Athenaeum, 1840/2. félév
1840-11-08 / 38. szám
595 596 ezen óvástételi kötelességet más §§-ból (a’ 64. §-szon kívül) könnyen meg lehet mutatni. Köztünk tehát egyedül: a) A’ 64. §-ban lenni állított homály és ellentét ; b) az intézvényezettnek adott azon tanács, hogy a’ váltót csak az óvás’ előmutatása után fogadja el az intézőre névbecsülésből; e) a’ 64. §. meresztett helyreállítgatása felett. a) Ha értekező úr tovább is azt állítja: „hogy a’ 64. és 74. törvényszakaszok egymással ellenkezésben vannak“, akkor aztán nem tudom miként tévelyedhetik azon következetlenségre, hogy a’ kérdéses esetben az óvástételt még is kötelességnek állítsa, mert az, mit a’ 74. §. ezen kötelességről említ, az ellenkező 64. §. által meg volna semmitve (egyenlő erejű 4- es — egymást megsemmítik). Tettlegesen tehát értekező úr is elismeri, hogy a’ két között nincsen ellenkezés, habár szavakkal ellene küzd is. Valóban az észtani szabályoknak jókora elhanyaglása kívántatik meg reá, a’ 64. §. kezdetéből: „Ha az intézvényezett a’ váltót az intézőre névbecsülésből sem fogadná el, az óvás megteendő“, azon tételt következtetni: „ha pedig intézvényezett a’ váltót intézőre névbecsülésből elfogadná, óvatot nem kell tenni.“ Ezen tétel nem áll a’ 64. §-ban, ha pedig benne nem áll, a’ 64. §, ellenkezésben sem lehet a’ 74. §-szal! — Hogy az észt an, a’ 64. §-ból húzott ezen tételeket, egymással egyenesen ellenállítani nem engedi, a’ legvilágosban megmutattam ama’ példában, mert ezen tételből: ,,A’ mező ha eső nem esik is nedves“, ezen tételt nem lehet következtetni: „tehát ha eső esik a’ mező nem nedves“; a’ miilyen képtelen ezen ellenállítás, épen olylyan képtelen az is, mellyet az értekező úr a’ 64. §-ban használt. Értekező úr ugyan e’ részben „álbölcselkedést“ (Sophisterei) talál, és teljes igazzal, mert az ő következtetése a’ 64. §. kezdetéből nem egyéb illyen álbölcselkedésnél , mit én csak tovább folytattam, és több példákban ismételtem, egyedül azért, hogy azon képtelen következtetések által megmutassam, miszerint az értekező úr egész okoskodása á bölcselkedés! Vagy talán nekem nem szabad az értekező úr’ okoskodását utánoznom? Ha azonban értekező urat bosszantja , hogy én ezen úton szembeötlő helytelenségekre bukkantam, ne maradt volna olly konokul okoskodása mellett, mert az ő 64. §-ból előállított következtetése valóban olly képtelen, milly képtelen az én következtetésem, hogy „ha eső esik a’ mező nem nedves.“ — Az én magyarázatomat a’ 64. §. iránt, csak részben hrta fel ellenesem , mert azt, mit a’ látszolagasság’ eloszlatása végett közvetlenül utána tettem, kihagyta; én ott csak igen röviden kívántam a’ tárgyat érinteni, mert illető olvasóim felől az észtan abcé jében jártasságot már előre feltettem. Egyébiránt semmi mondom nem volna ellene, ha ellene sem csupán látszólagos ellentétekről kívánván szólani, a’ látszólagosságot azonnal igyekszik vala eloszlatni, mert így az én czélom, hogy az új törvény ne becsméreltessék, de becsületesen tartassék, el volna érve, — azonban értekező úrnak ez szándékában nem volt, mert válaszában mostan is erősen állítja, hogy az ellenkezet még sincs eloszlatva!!! — Én hiszem, küzdésünk’ nézői közöttünk hozhatnak ítéletet, ’s ha ez ellenem szólal fel, alá vetem magamat, mert a’ hazának már használva van, ’s én egyedül ezen törekszem. b) Itt értekező úr ismét állítja, hogy az intézvényezettnek azon vigyázattal kell élnie, mi szerint mielőtt a’ váltót névbecsülésböl elfogadná, az óvást magának elö mutattassa, ’s a’ 88. §-ra hivatkozik, mellynél fogva „ha előleges avat nélkül fogad el valaki névbecsülésböl váltót, azt jog nélkül teszi“ (74. §.), következésképp ő a’ váltóhitelezőnek váltójogiig tartozik fizetni, maga pedig viszkeresetet (váltóit) nem gyakorolhat.“ Meg fogja engedni az értekező úr, hogy ezen a’ maga nemében valóban eredeti nézetére azt feleljem, hogy az: 1. következetlen (inconsequent); mert mi okért legyen aztán az a’ bemutató’ kötelessége, hogy az óvás megtétessék? és miért nem az intézvényezetté? holott csak ezen utóbbinak van rá szüksége, hogy általa viszkeresetét megindíthassa! ’s mi okért legyen az óvásnak az előzőkkel közlése a’ bemutató’ kötelessége, és miért nem az intézvényezetté ? Nem hatalmában volna-e ez által a’ bemutatónak, az intézvényezett’ viszkereseti jogát bárminemű késedelem’ elkövetése által is semmivé tenni, mind a’ mellett, hogy ő az intézvényezettet váltójogilagos fizetési kötelességben tartaná? az intézvényezettet ! ki olly nyilván kijelentette abbeli akaratját, hogy ő csak úgy kíván váltójogilag kötelezve lenni, ha a’ maga előzői ellen viszkeresettel élhet. Ha értekező úr e’ részben következetes akart volna maradni, az intézvényezettnek kell vala az óvás’megtételét és előzőkkel közlését kötelességéül tennie, különben messziről sem adott neki jó tanácsot, mert még az által, hogy ő az óvásnak a’ bemutató általi megtétele felöl meggyőződik, nem sokra boldogul , minthogy később az óvás’ közlésében elkövethető késedelem által a’ bemutató öt ismét megfoszthatná viszkereseti jogától, mi ellen az intézvényezett (’s általában semmi névbecsülő) nem találhatna a’ törvényben oltalmat. — De állítom tovább még ez ellen azt is: 2. hogyha az intézvényezett’ (’s minden névbecsülő’) névbecsülési joga csak az előleges óvástételtől függene is, következéskép az óvás nélkül névbecsülő intézvényezett (vagy bárki más) a’ váltóbirtokosnak váltójogilag kötelezve volna is, ezen kötelezettség elenyészne, mihelyt a’ fizetés végetti bemutatásnál az óvási oklevél ’s annak közlése felöli bizonyítvány elő nem mutattatnék. Ezen állításom’ igazolása’tekintetéből azon az értekező úr által is megengedett tételre hivatkozom, mellyben mindketten megegyezünk, hogy t. i. a’ bemutatónak a’névbecsülési