Athenaeum, 1840/2. félév

1840-11-08 / 38. szám

eline­ adásnál kötelessége az óvást megtenni és közleni. Ezen kötelesség’ teljesítését i­­gazolni kell, és így a’ névbecsü­lőnek joga van a’ fizetés végetti bemutatásnál megkívánni, hogy eze­n kötelesség’ teljesítése igazoltassék, azaz neki a’ 120. §. szerint a’ váltóval együtt az óvás és annak közlését tanúsító oklevél is átadassák; ha a’ bemutató ezen kötelességét nem teljesíti, késedelmet követ el (nem az elfogadás végetti bemutatásban, miként értekező úr gon­dolja! — — — hanem) a’ fizetés végetti bemutatásban, ’s ezáltal a’ névbecsülő a’ 108. §. egyszerű szavai szerint a’ fizetési köte­lességtől ," ha azt a’ 88. §. értelmében magára hárította volna is, ismét felmentetnék. — Elle­nesem tehát a’ 88. §-ra hivatkozás által sem­mit sem nyert, mert itt a’ kérdés nem a’ kö­rül forog, vájjon vállalt-e el köteleztetést, ha­nem a’körül, vájjon a’ bemutató által elköve­tett késedelem miatt a’ fizetés végetti be­mutatásnál felsza­badúl-e ezen kö­­teleztetéstöl? melly kérdésre nem lehet nem igennel felelni. Ha a’ névbecsülési jog csupán az óvás’ előfeltétele alatt lehető, azon jog szinte csupán azon óvásnak az előzőkkel közlése­­beli előfeltétel alatt állhat fenn; ellenesem te­hát , azon esetben, ha a’ bemutató ezen közlést elmulasztotta, ’s így a’ fizetési bemutatásnál az azt tanúsító oklevelet elő nem mutathatja, bi­zonyosan azt fogja maga is állítani, hogy a’ névbecsülő elleni jog elenyészett (108. §.), noha ugyan az óvás’ közlése nélkül jog már nem is volt a’ névbecsülési elfogadáshoz — miért lenne ez máskép az óvás’ megtételebeli késedelemnél? — De legkülönösbnek­ tetszik nekem , hogy el­lenesem azt mondja, mi szerint én a’ 108. §. ren­deletét has­zn szabályként (analogisch) az elfogadás végetti bemutatási késedelemre is ki akarom terjeszteni! Hiszen új váltójogunk’ rendszere felöl még is csak leszen annyi fogal­ma, hogy a’ névbecsülésnél (Honoration) elkö­vetett minden késedelemnek egyszersmind fizetés végetti bemutatási késede­lemnek is kell lennie, minthogy a’ be­mutató ezen utóbbi’alkalmával a’ 120. §. szerint mind azon okleveleket tartozik átadni, mellyek a’viszkereseti jog’ fentartása bizonyságául szol­gálnak , a’ mennyiben a’ névbecsülő az elfoga­dást csak az őt illető viszkereset’ feltétele alatt teljesítette! — — — Állítom ezen felül: 3. Hogy a' névbecsü­lésből elfogadási jog, nemcsak az e­­­y­­­eges óvás után le­het, de a’ névbecsü­lés az óvás’ megtétele e­­lőtt is érvényesen, tehát a’ viszkereset’jogbeli következésével történhetik. Igaz, hogy a’ 74. §. azon szavaiból: „Ha az óvás megtétetett, ezu­tán a’ váltót — — — — akárki----------név­becsü­lésböl --------------elfogadhatja“, az követ­kezik, hogy az intézvényezettnek, mint másnak bárkinek is, az óvás’ megtétele után joga van névbecsülni, mit senki sem fog kétleni; azonban azon következtetés, m­ellyet az értekező úr in­nen tovább akar húzni, hogy: „tehát ha az óvás (előlegesen) meg nem tétetett, senki is érvé­nyesen nem névbecsülhető épen úgy az észtan’ törvényei ellen van, mint az, melly a’ 64. §-búl hozatott, mert a’ feltételes tételekből egyenes ellentételeket itt sem lehet következtetni, pél­dául ebből: „ha az A. tárgy ember, úgy állat is“ (mert az ember okos állat), nem lehet követ­keztetni, hogy: „ha tehát az A. tárgy nem em­ber, úgy nem is állat“, mert azon tárgy mind a’mellett, hogy nem ember, állat valóban le­het. — Ha pedsig a’ 74. §-ban, ki nem monda­tott, hogy előleges óvás nélkül névbecsülési jog nincsen, minden ellentét nélkül állíthat­ni , hogy lehetnek esetek, hol névbecsülési jog előleges óvás nélkül is van; ez a’ 131. §-ban nyilván is ki van jelentve, mellynek f) alatti rendeletében igen világosan áll, hogy az óvási oklevélben, „ha a’ váltót valamelly név­becsülö elfogadná, ennek neve és a’ történt elfogadás kitétessékei pedig ismét igen világosan előre felteszi, hogy a’ névbecsülö ál­tal az elfogadás elébb történt, mint az óvás megtétetett volna,­­különben a’ névbecsü­lésből elfogadó’ neve, és a’ történt névbecsülési elfogadás az óvási oklevélbe nem iktattathatnék!), hogy tehát óvástétel előtt is lehet jog a’ névbe­­csü­lésre, hacsak a’ 131. §-t ügyetlennek nem akarjuk venni. Ezen igazolt állításomból követ­keztetem : 4. Hogy az, ki a’ névbecsülési elfogadást kereken teljesíti, ’s az óvástétellel semmit sem gondolva, azt, valamint az óvás’ közlését is egyedül a’b mutatóra hagyja, a’ névbecsü­lést nem jog nélkül teszi, következéskép a’ 88. §. rendele­te alá nem is e­s­h­e­­t­i­k , m­i által az értekező úr’ okoskodása s­e­m­­mivé van téve (auf Null reducirt). Az alap, mellyen ezen okoskod­ás épült, értekező úrnak ismét azon, az észtan’ törvényeit könnyen átszökö kedvenez vonzalmában mutatkozik, mellynél fogva a’ feltételt a’ feltéttel összekötő tételeket egyenesen egymás’ ellenébe állítja, azaz, ellenmondólagosakká (contradictorisch ) változtatja, ’s egymással ismét összeköti; pél­dául, ezen tételekből: „ha eső nem esik is, a’ mező még is nedves“, ezen tételeket alakítja: „tehát ha eső esik, a’ mező nem nedves.“ — Ha ellenesem evvel felhagyni, ’s azon tanácso­mat követni akarná, hogy a’ váltótörvé­nyeket szigorúan az észtan’ elvei szerint tekintse, a’ fényt észrevenné, ’s azon törvények’ világosságának és ellenféllen­­ségének épen olly buzgó véde lenne, milly sze­rencsétlen angurja most az ellenkezőnek. — Állítom végre: 5. Hogy azon­ rendelet, mi szerint a’ névbe­­csü­lőnek joga legyen a’ váltót névbecsü­lésböl minden előleges óvás nélkül elfogadni, és mind ezt, mind pedig a’ közlést egyedül a’ bemutató’ gondjára hagyni, nemcsak az észjoggal, de a váltópoliticával is egyezik; az ész joggal, mert e’ szerint a’ feltételes ígéretnek csak akkor kell szükségkép teljesíttetnie, ha a feltétel elő áll; úgyde a’ névbecsüle a’ váltószi­gor szerinti fizetést csak azon feltétel alatt i­­gérte, ha neki a’ fizetés’ alkalmával a’ váltóbir­38 *

Next