Athenaeum, 1873/4. kötet
1873-10-09 / 41. szám
2581 Athenaeum,2582 BUDAPEST, 1873. OKTÓBER 9. A TRIANONI TÖRVÉNYLÁTÁS. TA hét első napján ült össze a katonai új törvényszék Trianonban, e fényes emlékekkel biró francia kir. kastélyban, ítélni egy férfiú fölött, ki a társadalom mélyéből a katonai érdemek lépcsőjén, a legmagasabb méltóságok tetőpontjára emelkedve, még nemrég maga is százezreknek parancsolt élet-halál fölötti hatalommal. Valóban, az emberi szerencse változandóságát egész teljességében állhatatlanságában szemlélhetjük hazaine sorsán, ki még tegnap a hatalmas császár hatalmas fővezére volt, s ki ma fogságban a trianoni törvényszéknek élethalál fölött határozó ítéletét várja. Három pontból áll az ellene emelt vád s mindegyik katonai becstelenségről, katonai, fővezéri kötelesség elmulasztásáról szól s mindegyiknek bebizonyulása megerősítése, a bukott császárság híres marschaljának, a metzi fegyverlerakónak halálos ítéletét pecsételi meg. Ugyanazon időpontban ül össsze e katonai törvényszék, midőn a királypártiak éppen soraikat kezdik rendezni a Franciaország jövő kormányformája fölött a republikánusokkal megvívandó harchoz, s midőn gr. Chambord már éppen készülőben van, hogy mint liliomos Vik Henrik Párizsba bevonulását megtartsa. Mért éppen ez időpontban ? Tán, hogy a világ figyelme megoszoljék a kormányforma változása s a trianoni dráma között, vagy hogy sakkban tartassanak a bonapartisták s tehetlenné tétessenek a liliomok megdicsőittetésének alkalmára ? Thiers kormánya a kommunardokat lövette halomra a satory-mezőn . Thiers a vörösöktől féltette köztársaságát. Mac- Mahon istenfélő, az állami rendet minden más tekintetnek, s mint látszik a restaurációt még az állami rendnek is fölibe helyező kormánya pedig a Bonapartizmusnak főemberével kezdi meg a sort: a napóleoni eszme hatalmas s félelmes vetélytársa lehet a bourbon-restaurációnak. AUMALE herceg, a trónutód Orleanscsaládnak szellemileg legkiválóbb tagja a törvényszék elnöke ; az ő elnöklete alatt dönt a törvényszék azon végzetes kérdés fölött, hogy váljon a marschal, mint Metz parancsnoka, midőn az erősséget az ellenségnek átadá és seregével együtt fegyvereit lerakta, kimerített-e minden védelmi eszközt módot, s megtett-e mindent, amit kötelesség s katonai becsület szabtak elébe. Ha a törvényszék a kérdésre nemmel fog felelni,s a marschalt a vádra nézve bűnösnek találja, akkor Kazaine minden méltóságától megfosztatik, s halállal fog bűnhődni a törvény szigorú rendelése szerint. Hogy mint ütt ki majd az ítélet, arról még alig lehet véleményt mondani. A hazaine ellen felhozott okok azonban eléggé nyomasztók. Kötelesség és becsület adott körülmények között mindenesetre nagyon is elastikus fogalmak, de épp ezért annál inkább lehetséges, hogy az ítélet a marschal ellen fog eldőlni. A sajtóban és katonai szakértői körökben számos hang emelkedett ellene, mind azt bizonyítva, hogy Kazaine sem ki nem merített valamennyi védelmi forrást, sem meg nem tette, mind amit a becsület és kötelesség szabott eléje. A vádirat még nem bocsáttatott nyilvánosságra; a benne összehalmozott anyag, mint hírlik oly nagy, hogy csupán felolvasása három napot vetigénybe. A vádiratot nem ismerjük, de annyi bebizonyított igazság már most is a történetileg megállapított tényekből, hogy hazaine ellentállását jelentékenyen megbénította a császárság érdekeire való vigyázása. Természetesen itt azon kérdés merül fel, hogy váljon hazaine katonai szempontból nem volt-e éppen kötelesség és becsület által arra kötelezve, hogy hadseregét, ameddig csak lehet, megtartsa a császár számára, ki az ő törvény szerinti hadura volt, s a kinek ő hűséget esküdött ? Lehet, hogy a hadi törvényszék is osztja hazaine nézetét, ki mint Franciaország hadseregének császári hadvezére a szept. 4-ki forradalmi kormányt nem létezőnek tekintette. Ha így lesz, s mi majdnem azt