Athenaeum, 1840/1. félév

1840-03-26 / 25. szám

TIJDON­MYOK ÉS SIBPBÜVES1ETEE’ TARA. Kiadó szerkesztők: SCHERET, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ. BAJZA, Kiev félév. Pest. martius' 3 f­. 1910- 25. szám. Tartalom! Ipar és kereskedés (Horváth Mihály). — Érdekes levél (­Valtherr László).— Erdőben (TVa­­chott Sándor). — Barátom’ emlékkönyvébe (Kuthy Lajos). — Rózsa és vérpad. Folytatás (Sz. Zs.) — Magyar játékszíni krónika. — Egyveleg (—ld.). — Ipar és Kereskedés.*­ 1526—1711. korszak. A' Kereskedés’ akadályai. —• Az ország­’ fönebl­­lek­t általános ál­lapota nem kevesbbé föltételezte a’ kereske­dést, mint egyéb ágait a’ nemzeti iparnak. Sőt a’ folytonos háborúk és forrongások, a’ féket szakított törvénytelenség, a’ zsarlások és rablások, mik e’ kort átdulták, semminek nagyobb ártalmára nem lehettek, mint a’ ke­reskedésnek. Még is, ha egyedül ezek voltak volna a’ kereskedés’ akadályai , bizonyosan nem sülyed le az annyira előbbi, virágzatnak indult állapotából, mennyire lesülyedett. A’ kereskedés ösztönöztetvén a’ nyereségvágy­tól, ezen mindenek közt legközünségesb, ha­talmas indulattól, nem irtózik megvíni a’ kül­ső veszélyekkel, mikkel a’ pénzkereset össze­kapcsolva van, ha szerzett javait aztán bá­torságba helyezheti. De a’ kereset’ veszélyein kívül e’ korban más akadályok is gördültek elébe, részint erkölcsiek, részint statusgaz­daságiak, mellyek a’ kereskedést annyira ne­­hezíték és megnyugüzók, hogy csodálkoznunk kellene, ha az annyira, mint történt, el nem silányul. A’ közvélemény, legalább a’ nemesi osz­tályban uralkodó, nem tulajdonított a’ keres­kedőnek ’s foglalkodásának kellő tiszteletet; mert nem tudta méltánylani annak hasznait, miket a’ polgári életre, a’ haza’jóléte­ ’s bol­dogságára áraszt. Azért nem csoda, ha elő­ítélettel az egész kereskedő osztály iránt el­fogulva, azt nemtelen, sőt gyalázó gyanú­sításokkal terhelte; a’ kereskedés’ ügyében pedig a’ legfonákabb eszméket ápolta. Keres­kedő és uzsorás csaló, körülbelül egyet­lön honunk’ ezen kori szótárában ’s a’ közvéle­mény szerint oda ment ki a’ kalmárnak min­den törekvése, hogy a’ népet minél inkább kifoszthassa. Igaz, hogy e’ véleménynek volt némi alapja; mert a’ zsidók, ráczok és ör­mények, kik az ország’ némelly részein majd­nem kizárólag kezdték a’ kereskedést, való­ban nem menthetők fel minden vád alól. De nem válhatik a’ kornak dicséretére, midőn az egész osztályt telhetetlen pénzszomjasnak, csalónak, fösvénységében a’ közjóra nem ál­ *) Mutatványát illy czimír sajtó alatt levő munkából: ,,Az ipar és kereskedés’ története Magyarország­ban­ a’ három utolsó század alatt.“ 25

Next