Athenaeum, 1838/1. félév

1838-01-14 / 4. szám

nagy Newton, felvévén Euler’ tanításit az acrom­aticus csövekről, megmutatni törekedék, hogy ennek készítése lehetetlen legyen. Hi­telt ada ennek Dolland mint csupa művész, és a’ további próbatételektől megszűnt. De Klingenstierna svéd mérnök nyilván megmuta­­tá, hogy Newton vitatásiban hibázott. Ezzel ismét felbátorodék Dolland újabb próbák’ té­telére, de a’ helyett, hogy a’ kétfelé osztott tárgylencsének közét vízzel töltené, két kü­lönböző, már Angliában az előtt is ismeretes üvegekből, u. m. Krownglas, és Flintglasból tévé össze tárgy­lencséjét, és 1758ban több próbatételei után össze­állítá 5 láb hosszú­ságban az első acromaticus, vagy való­ban csaknem semmi szint játszó, táv­csö­­v­é­t. Melly az eddigi sokkal hosszabb táv­csöveket mindenben felül mulá. Alig Ilivé Eu­ler, hogy ezen két egymástól olly kevéssé különböző üveg-nemek illy jeles következé­seket mutathassanak a’ színek’ oszlatására nézve. Ez okból több vizsgálódásokat tevén ezen érdemben, kiadá becses munkáját a’ dioptrikáról, Pétervár 1769, mellyet majd Clairaut d’Alembert, és Kli­gel bővebben ki­­dolgozának. A’ Krown, vagy Kronglas a’ közönséges tiszta üveg; a’ Flintglas pedig kovakőből (tűzkő) és ón mészből készül; ez amannál sű­rűbb , és nehezebb, ’s így a’ sugárokat jobban meghajtja, vagy töri; úgy áll a’ Flintglas’ sűrűsége a’ Kronglaséhoz, mint 1 r%: 1T55. ’S így a’ melly színeket a’ felső krow­­veg for­mál, azt a’ flintü­veg elszórja. Legnagyobb akadály azonban a’ nagy acromaticus táv­csövek’ készítésében a’ nagy tárgylencse; kü­lönösen nagy tiszta flintüveg-darabot önteni, és köszörülni igen nehéz a’ belé olvasztandó ón mész miatt, melly az üveggel nem örö­mest egyesül, gyakran hullámos anyagot ád, ’s néha piszkok Itt állunk lát- és táv-csőinkkel 1758dik évtől fogva, ’s ki hinné , hogy cromaticus lát-csővek mai napig is nagy mennyiségben készülnek , sőt hogy mivészeink az acromati­cus csőkről mit sem­ akarnak tudni? Voigtlün­­dernek, Neuhasnak, ’s több mérnök-műszer készítőknek talán minden esői cromaticusok, hosszú hosszú kolbászok a’ nélkül, hogy he­lyesen nagyítanának, szint játszók, idomtalan nagyságúak; holott már jelenleg az acroma­ticus üvegek’ készítése mysterium nem lévén, sem földméréshez valami roppant nagyságú tárgylencsék nem kivántatván, bizony jobb­­szerű acromaticus lencsékkel láthatnák el azokat. Az értekezőnek van Voigtländertől 1814 ben vásárlóit egy lejtő műszere (nagy libella) 20'" góczú cromaticus, vagy szint­játszó tárgy- és li" szemlencsével, az egész cső’ hossza 241 hüv. ’s ime az a’ roppant réz torm­en tűin csak 16 |-s­zo­r nagyit, pedig acro­maticus lencsével­­" legfelebb 8 hüvelyk hosszúságú cső nagyíthatná épen 16|-szor a’ tárgyakat, e’ mellett színeket sem játszva, sokkal jobb szolgálatot tehetne. ’S úgy véli az értekező, hogy a’ mi réz anyagot 8 hüv. hosszúságú táv-csőben megkímélhet, annak árán az acromaticus lencsét kiállíthatja vala, így vagyunk astrolábiuminkkal is többnyire, és apróbb táv­ csőinkkel. Eleget beszélnek ugyan művészeink, és műszer­­ ásásaink az acromaticus csőkről, de ha a’ vevő sem tudja, mi az, könnyen csalódh­atik, pedig igen könnyű azokat megismerni. Mert mivel az acromaticus lencse két vagy három különböző üveg-lencséből tétetik össze, az összetétel olly szoros, és tiszta, hogy azt szemmel ész­revenni nem lehet, ellenben, ha a’ lencse estve gyertya elébe tartatik egy bizonyos tá­volságra, ha egyes az üveg, a’ gyertyának képét kétszer ábrázolja, úgy hogy a’ gyer­tyának egyik képe felfelé, másik aláfelé áll. Ha két üvegből áll a’ lencse összeállítva, az négy gyertyát játszik, kettőt felfelé, kettőt aláfordítva; ha­ három üvegből áll, 6 gyer­tyát játszik, hármat fel, hármat alá mutatva. E’ mellett az acromaticus lencsék, mivel több üvegből összetévék, nem lehetnek olly vé­konyak, mint a’ cromaticusok. Végre az acro­maticus csőkben a’ tárgylencsének fekete pa­pírossal, vagy valami réztokkal fedezése szük­ségtelen lévén, azt az ahhoz értő okos mű­vész elmellőzi, melly által nagyobb világossá­got szerez a’ nézett tárgynak, és nagyobb mezőt a’ nézéshez. Hihető azonban, hogyha a’ nagy publicum,­­s különösen hazai mérnö­keink fogalmi a’ táv­ csö­vek’ dolgában terje­deznek, ’s tisztulnak, ’s a’ művészektől min­den hitvány üveg cserepet elfogadni hajlan­dók nem leendőnek , fognak ők is iparkod­ni az értelmes publicum’ kedvezését meg­nyerni.

Next