Athenaeum, 1838/2. félév

1838-10-25 / 34. szám

TUDOMÁNYOK.* ÉS SZÉPMÜVÉSZETEK* TÁRA. Kiadó szerkesztők: SCN­EDJEJTI , VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ­­ RAJXIL ■———1 második ár. — második félév. Pest , October’ 35. 193­. 34. szám. Vartalomi A’ polémiáról általában ’s a’ Hírnök’ polémiájáról különösen (Ochtinay Antal).— Kölcsey fe­lett (Terray Károly).— Búcsú Gömörtűl (Erdélyi János). — F. E. kisasszony’emlékkönyvébe (Vörösmarty). — Ő (Kazinczy Gábor). — Magyar játékszíni krónika. Felszólítás Munkácsy János úrhoz (25. és V.). — Művészet. — Egyveleg.­jí' polémiáról általában 's a’ Hirünk’ polémiájáról kiklönösen. Minden öngondoskodó embernek tulajdon, másoktól kisebb nagyobb mértékben eltérő nézete ’s meggyőződése van: minélfogva a­­zokkal, kikkel társalkodik, könnyen vitat­kozásba ered ’s e’ vitatkozás’ czélja, a­z i­g­a­z­s­á­g’ meghatározása. Vitatkozni ennélfogva csak akkor lehet, ha legalább e­­gyike a’vitatkozóknak tévúton van, ellenke­ző esetben az igazságban egyeznének; ha pedig mindkettő’ nézete eltér az igazságtól, akkor a’ vitának vég ’s irány nélküli tér nyí­lik. A’ vitatkozások’ nagyobb része e’ nemű. Ha egymással elvben egyezünk, eltérő véleményeink könnyen kiegyenlíthetők. Ma­kacsai­!) a’ vitatkozás, hol elvkülönbség van, kivált fontos tárgyakban, mellyek némileg rendeltetésünkkel összefüggnek, mint a’ phi­­losophiaiak, politicaiak és nevelésiek. Dü­hös pedig a’ vita főleg akkor, ha a’ támo­gatott nézetek érdekeinkkel vannak összekötve. Ez esetben a’ vitatkozás e­­gészen eltér ezé­ljától, az igazság­­t­ó­l, mert min érdekeink mellett rántunk fegyvert, nem tekintve, igazunk van-e vagy nem. Illy esetben a’ vitatkozók’ eszközei is eltérnek egymástól. Kinek igazsága van , álokokra nem szorul, sőt azokat nem is hasz­nálhatja; mert az igazságot csak igaz okok­kal lehet támogatni, mint már Társalko­dóban! értekezésemben örültem­ ; az igazság’ védője tehát ellenét okai’ súlyával zúzhatja össze. A’ ki ellenben nézeteiben saját ér­dekeiről h­atároztatik , kinek igazsága nincs, az csupán álokokkal h­arczolhat, ’s ha elle­nétől sarokba szoríttatik — mi elkerűlhetlen — koholmányokhoz folyamodik, lefogásokkal ’s rágalmakkal igyekszik magán segíteni , sőt a’ legdurvább szidalmakra fakad, szóval vitatkozása megszűnik nézeti ’s tárgyi lenni ’s személyessé válik. Talán elébb kell vala a’ vitatkozás’ két nemét, a’ szó- és írásbelit, említe­nem. Az első elme-gyakorlásra jó, ha ma­kacssággá ’s dü­hösséggé nem fajúl, kivált­kép pedig szellemi felizgatásra; mert mindenikünkben létezik bizonyos vis intertiae, mellynél fogva lelkünk igazi munkásságra csak akkor hevül fel, ha az bennünk meg­töretik. Az írásbeli vitatkozásnak azért, 34

Next