Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)

1869-08-01 / 44. szám

II. évfolyam Pest, augusztus 1. 1869 44. szám ANYAGI ÉRDEKEink Szerkesztősed iroda AZ ORSZÁGOS Megjelen­ő lap minden vasárnap. Az előfizetési pénzek és hirdetések a kiadó-hivatalba vagy az ipar­egyesülethez, a lap szétküldésében netalán tapasztalandó panaszok — berm­en­tetten nyílt levélben — az iparegyesülethez intézendőtk. c*. -rt . — az otsz. magyar ipar­egyesület helyiségében : Pest, régi szinépü­let I. emelet. társulat irodájában: PEST, Hold-utcza 4-dik szám. ›——----------------------— Kiadóhivatal: MAGTÁR IPAREGYESÜLET KÖZLÖNYE. STEINACKER ÖDÖN és MUDRONY SOMA. TS­­ A pesti könyvnyomda-részvény-Az egyesület megbízásából kiadják: ELŐFIZETÉSI DÍJ : nemtagok részére tagok részére egy évre. . 6frt.­egy évre. . 4frt. félévre . . 3 „ [félévre. . 2 „ Hirdetési díj 8 hasábos petit A 30 kmyl bélyeg-illeték külön számíttatik. ----------------------------------------------------A. Tartalom: Törökországi vasutak és a déli vasúttársaság. — Francziaország prud’homme-jai. — Az ár statistikája 11. — Őstermelés és ipar. — A mezőgazda­sági gépészet haladása 1868-ban. — Újabb találmányok és közlemények az ipar teréről. Két új len- és kezdettörő gépről. — Matteau-féle gép a gyapjúnak bogács, bojtorján és több elejétől megtisztítására. — Hasznos jegyzetek. — Vegyesek. — Könyvészet. Törökországi vasútak és a déli vasúttársaság. A törökországi vasútakra vonatkozólag- az utolsó idő­ben oly temérdek mindenféle egymást részben leromboló tudósítás és sejtelem hozatott forgalomba, hogy valóban feszült figyelemmel kellett lesnünk a déli vasúttársaság e tárgyban tartott rendkívüli közgyűlésének eredményeit, melyekben végre valahára biztos adatokra számíthattunk. E közgyűlésen előterjesztett jelentés most már előt­tünk fekszik, és a bennünket legközelebbről érdeklő része­ket következőkben emeljük ki. „A hálózat — így szól a jelentés — két nagy vonalat­­ foglal magában, melyek, kiindulván a sziszeki állomás közelében a határ egyik pontjától, a­hol horvátországi vasútaink vég­ződnek , egyfelől Konstantinápolyig, másfelől Salonikig vezet­nek. A határtól kezdve azon pontig, a­hol elválnak, a két vonalnak közös törzse van. Eme pont még nincs határozottan megállapítva; az előleges tervjelzés szerint azonban a közös törzs hossza hihetőleg 670 kilométert, az ezen ponttól Salo­­nik felé elhajló ág 230 kilométert, a konstantinápolyi vonal pedig 880 kilométert teend, összesen tehát 1780 kilométert. A fővonalból két mellékvonal ágazik ki; az egyik Enos felé, a szigettenger egyik kikötőhelyéig, a másik Bur­gas felé a feketetenger egyik kikötőjéig. E két mellékág hossza mintegy 200 kilométer.“ Ezen vonalak fontossága igen szembeötlő , és figyel­met érdemel azon körülmény, hogy a Saloniki ág azonnal összeköttetésbe hozatik a fővonallal, holott előbb köztudo­más szerint a Saloniki öböl egyelőre csak Üsküppel szán­­dékoltatott összeköttetésbe hozatni, úgy hogy az Üsküptől a fővonalig terjedő rész majd csak későbben lett volna ki­építendő. Aki e vonalakat, nevezetesen az utóbb említett Sa­loniki ágat, némi tanulmányozásra méltatja, okvetlenül azon meggyőződésre fog jutni, hogy a dolgok jelen stádiu­mában a szerbiai vasút kiépítése még égetőbb szükséggé lett, mint a minőnek akkor tűnt fel, midőn a Salonikkal való összeköttetés még csak a messze jövőbe helyezett ter­vezet volt. Hogy a törökországi vasútak jövedelmezők lesznek, azt kétségtelennek tartjuk minden bővebb számítgatás nél­kül is, mely itt úgyis jóformán csak ismeretlen tényezőkkel történhetik, mert hiszen Törökországban csak a vasutak által kell majd a forgalomnak kifejlődni. De tagadhatlan az is, hogy a jövedelmezőség csorbát szenvedhet az által, ha a forgalom természetellenes utakba erőszakoltatik, s ez­által szabad fejlődése megakadályoztatik. A déli vasút jelentésében részletezett hálózat bizonyára némi erősza­­koltság színét viseli magán. E részletezés szerint a terve­­z­.'•** vonalak nem úgy tűnnek fel, mint egy törökországi hálózat, hanem mint a déli vasútnak kifutványai, mint gyűjtő vonalak a déli vasút ausztriai fővonalai számára. Törökország vasútainak természetes irányát lapunk június 13-iki számában igyekeztünk kijelölni, és akkor el­mondott nézetünket most sincs okunk megváltoztatni. Tö­rökországnak legalább oly nagy szüksége van azon össze­­köttetetésre, mely Szerbián és Magyarországon keresztül vonul Északnémetország felé, mint arra, melyen át a török­­országi kereskedést a déli vasút akarja monopolizálni. Eb­ből az következik, hogy ha a magyarországi érdekek kép­viselésére hivatott férfiak az ország által kívánt szerbiai összeköttetés létesítésére oly erélyt fejtettek volna ki, a­minőt a déli vasút emberei jónak láttak kifejteni, most Ma­gyarország nem volna azon nevetségesen szomorú helyzet­ben, hogy a természetszerű szükségesség és az ország ér­dekei által követelt összeköttetést a jó szerencse szeszé­lyétől kelljen jámbor óhajtásként áhítan­i. Azonban Magyarország részéről semmi sem történt a végre, hogy a törökországi vasutak Belgrádnál csatlakoz­zanak a magyarországi vasutakhoz. Magyarország tétlenül vesztegelt, midőn mások erejük teljes megfeszítésével azon dolgoztak, hogy a csatlakozási pont és a törökországi vasúti hálózat összes forgalmát kezükbe kerítsék, Magyar­­ország teljes mellőzésével. E szerint nem csoda, ha a ma­gyarországi összeköttetés szóba sem jön , ha az egész török vasút felett, mely Magyarország területét el nem kerülheti, úgy határoznak, mintha nekünk ahhoz semmi közünk sem volna. Hogy mit határoztak eddig, a következő jelentési végszóból derül ki: 44

Next