Athenaeum, 1873/3. kötet

1873-09-11 / 37. szám

I. évfolyam. Előfizetési ár: félévre 5 ft. negyedévre 2.50.­­ Szerkesztői lakás.­­ Budavár, uri­ utca 42. sz. III. kötet. Athenaeum TÁRSADALMI, POLITIKAI, MŰVÉSZETI ÉS IRODALMI HETILAP. BUDAPEST, 1873. SZEPTEMBER 11. HORVÁT DOLGOK. A­zt meg kell vallani még a kétséges­­kedő hitetleneknek is, hogy a nem rég alakult középpárt, melyre annyi gyanús szem nézett, fényesen beválta szavát: a horvát országgyűlésen volt ugyan az elmaradhatlan botrányból is, de a józan ész rövid idő alatt felülkerült s a kiegyezési revizió rövid néhány napi vita után elfogadtatott. Most már, ha úgy tetszik, nincs horvát kérdés többé. A józan észnek akkor vannak mindig a leg­hevesebb harcai, midőn a gonosz előítéle­tek ellen kell harcolnia; a horvát har­cok sem jelentettek mást, mint a józan ész küzdelmét a butaság ellen. A ma­kacs önhittség s önzés végre is észsze­rűbb nézeteknek tágított utat s a józan ész végre-valahára győzedelmeskedett. Még csak néhány nap előtt is olyan­nak tetszett a horvát tartománygyű­lés, mint a saisi kép: sűrű fátyol zárta el jövő­jét a vizsgáló elől s halandó ember leg­távolabbról sem gyaníthatta, hogy mi lesz a pártviszály által tépett, szakgatott országból. Ma már kitisztult a helyzet, a pártok mérsékeltei egymásra leltek, a nemzeti párt s unió­párt nem állnak többé ellenségesek egymással szemközt, hanem egyesültek hazájuk javának elő­mozdítására. A kiegyezési revízió elfoga­dására nézve nem volt s nincs jelenleg sem nézeteltérés köztük s a középpárt egyénei kezeskednek a felől, hogy a pár­tokat eddig szétválasztó egyéb nézetár­nyalatok is nemsokára meg fognak szűnni, sőt a könnyűvérűek azon édes hittel is kecsegtetik magukat, hogy e közép párt engesztelő, kibékítő tevékenysége folytán az ad hoc szerzett pártbéke állandósulni s gyökeret is fog verni. Nos, nem tagadjuk, vannak azonban oly pesszimisták is, kik azon meggyőző­désüket vélik legalaposabbnak, mely sze­rint a két párt fúziója csak látszólagos, a viszonyok kényszerűsége által előidé­zett, mely tehát a kedélyeket és­­ ér­dekeket illető er­ősebb rázkódásra azon­nal szét fog hullani , s itt a nem so­kára megoldandó hivatalkérdésre utal­nak. Mi nem bocsátkozunk e fölött el­mélkedésekbe, mert utóvégre is haszon­talan lenne,csak gyanúkra támaszkodhat­ván s hipotéziseket állíthatván föl. E he­lyett elég konstatálnunk a tényt, hogy a béke a két párt közt helyreállt, Magyar­­országnak többé nem egy horvát párttal van dolga, hanem a megjavított kiegye­zést, mely a két testvérország közjogi viszonyait szabályozza, az egész Horvát­ország elfogadta. Egész országról beszé­lünk, bár mindkét nagy pártnak ultrái vannak; a nemzeti párt túlzói ezután is ostromolni fogják a kiegyezést, a szélső unionisták pedig a középpártnak szerin­­tük megbízhatlan s titkos célzatokat tápláló embereit. No de a fődolog meg van s a többire nézve tanácsot fog adni az idő. Rakanecz és társai még egy ideig űzni fogják portyázásaikat a »vala­mennyi szlávság« délibábszerű aegise alatt, de csak némileg kedvező viszonyok mellett is nem sokára elszigetelten fognak állni a Dráva s Száva közében nemzeti izgatásaikkal. E sors várja makaneczet , annak dacára, hogy szkossmayek püspök urban szövetségesre talált. A diakovári püspök az ultrák táborába ment át.

Next