Athenaeum, 1840/2. félév
1840-11-08 / 38. szám
eline adásnál kötelessége az óvást megtenni és közleni. Ezen kötelesség’ teljesítését igazolni kell, és így a’ névbecsülőnek joga van a’ fizetés végetti bemutatásnál megkívánni, hogy ezen kötelesség’ teljesítése igazoltassék, azaz neki a’ 120. §. szerint a’ váltóval együtt az óvás és annak közlését tanúsító oklevél is átadassák; ha a’ bemutató ezen kötelességét nem teljesíti, késedelmet követ el (nem az elfogadás végetti bemutatásban, miként értekező úr gondolja! — — — hanem) a’ fizetés végetti bemutatásban, ’s ezáltal a’ névbecsülő a’ 108. §. egyszerű szavai szerint a’ fizetési kötelességtől ," ha azt a’ 88. §. értelmében magára hárította volna is, ismét felmentetnék. — Ellenesem tehát a’ 88. §-ra hivatkozás által semmit sem nyert, mert itt a’ kérdés nem a’ körül forog, vájjon vállalt-e el köteleztetést, hanem a’körül, vájjon a’ bemutató által elkövetett késedelem miatt a’ fizetés végetti bemutatásnál felszabadúl-e ezen köteleztetéstöl? melly kérdésre nem lehet nem igennel felelni. Ha a’ névbecsülési jog csupán az óvás’ előfeltétele alatt lehető, azon jog szinte csupán azon óvásnak az előzőkkel közlésebeli előfeltétel alatt állhat fenn; ellenesem tehát , azon esetben, ha a’ bemutató ezen közlést elmulasztotta, ’s így a’ fizetési bemutatásnál az azt tanúsító oklevelet elő nem mutathatja, bizonyosan azt fogja maga is állítani, hogy a’ névbecsülő elleni jog elenyészett (108. §.), noha ugyan az óvás’ közlése nélkül jog már nem is volt a’ névbecsülési elfogadáshoz — miért lenne ez máskép az óvás’ megtételebeli késedelemnél? — De legkülönösbnek tetszik nekem , hogy ellenesem azt mondja, mi szerint én a’ 108. §. rendeletét haszn szabályként (analogisch) az elfogadás végetti bemutatási késedelemre is ki akarom terjeszteni! Hiszen új váltójogunk’ rendszere felöl még is csak leszen annyi fogalma, hogy a’ névbecsülésnél (Honoration) elkövetett minden késedelemnek egyszersmind fizetés végetti bemutatási késedelemnek is kell lennie, minthogy a’ bemutató ezen utóbbi’alkalmával a’ 120. §. szerint mind azon okleveleket tartozik átadni, mellyek a’viszkereseti jog’ fentartása bizonyságául szolgálnak , a’ mennyiben a’ névbecsülő az elfogadást csak az őt illető viszkereset’ feltétele alatt teljesítette! — — — Állítom ezen felül: 3. Hogy a' névbecsülésből elfogadási jog, nemcsak az eyeges óvás után lehet, de a’ névbecsülés az óvás’ megtétele előtt is érvényesen, tehát a’ viszkereset’jogbeli következésével történhetik. Igaz, hogy a’ 74. §. azon szavaiból: „Ha az óvás megtétetett, ezután a’ váltót — — — — akárki----------névbecsülésböl --------------elfogadhatja“, az következik, hogy az intézvényezettnek, mint másnak bárkinek is, az óvás’ megtétele után joga van névbecsülni, mit senki sem fog kétleni; azonban azon következtetés, mellyet az értekező úr innen tovább akar húzni, hogy: „tehát ha az óvás (előlegesen) meg nem tétetett, senki is érvényesen nem névbecsülhető épen úgy az észtan’ törvényei ellen van, mint az, melly a’ 64. §-búl hozatott, mert a’ feltételes tételekből egyenes ellentételeket itt sem lehet következtetni, például ebből: „ha az A. tárgy ember, úgy állat is“ (mert az ember okos állat), nem lehet következtetni, hogy: „ha tehát az A. tárgy nem ember, úgy nem is állat“, mert azon tárgy mind a’mellett, hogy nem ember, állat valóban lehet. — Ha pedsig a’ 74. §-ban, ki nem mondatott, hogy előleges óvás nélkül névbecsülési jog nincsen, minden ellentét nélkül állíthatni , hogy lehetnek esetek, hol névbecsülési jog előleges óvás nélkül is van; ez a’ 131. §-ban nyilván is ki van jelentve, mellynek f) alatti rendeletében igen világosan áll, hogy az óvási oklevélben, „ha a’ váltót valamelly névbecsülö elfogadná, ennek neve és a’ történt elfogadás kitétessékei pedig ismét igen világosan előre felteszi, hogy a’ névbecsülö által az elfogadás elébb történt, mint az óvás megtétetett volna,különben a’ névbecsülésből elfogadó’ neve, és a’ történt névbecsülési elfogadás az óvási oklevélbe nem iktattathatnék!), hogy tehát óvástétel előtt is lehet jog a’ névbecsülésre, hacsak a’ 131. §-t ügyetlennek nem akarjuk venni. Ezen igazolt állításomból következtetem : 4. Hogy az, ki a’ névbecsülési elfogadást kereken teljesíti, ’s az óvástétellel semmit sem gondolva, azt, valamint az óvás’ közlését is egyedül a’b mutatóra hagyja, a’ névbecsülést nem jog nélkül teszi, következéskép a’ 88. §. rendelete alá nem is eshetik , mi által az értekező úr’ okoskodása semmivé van téve (auf Null reducirt). Az alap, mellyen ezen okoskodás épült, értekező úrnak ismét azon, az észtan’ törvényeit könnyen átszökö kedvenez vonzalmában mutatkozik, mellynél fogva a’ feltételt a’ feltéttel összekötő tételeket egyenesen egymás’ ellenébe állítja, azaz, ellenmondólagosakká (contradictorisch ) változtatja, ’s egymással ismét összeköti; például, ezen tételekből: „ha eső nem esik is, a’ mező még is nedves“, ezen tételeket alakítja: „tehát ha eső esik, a’ mező nem nedves.“ — Ha ellenesem evvel felhagyni, ’s azon tanácsomat követni akarná, hogy a’ váltótörvényeket szigorúan az észtan’ elvei szerint tekintse, a’ fényt észrevenné, ’s azon törvények’ világosságának és ellenféllenségének épen olly buzgó véde lenne, milly szerencsétlen angurja most az ellenkezőnek. — Állítom végre: 5. Hogy azon rendelet, mi szerint a’ névbecsülőnek joga legyen a’ váltót névbecsülésböl minden előleges óvás nélkül elfogadni, és mind ezt, mind pedig a’ közlést egyedül a’ bemutató’ gondjára hagyni, nemcsak az észjoggal, de a váltópoliticával is egyezik; az ész joggal, mert e’ szerint a’ feltételes ígéretnek csak akkor kell szükségkép teljesíttetnie, ha a feltétel elő áll; úgyde a’ névbecsüle a’ váltószigor szerinti fizetést csak azon feltétel alatt igérte, ha neki a’ fizetés’ alkalmával a’ váltóbir38 *