Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)
1869-08-01 / 44. szám
II. évfolyam Pest, augusztus 1. 1869 44. szám ANYAGI ÉRDEKEink Szerkesztősed iroda AZ ORSZÁGOS Megjelenő lap minden vasárnap. Az előfizetési pénzek és hirdetések a kiadó-hivatalba vagy az iparegyesülethez, a lap szétküldésében netalán tapasztalandó panaszok — bermentetten nyílt levélben — az iparegyesülethez intézendőtk. c*. -rt . — az otsz. magyar iparegyesület helyiségében : Pest, régi szinépület I. emelet. társulat irodájában: PEST, Hold-utcza 4-dik szám. ›——----------------------— Kiadóhivatal: MAGTÁR IPAREGYESÜLET KÖZLÖNYE. STEINACKER ÖDÖN és MUDRONY SOMA. TS A pesti könyvnyomda-részvény-Az egyesület megbízásából kiadják: ELŐFIZETÉSI DÍJ : nemtagok részére tagok részére egy évre. . 6frt.egy évre. . 4frt. félévre . . 3 „ [félévre. . 2 „ Hirdetési díj 8 hasábos petit A 30 kmyl bélyeg-illeték külön számíttatik. ----------------------------------------------------A. Tartalom: Törökországi vasutak és a déli vasúttársaság. — Francziaország prud’homme-jai. — Az ár statistikája 11. — Őstermelés és ipar. — A mezőgazdasági gépészet haladása 1868-ban. — Újabb találmányok és közlemények az ipar teréről. Két új len- és kezdettörő gépről. — Matteau-féle gép a gyapjúnak bogács, bojtorján és több elejétől megtisztítására. — Hasznos jegyzetek. — Vegyesek. — Könyvészet. Törökországi vasútak és a déli vasúttársaság. A törökországi vasútakra vonatkozólag- az utolsó időben oly temérdek mindenféle egymást részben leromboló tudósítás és sejtelem hozatott forgalomba, hogy valóban feszült figyelemmel kellett lesnünk a déli vasúttársaság e tárgyban tartott rendkívüli közgyűlésének eredményeit, melyekben végre valahára biztos adatokra számíthattunk. E közgyűlésen előterjesztett jelentés most már előttünk fekszik, és a bennünket legközelebbről érdeklő részeket következőkben emeljük ki. „A hálózat — így szól a jelentés — két nagy vonalat foglal magában, melyek, kiindulván a sziszeki állomás közelében a határ egyik pontjától, ahol horvátországi vasútaink végződnek , egyfelől Konstantinápolyig, másfelől Salonikig vezetnek. A határtól kezdve azon pontig, ahol elválnak, a két vonalnak közös törzse van. Eme pont még nincs határozottan megállapítva; az előleges tervjelzés szerint azonban a közös törzs hossza hihetőleg 670 kilométert, az ezen ponttól Salonik felé elhajló ág 230 kilométert, a konstantinápolyi vonal pedig 880 kilométert teend, összesen tehát 1780 kilométert. A fővonalból két mellékvonal ágazik ki; az egyik Enos felé, a szigettenger egyik kikötőhelyéig, a másik Burgas felé a feketetenger egyik kikötőjéig. E két mellékág hossza mintegy 200 kilométer.“ Ezen vonalak fontossága igen szembeötlő , és figyelmet érdemel azon körülmény, hogy a Saloniki ág azonnal összeköttetésbe hozatik a fővonallal, holott előbb köztudomás szerint a Saloniki öböl egyelőre csak Üsküppel szándékoltatott összeköttetésbe hozatni, úgy hogy az Üsküptől a fővonalig terjedő rész majd csak későbben lett volna kiépítendő. Aki e vonalakat, nevezetesen az utóbb említett Saloniki ágat, némi tanulmányozásra méltatja, okvetlenül azon meggyőződésre fog jutni, hogy a dolgok jelen stádiumában a szerbiai vasút kiépítése még égetőbb szükséggé lett, mint a minőnek akkor tűnt fel, midőn a Salonikkal való összeköttetés még csak a messze jövőbe helyezett tervezet volt. Hogy a törökországi vasútak jövedelmezők lesznek, azt kétségtelennek tartjuk minden bővebb számítgatás nélkül is, mely itt úgyis jóformán csak ismeretlen tényezőkkel történhetik, mert hiszen Törökországban csak a vasutak által kell majd a forgalomnak kifejlődni. De tagadhatlan az is, hogy a jövedelmezőség csorbát szenvedhet az által, ha a forgalom természetellenes utakba erőszakoltatik, s ezáltal szabad fejlődése megakadályoztatik. A déli vasút jelentésében részletezett hálózat bizonyára némi erőszakoltság színét viseli magán. E részletezés szerint a tervez.'•** vonalak nem úgy tűnnek fel, mint egy törökországi hálózat, hanem mint a déli vasútnak kifutványai, mint gyűjtő vonalak a déli vasút ausztriai fővonalai számára. Törökország vasútainak természetes irányát lapunk június 13-iki számában igyekeztünk kijelölni, és akkor elmondott nézetünket most sincs okunk megváltoztatni. Törökországnak legalább oly nagy szüksége van azon összeköttetetésre, mely Szerbián és Magyarországon keresztül vonul Északnémetország felé, mint arra, melyen át a törökországi kereskedést a déli vasút akarja monopolizálni. Ebből az következik, hogy ha a magyarországi érdekek képviselésére hivatott férfiak az ország által kívánt szerbiai összeköttetés létesítésére oly erélyt fejtettek volna ki, aminőt a déli vasút emberei jónak láttak kifejteni, most Magyarország nem volna azon nevetségesen szomorú helyzetben, hogy a természetszerű szükségesség és az ország érdekei által követelt összeköttetést a jó szerencse szeszélyétől kelljen jámbor óhajtásként áhítani. Azonban Magyarország részéről semmi sem történt a végre, hogy a törökországi vasutak Belgrádnál csatlakozzanak a magyarországi vasutakhoz. Magyarország tétlenül vesztegelt, midőn mások erejük teljes megfeszítésével azon dolgoztak, hogy a csatlakozási pont és a törökországi vasúti hálózat összes forgalmát kezükbe kerítsék, Magyarország teljes mellőzésével. E szerint nem csoda, ha a magyarországi összeköttetés szóba sem jön , ha az egész török vasút felett, mely Magyarország területét el nem kerülheti, úgy határoznak, mintha nekünk ahhoz semmi közünk sem volna. Hogy mit határoztak eddig, a következő jelentési végszóból derül ki: 44