Aradi Közlöny, 1939. augusztus (54. évfolyam, 171-196. szám)

1939-08-20 / 187. szám

a vasaknak NEURALGIA FEJFÁJA/ (Laphafo gyógyszertanokban és drogusnákban ARADI SCztZTLMf 1939. AUGUSZTUS 20. ­Petőfi a tabló között Néprege a Homoró elmentéről Írta: Péterfy Tamás A múlt század közepén, Petőfi korában rémes világ volt az erdővidék és Udvarhelyszék között­­ elterülő Rika erdőség bércei között. A század első felében, negyvennyolc előtt, a Feketebács volt az utasok réme. Udvarhelyszéktől Erdővidékéig, óriás erejét bámulta mindenki, aki ismerte. Hanem a Feketebácsnak is meg volt a gyönge oldala, bo­­londulásig szerette a szép nótákat. Ha egy szép új nótának a hírét hallotta, hát jobban törte utána a sárt, mint egy hercegi utasért. Addig járt, amíg megtanulta ... Csengő, reszkető hangjától sokszor visszhango­zott a Bika bérces táj­a. Csak úgy zúgtak dalától a százados tölgyek, az évezredes sziklaoldalak fa­­lai, mintha segíteni akarnák röpülésében az erős hangot, hogy elérjen az erdő széléig .. „ Pedig messzi volt a rengeteg széle. Száz kiál­tás egymás végébe sem érkezett volna­­ki a legkö­­zelebbi oldalon. Ez a legközelebbi oldal a rákosi, mert azután Muszkaországba mehet a rengetegbe a rabló anélkül, hogy a napsugár csak egyszer rá­ütött volna a sötét lombok végtelen sátora alatt. A nótakedvelő haramia vezérnek később párja akadt. Csak olyan haramia volt, mint ő és Veres Nyikának hívták a jövevényt. De ez is éppen olyan nóták bolondja volt, mint a Feketebács. Ez a mesz­­szi, földet bejáró jövevény hírül hozta, hogy Er­­délyország földjét tapossa Petőfi Sándor, az , a­ hl. ,és pennás legény, akinek sok szép nótáját dalol­ják­ szerte a hazában. Kevés biztatás kellett ahhoz a Feketebácsnak, hogy meghívja vendégül a nótacsináló Petőfit. Nyika elmagyarázta a rablóvezérnek, hogy ez nem könnyű dolog ám, mert katona és ha jól emlékszik, hát tiszti... Azután a nótacsináló különös alakját magyaráztad és az arcformáját beszélte érdeke­sen. Hát ez furcsa különös ember volt. Már elbe­szélés után is nagyon tetszett a Feketebácsnak. Megismerte Volna akár egy millió ember közül. Hát,­ amikor megtudta,­ hogy Petőfi, mint ka­tona sem visel gallért! No, ez még jobban tetszett a Feketebácsnak. És vallatni kezdé a cimborát, hogy miként lehet katona gallér nélkül? Veres Nyika megmagyarázta, hogy annak a verscsinálónak nem a császár parancsol, hanem Kossuth apánk, aki olyan ember, hogy a hazáról esvén szó, még Rózsa Sándornak is megkegyelme­zett és vezérré tette.. . No, hát egy istenes poéta­, egy nótacsinálót,­ magyarok bálványát, hogyne en­gedne gallér nékül járni?" •» Addig beszéltek a nóták bolondjai, hogy végre kiokoskodták és megegyeztek abban, hogy fölkere­sik a nótacsinálót. Nyika úgy biztatta a Fekete, bácsot, hogy élve, vagy halva meg kell keríteni!... De, bezzeg nem tetszett ez a föltétel a Feketebács. ciak. A rettenetes ember feltörte zsíros fekete ing­ujját és azzal fenyegetődzött, hogy megtapogatná annak az istenteremtette embernek az oldalbordá­ját, aki bántaná Petőfit, a nótacsinálót! Mert a nóta a föld virágja és aki csinálja az az ég jósága! Petőfi megkerütésére nehezen találták ki a te­­ret. A fődolog az volt, hogy közelébe jussanak. . A Feketebács csupán egy istenes nótát akart tőle hallani. Aztán azt se bánja, ha meghal, hi­szen egy rablóval több, vagy kevesebb?!... az nem sokat számít! ... Nagy későre kisütötték a tervet. Úgy határoz­ták, hogy beállanak a honvédtáborba. Az lesz a legkönnyebb hozzáférközés — Hátha nem tesznek ahhoz a csapathoz? — okoskodott a nagyerejű Feketebács... Veres Nyika váltig biztatta, hogy a jelentkező­ket odateszik, ahová kívánják! Igaz az is, hogy ha felismernék valamiképpen, hogy ők a rablóvezérek, hát menten kibujtatják,­­ nem csak a honvédmun­­dérből, hanem a bőrükből is!... Így esett, hogy az ország legveszedelmesebb két haramiája beállott a honvédek közé s már a negyedik héten, vagyis a segesvári csata után ,­el­lopták“ Petőfit, olyan ügyesen, hogy valóban be­csületére vált volna a világ összes haramiavezérei­­nek!... Úgy történt, hogy a két, honvédruhába bujt rabló, mikor Petőfi a kozákok üldözése elől mene­kült, a Küküllő hidjánál hirtelen megragadták a ló kantárszárát s levezették a folyó széléhez. Gyor­san leszállították lováról, mintha el akarnák rejtetni a kis nádasban és a folyó szélénél kikötött csónak kötelét elvágva, felborították a csónakot a sekély vízben. Majd a felborult csónak alá bújtak, mint valami búvárharang alá, mely csendesen úszott a vízzel lefelé. Mindez oly hirtelen történt, hogy azt senki sem láthatta. De azután sem gyanították, hogy az alatt­a kis felfordult lél­ekvesztő halász­­teknő alatt három ember lehajolva, a vízben térdig járva menekülhet?! ... Amint mélyebb vízhez értek, lábalni kezdtek, azonban nem kellett messzire távozni a hídtól a kanyargó Küküllő medrében. A második forduló­nál felemelte a sajka szélét a Feketebács, majd kidugva a fejét , látva, hogy nincs veszély, mert a víz színéig lehajtó füzek eltakarják, beszólt a csó­­nak alá hogy bújjanak ki. A csónakot megakasztották a parti füzek egyi­kéhez, de felfordítva, miként előbb volt, ők pedig hárman beültek a füzek sötét árnyai alá, a csónak közelébe. És itt is előrevigyázó volt a rabló, mert ha valaki jön, csak viz alá merülnek s a másik pil­lanatban a felborított csónak alatt haladnak to­vább fölfelé, észrevétlen ... Nagy zápor hullott le a segesvári csata vége felé, melytől megáradott a folyó. Szerencsére még­sem ért följebb seholt a váltóknál. Két óráig hall­­gattak a vízparton, mig teljesen be nem sötétedett. Csupán erre vártak a rablók, mert a további terv már készen volt. Evezőt nem használhattak, mert csobogott. Tehát levágtak két hosszú rudat a parton, mellyel mindenhol a fenekére értek s azokkal lökdösték a sarkát fölfelé. Petőfit megnyugtatták, hogy a he­lyet jól ismerik, csak kerülőt tesznek de a honvéd tábor felé viszik... Sötét volt, átkozott sötét. Egy óra múlva aka­dály nélkül érkeztek Héjasfalva elé, hol kikötöttek. De nem mentek fel Keresztúrra, hanem az erkedi erdők szélén­ betértek egy juhásztanyára. Más ruhákat kértek a juáhsztól. A juhász nem akart adni. Hanem mikor a Feketebács félrehivta és a levegőbe emelte félkezével s a nevét is meg­súgta, úgy vacogott a foga szegény juhásznak, mintha a hideg rázná... Talán ki is rázta idejé­ben. Mert azt is tudta, hogyha ez a rabló megha­ragszik, olyan erős, hogy a szalmafedeles tanyáját fölemeli s rádönti, így csakhamar előkerült két öltöny, mely bő ing s mellényből állott, az alsó ruhán kívül. A harmadikért le keltett, vetkőzni a juhásznak és a honvédmundér került rá cserébe... * A Feketebács óvatos volt itt is. Magával vitte Petőfi tiszti ruháját. Bojárruhában érkeztek vissza az erdő széléhez, hol megkötve három paripa várta őket a Veres Nyika ügyességéből... Hamar tu­dott lopni a rabló. Lóháton haladtak tovább s úgy fogyasztották el a bojtártól hozott sajtot is. Tá­vozásuk után a juhász hányni kezdte a keresztet magára és reggelig meg sem állott az imádkozás, sál, kereszthányással, úgy meg volt ijedve. De ak­kor sem merte a faluból látogatásra érkezett fele­ségének elmondani, hogy kik jártak nála, hanem azt hazudta, hogy a szép asszonyok szele kisér­tette. Az változtatta át honvéddé ... A menekülők, mire pitymallani kezdett az ég karimája, már benn voltak a Bikában, hol a száza­dos tölgyek tövében pattogó hasábok mellett seré­nyen készült nyárson forgatva a zsiványpecsenye. A rablók azután többé nem is engedték el maguk közül a nótacsinálót. Úgy vigyáztak reá, mint, a szemük világára. Olyan ruhát hoztak neki, amilyent csak kívánt s az eledelét is ezüstedény­ből ette .. Tehát azért nem tudott soha senki Pe­tőfi haláláról, mert a rablók rejtekhelyéről soha el nem mehetett, de szükséget sem látott haláláig, így beszéli ezt a hoffipródmenti néprege.* * A magyar nép ajkán szálló Petőfi Regéket összegyűjtötte Péterfy Tamás székely író és 1899- ben adta közre először. Bűnügyi zárlat alá vették a Mendelssohn­ba­nk­ház öngyilkos igazgatójának vagyonát Csődeljárás indult a pénzintézet ellen Amsterdam. Gazdasági körökben elterjedt hí­rek szerint a Mendelsohn és Társa bankház ellen megindították a csődeljárást. A vizsgálat során ki­tűnt, hogy egész sor holland bank igen jelentős összegeket bocsájtott a Mendelsohn bankház ren­del­kezésére. A holland sajtó a legnagyobb mérték­ben elítéli a Mendelsohn bankház működését, a­mely egész Hollandiában érezteti hatását­ A branks ház öngyilkossá lett vezérigazgatójának, Naufoefrrt Frigyesnek a vagyonára elrendelték a bűnügyi zárlatot, amelyet a kényszerfelszámolásra kikül­­­dö­tt biztosok hajtanak végre. Az öngyilkos vezér­­igazgató vagyonát mint ismeretes özvegye örö­­­költe- Az „Aradi Közlöny11 A mint vasárnap közölt XII. forduló­ rejtvényeivel befejezést nyert az Aradi Közlöny nyári rejtvényder­­byje A tegnapig beérkezett megfejtések gondos átvizs­gálása és mind a tizenkét forduló megfejtéseinek újabb ellenőrzése után mint a húsvéti derby után is tettük,­ az egész anyagot egy pártatlan zsűri elé terjesztjük. A zsűri bírálja felül a pályázatokat és a pontszámszerinti sorrendet megállapítva, ítéli oda a verseny díjait, holt­verseny esetén pedig sorsolással határozza meg a nyertesek egymásutáni sorrendjét. Nagy és sok időt igénylő ez a munka, mert heten­ként kilencszázon felüli megfejtő versengett az első­ségért. Tízezren felüli megfejtés érkezett be tehát a derby tizenkéthetes időtartama alatt, ami példátlan még a sorozat-rejtvényversenyekben is és ez a nagy érdeklődés, ez a végig kitartó versenykedv bizonyítja, hogy nyári rejtvényderbyin érdekes, jó szórakozást nyújtott előfizetőinknek, szívesen foglalkoztak vele és napi gondjaik rengetegében jól esett rejtvényeink­kel­ nyári rejtvényderbyre lett felüdülniök megpihenniök. örvendünk, hogy ismételten szolgálatára lehettünk olvasóinknak és ez az öröm a jól végzett munkánk aia­­alma. Kedves megfejtőinktől most egy kevés türelmet kérünk és az ellenőrzési munkálatok bevégzése után — minden valószínűség szerint szeptember első heté­ben — közölni fogjuk a verseny eredményét és kiadó­hivatalunkban a már szokásos módon a nyertesek, a jó szórakozáson felül­, átvehetik pompás ajándékainkat, il­letve azok utalványait. A nyári rejtvényderby XII. fordulójában közölt rejtvények helyes megfejtései a következők: KERESZT REJTVÉNY: Révész Béla BETŰREJTVÉNYEK: Kicsi a bors de erős. Tanúkihallgatásra nem kerül ma sor, hanem holnapután. A NYERT ÍRÓ NEVE: Molnár Fe­renc. Ez utóbbi helyes megfejtését 10 ponttal értékeljük.

Next