Templom utczai Leánytanoda, Arad, 1886
A női kézimunka-tanítás fontosságáról. Mi tanítók azt tapasztaljuk, hogy a kézügyesség csak sokszoros és czélszerű gyakorlás által nyerhető el. Minél előbb veszi kezdetét a kézcsukló és az ujjaknak gyakorlása, annál hamarabb képes a gyermek azoknak czélirányos használatára. Már az első osztályban észrevehetjük, melyik gyermek volt otthon, vagy valamely, gyermekkertben okosan utasítva, kezecskéivel egyetmást alkotni. Ábrák rajzolása, papír-fűzés és hajtogatás, fácska rakás, tűzdelés, baba ruharészek varrása stb. annyira ügyessé teszik a kisded kezecskéit, hogy mindjárt első alkalommal nagyon praktikusan fogja meg a palavesszőt vagy a tollat, s a számjegyeket, betűalakokat azonnal helyesen veti táblájára vagy irkájára. Tud mértéket tartani, mindent helyes korlátokba szorítani, szépen elrendezni és tetszetősen másolni. A jól vezetett gyermekkeri áldása azonnal szemébe tűnik a figyelmes tanítónak. Vagy, ha nem járt volna ily alapnevelő-intézetbe, ügyességéből a tanító mindjárt következtetést vonhat a mama helyes neveléséről, melyben kisdedét részesíté. És e jelenség észlelhető az iskoláztatás minden fokozatán. Az érdemsorozatokat szemügyére véve, a lányiskoláknál nagyobb részben világosan kitűnik, hogy a szépírás, rajz és kézimunka érdemjegyei nem igen messzire térnek el egymástól, mivel e három tantárgy főképen a kézügyességet fejleszti. Vannak lánykák, kiknek írása minden rend és izlésnélküli ákombákom vonások. E gyermekek rendszerint rész rajzolók is és még nagyobb ügyetlenséget tanúsítanak a kézimunkákban. Azt tapasztaljuk továbbá, hogy a szemek gyengesége nem gyakorol oly nagy befolyást a csúnya írásra, rajzra és kézimunkára, mint közönségesen hinni szokták. Vannak igen gyenge szemű lánykák s némelyek annyira rövid látók, hogy három lépésre sem képesek kissebb tárgyakat felismerni, kik azonban igen ügyesek, úgy az írásban, mint a rajz és kézimunkákban. Amiből ismét világosan kitűnik azon állításunk igazsága, miszerint a részmunka ezen tantárgyakban egyedül az elégtelen közgyakorlás következménye. Ha továbbá a női élet későbbi fejlődését vesszük figyelembe, nagyon is igazoltnak találjuk azon általános ítéletet, mely a háztartásban észlelhető csínt, ízlést és rendet a háziasszony „ügyes kezének“ tulajdonítja és nem a társadalmi vagy éppen értelmi műveltségnek. A ház a család paradicsoma, a paradicsomnak pedig szépnek kell lennie; szép végre csak az, ami a maga természete szerint rendet, csínt és ízlést árul el, ami a szemre s általa a művelt lélekre kellemes benyomással van. E paradicsom teremtője és fenntartója a nő, de, miként láttuk csak azon nő, kinek „ügyes keze“ van, és ez ügyességet. 1*