Athenaeum, 1838/2. félév
1838-10-25 / 34. szám
TUDOMÁNYOK.* ÉS SZÉPMÜVÉSZETEK* TÁRA. Kiadó szerkesztők: SCNEDJEJTI , VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ RAJXIL ■———1 második ár. — második félév. Pest , October’ 35. 193. 34. szám. Vartalomi A’ polémiáról általában ’s a’ Hírnök’ polémiájáról különösen (Ochtinay Antal).— Kölcsey felett (Terray Károly).— Búcsú Gömörtűl (Erdélyi János). — F. E. kisasszony’emlékkönyvébe (Vörösmarty). — Ő (Kazinczy Gábor). — Magyar játékszíni krónika. Felszólítás Munkácsy János úrhoz (25. és V.). — Művészet. — Egyveleg.jí' polémiáról általában 's a’ Hirünk’ polémiájáról kiklönösen. Minden öngondoskodó embernek tulajdon, másoktól kisebb nagyobb mértékben eltérő nézete ’s meggyőződése van: minélfogva azokkal, kikkel társalkodik, könnyen vitatkozásba ered ’s e’ vitatkozás’ czélja, az igazság’ meghatározása. Vitatkozni ennélfogva csak akkor lehet, ha legalább egyike a’vitatkozóknak tévúton van, ellenkező esetben az igazságban egyeznének; ha pedig mindkettő’ nézete eltér az igazságtól, akkor a’ vitának vég ’s irány nélküli tér nyílik. A’ vitatkozások’ nagyobb része e’ nemű. Ha egymással elvben egyezünk, eltérő véleményeink könnyen kiegyenlíthetők. Makacsai!) a’ vitatkozás, hol elvkülönbség van, kivált fontos tárgyakban, mellyek némileg rendeltetésünkkel összefüggnek, mint a’ philosophiaiak, politicaiak és nevelésiek. Dühös pedig a’ vita főleg akkor, ha a’ támogatott nézetek érdekeinkkel vannak összekötve. Ez esetben a’ vitatkozás egészen eltér ezéljától, az igazságtól, mert min érdekeink mellett rántunk fegyvert, nem tekintve, igazunk van-e vagy nem. Illy esetben a’ vitatkozók’ eszközei is eltérnek egymástól. Kinek igazsága van , álokokra nem szorul, sőt azokat nem is használhatja; mert az igazságot csak igaz okokkal lehet támogatni, mint már Társalkodóban! értekezésemben örültem ; az igazság’ védője tehát ellenét okai’ súlyával zúzhatja össze. A’ ki ellenben nézeteiben saját érdekeiről határoztatik , kinek igazsága nincs, az csupán álokokkal harczolhat, ’s ha ellenétől sarokba szoríttatik — mi elkerűlhetlen — koholmányokhoz folyamodik, lefogásokkal ’s rágalmakkal igyekszik magán segíteni , sőt a’ legdurvább szidalmakra fakad, szóval vitatkozása megszűnik nézeti ’s tárgyi lenni ’s személyessé válik. Talán elébb kell vala a’ vitatkozás’ két nemét, a’ szó- és írásbelit, említenem. Az első elme-gyakorlásra jó, ha makacssággá ’s dühösséggé nem fajúl, kiváltkép pedig szellemi felizgatásra; mert mindenikünkben létezik bizonyos vis intertiae, mellynél fogva lelkünk igazi munkásságra csak akkor hevül fel, ha az bennünk megtöretik. Az írásbeli vitatkozásnak azért, 34