Athenaeum, 1837/1. félév
1837-01-22 / 7. szám
Tudományok’ és szépművészetek’ tára. Kiadó szerkesztők: SCHERET, VÖRÖSMARTY, szerkesztőtárs: BAJZA. Pest. Januarius* 33-kén , 1837. 3. szánt. Tartalom: Különközlések (Czuczor), 49 1. — A’ hit (Bajza), 51 1. — Aranyhajú Janka. Novella (Tóth Lőrincz) , 52 1. Milly szomorú utakon keresik a* megelégedést sokan 's a* világ' minden kecsei és varázsai közt hánynak nem egyéb élete, mint iszonyú üresség, vagy fel nem ébredt plántatétel ! Crtr. Széchenyi István: Különít üdétek. Az ember szabad akarattal lévén felruházva, cselekedetei’ kútforrását önnön elhatározó lelkében viseli. Ezen elhatározás indító okokból történik, mellyek vagy a’ lélek’ belsejében feneklenek, vagy külső befolyásoktól származnak. A’ belső indító okokat a’ dolgokról szerzett forralom, azaz, ismeret teszi; a’ külsőket helyzetünk, különbféle viszonyaink , szükségeink, érzékiségünk igazgatják. Különbözők lévén tehát fejenként az ismeretek, különfélék a’ külső befolyások és behatások, önkényt megfogható, miért jelenkezik ugyanazon dolog, vállalat körül sokfélekép az emberek’ akaratra. De más részről az is bizony dolog, hogy az ember társas viszonyokban él; polgári, egyházi, tudományos, egyesületi ’s más állapotokban. Minden társaságnak pedig van egy közös czélja, mellynek elérésére a’ különbféle akaratoknak egyesülniük kell. A’ czélt eszközök nélkül el nem érhetni, ’s miért épen ezek ’s nem mások alkalmasbak annak elérésére, indító okoknál fogva határozhatni csak el. E’ szerint kell lenniek köz indító okoknak ’s belőlük folyó közakaratnak is. — Ki a’ köz czélra közös eszközökkel törekszik , az rendes részvevője a’ társas érdeknek; különködő pedig, ha a’ többségtől elszakadván, önszabta után indul. A’ különködés tehát nem egyéb, mint az önakarathoz szoros ragaszkodás akkor is, midőn a’ társas érdek társas akaratot kíván. A’ különítődő nem áll mindenkor ellene a’ köz czélnak, sőt jobbára ő is arra tör, vagy legalább törekedni látszik ; hanem a’ czélhoz vezető köz utat roszalván, kívüle futja pályáját. Vizsgáljuk már példákban a’ különködés’ némelly nemeit, jó és rész oldalaikkal együtt. Van alszerü ’s nevetséges, van fentebb és komoly különködés. Vegyük a’ külső viseletét. Ez magában csekély tárgy, mellynek fő alapja természeti szükségen épűl, mellékes a’ szokástól füog. Fő czélja az idő’ viszontagságai ellen védni a’ testet, mellesleges a’ tetszés. A’viselet ugyan, legalább Európában, kivált a’ csinosbult rendeknél, változó; de épen ez adhat ’s ad is kütlünködésekre alkalmat. Van , ki ha nem félszázaddal , de egy nemzetségi korral hátrább áll öltözete’ szabására nézve, ’s kiválik sor 7