Athenaeum, 1839/1. félév
1839-01-13 / 4. szám
.A -f >J B UŰ <s3 U j'/J . TU DO UI AMY OK* ÉS SZEPMÜVÉSZETEK’ TARA. Kiadó szerkesztők SCHEBEXI , VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ BAJZA, CHARWADIK tV^Ml Kis» félév. J*est, Januarius* 13. 1839. 4. szám. Tartalom s Eszmék a’ pártról, különösen az írói pártról (Baksay Dániel). — Ők és én (Sárosy Gyula). — Viktor. Eredeti elbeszélés (Treuer György). — Magyar játékszíni krónika. — Egyveleg. — — Észtnek «' •partról killűnösen az irói pártról. A’ hány fő, annyi értelem. Mikép külsőleg, alakját tekintve, úgy bensőleg, testi és szellemi tulajdonai sajátságai és tehetségeire nézve, sem létezik két tökéletesen egyenlő ember a’ föld’ tekén. Saját gondolkodó, felfogó és ítélő tehetsége, véralkata, hajlandósága, ízlete, saját neveltetése, testi, erkölcsi és tudományos kifejlődése , saját polgári viszonyai, házi körülményei stb. vannak mindenkinek. Innen fejtilt ki az a’ véletlen különbözés a’ gondolat és gondolat, hit és hit, óhajtat és óhajtat, akarat és akarat, cselekedet és cselekedet közt, melly, minden embertársainkkal’ társalkodásunk’, viszonyaink’ és surlódásunk’ alkalmával, elannyira szemünkbe szökő. Mert a’ fentebb érintett sajátságok és helyzetek mind egyig, saját benyomással hatnak lényünkre. Ugyanannyi bennünk működő rúgok és kerekek gyanánt tekintendők azok , mellyek testünk’ és lelkünk’ munkálodásit hajtják, vezetik és izgatják. — Ha már egyik vagy másik, testi vagy szellemi tulajdon bennünk, akár az anyatermészettől nyert alkotásunk, akár megrögzött szokás, akár valamelly külső érintődés által lángot kapva, előre jutott, trónt emel ez a’ többiek felett, ’s diadalmasan intéző pálczával jegyzi, méri ki munkásságunk’ körét, pályáját, így dönti el egy benső láthatatlan valami, mellyik ember mi legyen, ’s vándortársai közt, e’ viszontagos élet’ mezején, minő szerepet vigyen. Egynek természetében például, az érzet vagy testiség, másikéban az ész vagy okosság uralkodóbb, és milly elkülönítő határfalat emel csak ez egymástóli eltérés is, az ember és ember közötti Ha még ide gondoljuk, hogy az érzet’ tárgyai szinte azelgondolhatatlanig különbözők, az észtehetségek’ lépcsői pedig a’ szédítő magasságtól majd szinte az elsülyesztő mélységig ereszkednek alá, milly elme lehetne képes felfogni az e’ tekintetekből kibonyoluló egyéni működések’ egymástóli elágazásait? Magának emberi természetünknek, az egyének körüli bámulandó változatosságában gyökerűi tehát, ama’ nemünk’ temérdek milliónyi tagjainál, ugyanannyi millió alakban feltűnő végetlen különbözés’ alap oka. És ez a’ gondolkodási, fogalmi, itélőtehetségi, véralkati, olfajtáti.