Athenaeum, 1837/1. félév
1837-02-26 / 17. szám
De nem így, lenalább nem illy formán kellene-e nevekedni ’s élni azoknak is, kik a’mi meggyei összejövetelinkben, ’s országgyűlésemben jogaikkal méltólag élni, ’s kötelességeiknek férfiasan megfelelni kívánnak? Azért elejétől fogva gondold ki magad a’ négy fal közűl, hol bölesődet ringatták ; gondold ki a’ házi körből, hol kívánataidat tekinteteidből lesegették. A’ mi háznépünk e’ nemzet,’s ősi házunk ez egész ország; ennek határain kiterjedve virul az élet, mellynek zajában munkálva és hatva forognunk kell. Eljön az idő, ’s társaid’ körében neked is fel kell állanod, és a’ köztanácskozásokban élő szóval részt venned, ’s érteni fogod, miképen azékesszólás, ’s mind az a’ mi erre megkívántalak, olly szükség, mi nélkül közdolgokban részt vevő polgár közvetetten nem hat. Ez okon már az ifjúság’ küszöbén ismerkedjél hazánk’ dolgaival, állásával, törvényeivel ’s történeteivel; ’s ismerkedjél mind azon tudományokkal, miket az emberi elme régibb és újabb korban a’nemzetek’ kormányzására , ’s boldogabbá tételére feltalált. De ismerkedjél a’ régi és újabb kor’ nevezetes szónokaival; ’s mindenek felett ama’ kettővel , kiknek egyikét Athene, másikat Roma nevezé magáénak, Demosthenessel és Ciceróval. Törekedjél ezeknek lelkeikbe pillantani; törekedjél kitalálni a’ módokat, miknél fogva ők bámulatos nagyságra emelkedtek ; törekedjél kilesni a’ forrást, honnan azt a’ lélekrázó erőt, azt a’ teljességet, azt a’ művészi színt és virágzást, miket minden soraik bizonyítanak, merítették; ’s ha törekedésed szerencsés leend, bő jutalmat hoz fáradságodért. A’ szónokság szabad nép’ körében támadt , ’s szabad nép’ életéhez tartozik. Ének’ hangja szelídíté meg a’ vad csoportokat; a’ mívelt nemzet’ tömegét szónoklat vezérli; ’s ennél fogva nem hiú gond az, mellyet ékesszólás’ elérésére szentelünk. Szó szavat húz maga után; élő tanácskozásban fejtik ki, ’s tartatik fenn a’ szabadság’ szelleme; ’s jaj a’ nemzetnek, melly írott parancsokat némán olvas, ’s vakon engedelmeskedik ! Add hozzá, hogy a’szónokság sok, és mély tudományt, sok és lélek-emelő gyakorlást , sok és szívrázó erőt kíván ; ’s mondhatod-e haszontalannak a’ fáradságot, melly annak megnyerésére éveken keresztül fordíttatik? Teljes birtokában lenni a’ nyelvnek, mellyet a’ nép beszél: ez az első ’s elengedhetetlen feltétel. De erre még nem elég azon nyelvismeret, melly dajkánk’ karjai közt reánk ragadt; ’s azt hinni, hogy gyermekkori nyelvünkkel az élet’ és tudomány’ legmagosb ’s legtitkosb tárgyait is tisztán ’s erőben előadhatjuk , nevetséges elbízottság. Igyekezned kell nem csak arra, hogy a’ beszéd hibátlanúl zengjen ajkaidról, hanem arra is, hogy kedves hajlékonysággal, gazdag változékonysággal, tisztán kinyomva, ’s szívre és lélekre erőben munkálva, okaidnak ’s érzelmeidnek akaratodtól függő tolmácsa lehessen. Meleg szeretettel fügy a’ hon’ nyelvén! Mert haza, nemzet, és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; ’s ki ez utolsóért nem buzog, a’ két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog. Tiszteld ’s tanuld más mívelt népek’ nyelvét is ; ’s főkép ama’ kettőt mellyen Plutarch a’ nemzetek’ két legnagyobbikának hőseit rajzolá, ’s Tacitus a’ romai zsarnok’ tetteit a’ történet’ évkönyveibe való színekkel nyomá be: de soha ne feledd, miképen idegen nyelveket tudni szép, a’ hazait pedig lehetségre mívelni kötelesség. A’ bölcseség’ legnagyobb mestere az élet; azonban gyakran felkeresd a’ rég ellunytakat is, kik tanulások, vizsgálatok ’s tapasztalások által gyűjtött kincseiket a’ maradék’ számára könyveikbe letették. De jusson eszedbe: a’ könyvek’ száma végetlen, a’ te éveid pedig végesek, ’s óráidat ’s napjaidat olly sok egyéb foglalatosság kívánja magának. Mint az üres beszédű társalkodót, úgy kerüld a’ tartalmatlan könyvet. Sőt ne könnyen végy kezedbe olly mívet, melly a genie’ lángjegyét homlokán nem hordja; a’ nagy iró’ művét pedig mély figyelemmel tanuld keresztül, így az olvasásnak szentelt órák nem lesznek elveszve, mint azoknál, kik választás és czél nélkül ezer meg ezer köteteket forgatnak keresztül, vagy, hogy emlékezetüket terheljék, vagy jegyzőkönyveiket becsnélküli apróságokkal megtömjék, vagy unalmas pillantataikat megöldököljék. Az élet csak úgy éri czélját, ha tetteknek szenteltetik. Czélt és véget nem tudó olvasás rest életnek vagy következménye, vagy szerzője; nyavalya az, melly a’ való élet’ gyökereit elrágja, ’s mellyből kigyógyulni