Athenaeum, 1874/6. kötet
1874-04-08 / 15. szám
899 Athenaeum,900 alatt, Jevons jegyzetei szerint, csak pénznek vett: Németország (az újabb fordulatot számításon kívül hagyva) 773, 300 tallér aranyat, 15 millió 902 ezer tallér értékű ezüstöt; Franciaország 85 milliónyi aranyat és 8 milliónyi ezüstöt; Anglia 36 milliónyi aranyat és 2 milliónyi ezüstöt, tehát e három országban 122 millió tallérnyi arany pénz mellett csak 26 milliónyi ezüstöt vert és mégis az ezüst értéke csökkent. E tapasztalatoknak lehet tulajdonítani, hogy 1865-ben létrejött az úgynevezett latin szövetség Franciaország, Belgium, Svájc és Olaszország között, mely határozottan az arany valuta felé hajlott. Ezért jött létre 1867. július 31- én a mi monarkhiánk és Franciaország között, az úgynevezett »convention preliminaire«, melyben 4 és 8 forintos aranyak verése len elhatározva, mert ez nem csak a francia (10 és 20 frankos) pénzmértékhez való közeledést, de az arany valuta előzményét is képezi. Ezért monda ki a párizsi világkiállítás alkalmával a nemzetközi konferencia, hogy a világforgalmi pénz csak az arany lehet, de az is kimondatott, hogy ez csak oly országok közt képezhet kizárólagos forgalmi eszközt, melyekben kettős pénzláb nincs és így Franciaország és Belgium képviselői ki is jelenték, hogy ez országok hajlandók átmenni az arany valutára. Az is fontos határozat volt, hogy az arany valuta 9/10 tisztaságban vezessék. Azonban már a mérték közösségére nézve nehezebb volt az egyetértés, mert egy rész a francia arany-frankot ajánló egységül, míg a másik rész szorosan kívánt ragaszkodni a súlymértékhez vagyis a tiszta arany értékhez. Mert a differenciát megmagyarázza az, ha tudjuk, hogy a 20 frankos aranyban 5.806 gramm arany van, holott az ellenkező véleményűek, (kik azonban kisebbségben maradtak) tiszta 5 és 10 gramm aranyat tartalmazó pénzt ajánlottak. Spanyolország, Görögország és Románia az életben is utánozta a francia frank-rendszert, holott Jevons azt ajánlá, hogy 25 frankos aranyok vezessenek, mert az angol sovereign-ek értéke is ennek felel meg. De ez mai napig nem érvényesült. Németország, a francia háború bevégzése után, elfogadta az arany valutát, azonban nem lehet rávenni arra, hogy akár az angol sovereign-t, akár az amerikai »fél sast«, akár a francia 25 frankot elfogadja pénzegységül, noha az első 7-30, a második 7-26 és a harmadik 7-26 gramm aranyat tartalmaz, tehát purifikálható lett volna. E helyett Németország a nemzeti marka rendszert fogadta el, vagyis 20 markás darabokat veretett, melyek arany tartalma 746 gramm arany volt. Ezt tisztán német zárkózottságból és semmi egyébből magyarázni nem lehet. Noha igazolását leli abban a körülményben, hogy ha valamely ország másnak pénzverője lenni nem akar, akkor bár egyenlő pénzlábon, de különböző mértékben kénytelen kiállítani forgalmi eszközeit, mi egyszersmind az úgynevezett »világpénz« létrejövetelének nehézségeit is megmagyarázza, mire később visszatérünk.* Azonban térjünk vissza tisztán a valuta kérdéséhez. Németország példáját követő Svédia, Dánia és Japán, s készül rá Hollandia és Belgium. Minthogy az utóbbi állam a »latin szövetség« tagja, részt vett a múlt hóban Párizsban tartott konferenciában, melyet a valuta ügyében hívtak össze. Azonban e konferencián a vélemények annyira szétágaztak, hogy a dolog érdemére nézve semmi határozat létre nem jött; de hogy az arany valuta ez országokban is kilátásba van helyezve, bizonyítják a konferencia határozatai is, melyeket nem lehet másképpen magyarázni, mint hogy az ezüst pénzverés mind a négy államban szerződésileg legyen korlátolva, azért, hogy a latin államok ne szenvedjenek sokat a szomszéd államok arany valutája miatt hozzájuk özönlő, értékben csökkent ezüst pénz miatt, és hogy ez államokban is előlegyen készítve az arany valutára való átmenetet. * Weltgeld und Welt-Münze. Berlin, 1874. Knies.