICA fesztiválon, ahol húsz ország szerepelt, kilencvennyolc amatőrfilmmel. Alighanem Krasz­nóié volt köztük az egyetlen, amelyeket a hazai, előzetes ver­senyen említésre sem méltattak. - Annyit azért többen megemlítettek, hogy ilyesmivel kár próbálkozni - rosszmájoskodik az operatőr. - Ha nem küldjük ki egy osztrák fesztiválra, ahol nem győztek rá díjakat adni, so­sem kerül ki az UNICA-ra. És nem derül ki itthon, hogy az ilyen fajta amatőrfilmnek is létjogosultsága, sőt divatja van a vi­lágban. - Mert az amatőrfilmről nálunk kialakult egy előítélet - indulatoskodik Krasznai. - Hogy az két dologra jó: vagy avant­gárd filmnyelvi kísérletezésre, vagy a társadalmi problémákat piszkáló dokumentarizmusra. Miért? Mert igazi film a szegényes technikánkkal, szervezési nehézségeinkkel és hiányos szakmai tudásunkkal úgysem születhet. Érti? Erénykovácsolás a gyönge­­ségből, ahogy az már lenni szokott. De hát, mi arra szövetkez­tünk, hogy mindezt megcáfoljuk. Hogy megmutassuk: képesek va­gyunk igazi filmet készíteni.. Játékfilmet egy Stevenson novel­lából: kosztümöset, amiben lovak száguldanak, idősíkok válta­koznak, szerelem és gyilkosság szövődik, amiben álom van és hor­ror és fantasztikum és romannika és­ valódi színészi játék... - Szóval, amilyet vasárnap esténként láthatok a televízi­óban. 3

Next