Athenaeum, 1839/2. félév

1839-08-01 / 9. szám

A'f .J B­I'J J­ Z­SI­AI. TUDOMÁNYOK ÉS SZÉPMŰVÉSZETEK* TÁRA. Kiadó szerkesztők: scheret. Vörösmarty, szerkesztő társ.­rajza. ------------------HARMADIK ÉV. — Második félév. rest . augustus’ 1. ISSZ. 2. szám. Tartalom ! Dresdai levelek {Hunfalvi). — Angolország’ szerencsés állapotra. Vége (Gy. , ifj. Farkas Sándor). — Boldogság (Erdélyi). — A’ költő (Erdélyi). — Uram öcsém­, házasodjék meg. Folytatás (Gaal). — Magyar játékszíni krónika. — Egyveleg (Müvészfi). — Dresdai levelek. I. Arany lakodalom , királyi Halott. Dresda, jun. 10. 1836. Kedves barátom! Tudom, csodálkozol, mint hagyhatlak olly sokáig tudósítás nélkül most, midőn közlendőkben dúsabb­ lehetek, mint egyébkor: de már jelen levelemmel is re­mélek feloszlathatni minden borút, melly ta­lán baráti érzelmedet megfutotta. Pesten, máj. 18-dikán reggel, többi közt azon kecsegtető kilátással is ültem az utazó hintóba, hogy dresdai utazásunk tavasz’ de­rekán esvén, minden táj változással a’ kikelet’ gyönyöreit fogom új meg új alakban élvezni, ’s hogy virágos úton jutok majd Eldorádóm­­ba. Valamelly ígéret’ földének képét kiki vi­seli magában, ’s ha a’ látkörét befogó dom­bon túl nem volt még, azt hiszi, annak tete­jére ha felmehetne, onnan belátna a’ képzelt boldog honba. — Azonban m­ig a’ híd’ kinyi­tása a’ pesti parton tartóztata, és szemem a’ borongó felhőkkel zord égen jóslatokat kémi­­lelő, vízbe fűlt halottat vittek el mellettünk, ’s ez kellemetlenül hatott reám. Én , pezsgő reményűmnél nyugtalankodva ’s a’ merevült halott, mi ellentét! ’s az élet teli van illy el­lentétekkel. Reményem e’ látásra a’ felleg­­lajtorján néhány lépcsővel b­ebb szállt, szár­nyai összetapadtak, mint lepkeé, mellyet hir­telen zápor ért. E’ történetet rész jövendölésnek lehete vennünk. Csaknem szakadatlan esőzés és szél kisért egész úton, mellyben a’ bécsi idözés, hol a’ pünkösdöt ü­lltt­k, egyetlen fénypont. Ott néhány napig nyájasan mosolygott az ég a’ szép tavaszra, melly Bécsnek bájos kör­nyékén gyönyörűen díszlett. De azontúl szi­várvány nem biztatá a’ szemet, a’ mellettünk elsiető tájak ködbe valónak burkolva , melly miatt a’ regényes Prágát alig lehete kiven­nünk. Ide Dresdába máj. 30-b. értünk, P. bárónők majd mindnyájan hideg­ és esőtől betegen. Tudod, barátom, dresdai utazásunk’ leg­közelebbi oka, országló N— I. aranylakodalma volt. Elérkeztünk után másodnap tartalék az ünnepély a’ Sophia-templomban. — Kocsink megáll a’ szűk utczában; emberhullámok zsi­bongnak a’ sötét falu-templom előtt, az öreg párt kíváncsian várok , mi kilépünk a’ kocsi-9

Next