Athenaeum, 1839/1. félév

1839-06-30 / 52. szám

o­ff w@ Garasa. TUDOMÁNYOK’ ÉS SZÉPMÜVESZETEK’ TÁRA. Kiadó szerkesztők: SCHEDEMI. VIÍROSM­ÍRW » szerkesztő tár». RAJZA» . HARMADIK ÉV.­­ Első félév. Pest. junius­ 30. 1830. SO* széni. Tartalom: Műveltség és literatura (Kazinczy Gábor). — A’ peterdi jégeső (Tarczy Lajos). — Democra­­tia , oligarchia, monarchia (Szabó József). — A­ jós jegyző (Szendey). — Matató az első félévben. Műveltség és literatura kr­icstmaviszonyaikban. A’ literatura a’ műveltség’ próbaköve. Az egyik a’ másik’ szabálymértéke; mindkettő a’ fával és gyümölcsösel hasonlítható. Ha az ó­­kor’ regéinek hinni akarunk, az első népek’ vezérei hősek, de törvényhozói istenihletett emberek ’s költők valának. A’ költészet meg­fejté föladatát, oraculummondásai, ihletett hangja szellemre és szívre hatának, ’s a’ ván­dorló családokat állapodásra hozák. Innen ne­veztetett eredetileg a’ költő látnoknak és jós­nak is; ’s valóban, istenibb ihletés nem is lehet annál, melly az embert h­atárzata és czélja fe­löl felvilágosítja. — A’ szent tűz, mit a’ köl­tők felgyújtanak, nem hamvadott el soha. A' költő elszórá a’ magot, melly később gyümöl­cseit h­ozá. A’ sokaság a’ csodás után vágyó­dik, meglepő és erős mozgalmak után ’s az egyszerű ember fogékony minden poétái be­nyomásra. Eszméit érzelmekbe, szavait képek­be fordítja ’s azon tájakon legörömestebb mu­lat, hol a’ földire nézet elvész, hol a’ lélek mintegy ég ’s föld között lebeg, így művelték magokat a’ népek a’ költészet által. Azonban a’ kellékek még körzőttek valának, az egész élet egyforma; azon társaságban, mellybe az erkölcsi romlottság még nem tolult, hol az em­ber még a’ földdel összefügg, ’s hol a’ gondo­lat nem kószál ki a’ család’ szűk körén, a’ li­­teraturának is, mint a’ nép’ erkölcsei képmá­sának, naiv ’s gyermeki characterűnek kell lenni. A’ társaság azonban nem marad ugyan­azon ponton. Az erkölcsi világrend, mint a’ physicai, örök átalakulásban ’s ájulásban él, bár semmi nem vesz el. A’ társaság’ közös tu­lajdona az egyeddel, hogy mozog, legtöbbnyi­­re, előhaladás miatt. Néha ugyan látszólag visszalépés történik, de ez csak mód, annál biztosabb’ ’s sebesebben érni el a’ czélt. A’ tett dolgok felgyűlnek, az eszmék érnek, a’ látpontok megváltoztatnak, a’ végzet betel­jesül ’s az általányos viszonyok’ változása áll be. Minden, az igaz, nem nyereség ’s épen a’ legmagasb virágzat’ korában fejlődnek ki a’ romlás’ magvai. A’ szétbontó ’s feldúló elemek is átözönlik a’ társaság’testét; a’ dicsvágy el­tolja a’ kötelességérzetet, a’ gőg a’jó akara­tot, a’ szenvedélyek felbujálkodnak’s a’szív összevonúl. Most a’ természeti törvény sem elég­ többé, de a’ polgári törvénynek, az önző 52

Next