Athenaeum, 1837/1. félév
1837-02-26 / 17. szám
ATMBGQ (»8 K») Tudományok’ és szép művészetek’ tára. Kiadó szerkesztők: SCHEMEL„ VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ: BAJZA. Pest, Februárius* SOlián, 1832. 13. szám. Tartalom: Parainesis. Kölcsey Kálmánhoz. Folytatás (Kölcsey Ferencz), 129.1. ■— Adams és Jackson (Sz—), 133.1. — Tavaszdal (Erdélyi János), 134.1. — A’ színjáték (Gaal), 134.1. — Régi világ’ bölcseségei, XIX—XXI. (közli Andodi), 136.1. _______________________________ _________________________________________________________ -Kis dolog is gyakran nagy czélt okoz a* sokaságnál, Mellyét utóbb telté érlel az egyes erő. Kezdeni többnek kell; de valódira törni csak egy tud. Ebbe vegyül a’ sok, ’s általa mindenik él. Kisfaludy Károly: Parainesis. Kölcsey Kálmánhoz. ( Folytatás. ) Tudományt a’ munkás élettel egybekötni : ez a’ feladás, mire a’ köztársasági’ férfiának törekednie kell. Tiszteletet érdemel a’ tudós is, ki négy fal közt halványulva, a’ múlt világ’ emlékeivel kizárólag társalkodik; de a’ jelenkorra hatni kívánó polgárnak más pályán kell indúlnia. Magányos ismereteket szerezni, hogy azok a’ sokaságra általplántálva küzkincscsé váljanak ; világos ideákból fáklyát gyújtani, mellynél az együttélők előítéleteik’ sötétségéből kiléphessenek; régi és új, idegen és saját tapasztalást egyesíteni, hogy a’ néptömeg előtt vezérelv gyanánt ragyogjanak ; szóval minden ismeretet a’ kor’ szükségeire ’s kívánataira, a’ jelenlét’ nemesítésére , ’s a’ jövendő’ előkészítésére fordítani , ’s a’ tehetségig életbe hozni: ezt kívánom én mind azoktól, kik a’ közdolgokban forgandók. Illy szempontokból nevelé Sokrates a’ maga ifjait; illy szempontokból indultak ki Perikles és Demosthenes, Cato és Cicero. Ezeket ’s az illyeneket hasonlítsd az iskola’ tudósaival,’s ha majd rajtok és körülök a’ gazdagon virúló életet (mitől az iskola’ emberei olly távol vagynak) tisztán látandod, örülj; mert tisztán látni, a’ bölcseségnek kezdete. Hellen és romai férfiakat nevezék, figyelmeztetni kívánván a’ különbségre, melly életök’ ’s életünk’ módja közt, az itt felvett pontból is tekintve, találkozik. Ki ifjúságában avult formák szerint alkotott intézetekbe nem záratott; ki gyermekéveitől fogva a’ való élet’ könyvét kinyitva szemlélte maga előtt; ki férfikora’ legtöbb idejét közhelyeken, polgártársai’ tömegében, hazai dolgokkal elfoglalva töltötte, annak minden gondolatai, ismeretei, tettei természetesen a’ legvirúlóbb élet’ színét hordozhaták. Az jókor megszokta magát nem saját falai közt, háznépi keskeny körben elszigetelve, hanem a’ közös hazában, a’ nyilvános élet’ zajában az egészre munkálva gondolni. Annak könnyűvé tön minden gondolatit, szerelmét, és tudományát a’ haza’ és nemzeti élet’ ideájával egyesíteni, ’s ifjúságát’s egész életét a’ szerint intézni. 17