Boros I. szerk.: A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1952)
Párducz, B.: Új gyorsfestő eljárás a véglénykutatás és oktatás szolgálatában
Új gyorsfestő eljárás a véglénykutatás és oktatás szolgálatában írta: Párducz Béla (Budapest) (2 fényképtáblán 20 ábrával) Régi törekvése a protistológusoknak egy olyan festőeljárás kidolgozása, amelynek segítségével minél szélesebb körben, a lehetőség szerint gyorsan és körülményesebb kezelés nélkül a jellemző protoplasmastruktúrák ill. sejtszervecskék egyidejű de különböző erős színezése váljék lehetővé. Az természetesen már eleve valószínűtlen, hogy a véglénykutatás, figyelembe véve azokat az alapvetően különböző problémákat, amelyeket mikrotechnikai módszerekkel kell megoldania, egyetlen standard eljárás alkalmazásával kijöjjön. Lényeges előrehaladást jelentene azonban már egy olyan gyorseljárás is, amely a fajok meghatározásának a legtöbb esetben igen körülményes, hosszabb időt igénybevevő munkáját könnyítené meg azzal, hogy színeződésük alapján az egysejtűeknek legalább azokat a bélyegeit emeli ki, amelyek a determinálás szempontjából elsősorban fontosak. Tehát a jó alakmegtartás mellett, a sejtmag, ill. magvak legalább körvonalának hű feltüntetésére, a felületi struktúrák és subpelliculáris elemek differenciálására, elsősorban azonban az ostor, a csillók, ill. az egyes synciliumok elektív megfestésére volna szükség, mégpedig oly módon, hogy ugyanakkor a differenciálatlan cytoplasma lehetőség szerint színezetlen maradjon. Egy jó mikrotechnikai eljárásnak további feltétele — amennyiben az egy előzetes, tájékozódásra szolgáló módszernél többet akar nyújtani — hogy az előállított készítmény tartós legyen, vagy legalább is, hogy a vizsgálati objektumról a rajzok mellett jó mikrofotográfiákat készíthessünk. Ezeknek a sokoldalú kívánalmaknak egyidejű teljesítése természetesen igen nagy nehézségbe ütközik. Vannak ugyan kitűnő, a gyakorlatban is jól bevált eljárások a véglények bizonyos elemeinek kimutatására, ahhoz azonban, hogy egy véglény szervezetéről a meghatározáshoz elegendő helyes képet kaphassunk, rendszerint többféle, legtöbbször bonyolult és hosszadalmas festőeljárást kell alkalmaznunk. Ehhez járul még, hogy a szóbajövő eljárások rendszerint csak egy szűkebb véglénycsoportra, esetleg azon belül is csupán egyetlen fajra alkalmazhatók sikerrel, amely körülmény egy változatos összetételű anyag tudományos feldolgozását természetesen nagymértékben megnehezíti. A Flagellaták és Ciliaták meghatározása szempontjából a felsorolt kívánalmak legfontosabbika kétségtelenül az ostorkészülék ill. csillózat élethű megörökítése és elektív színezése, hiszen ezeknek az elemeknek elrendeződése, mérete, száma, továbbá a belőlük alkotott hullámzóhártyák, cirrusok és örvényszervek felépítése döntő jelentőségű a szóbanforgó szervezetek rendszertani helyzetének eldöntésében. Az indulipódiumok feltüntetésére eddig használt fontosabb festőeljárásokat nagyjából két csoportba sorolhatjuk. Az első csoportba tartoznak többek között egyrészt a Löffler-féle a Deflandre és Bresslau által kidolgozott nigrosinos ill. opálkékes eljárások, másrészt pedig az ezüstöző módszereknek eddig alkalmazott számos változata. Mindezek a festőeljárások .