Athenaeum, 1840/2. félév

1840-07-02 / 1. szám

7 regula minden ember, bár nem is okosabb más­nál , még is tulajdon érdekéhez ért, ’s azt leg­jobban védelmezi. Szóval : nem azért alkottattak az örökös pairkamarák, mintha azokban laknék a’ nagyobb értelmesség, hanem azért, mert a’ nagy földbirtokosak’ érdekeit legjobban reprae­­sentálják. A’ birtok pedig örökösödés által száll a’ maradékra, azért a’ törvényhozó jog is. De itt egyre kell figyelmeznü­nk. Mind ezt.i. igen szép és tökéletes addig, m­ig csupán egy néposztály’ érdeke a’ másik osztályéval ütközik össze, — hanem mi lesz majd akkor , ha az e­­gyik osztály’ érdeke nem a’ másik osztályéval, hanem az egész haza’ valóságos javával, vagy pedig a’ természeti igazsággal jó összeütközés­be, ha p. o. a’nagy földbirtokosok’ érdeke ollyan javításoknak szegül ellene, mellyeket a’ meg­érett időkor’ szelleme parancsolólag megkíván ? Lehetnek — h­iában tagadnék — lehetnek olly esetek, hol azoknak megátalkodott ellenmondá­sa az egész társaságot veszélyeztetné, ’s teljes felbomlását okozhatná. A’ pairkamara arra való, mire a’ perpendiculum (függeten­) az órában, t. i. hogy járását szabályozza ’s elejét vegye, hogy igen hamar ne járjon; de nem, hogy járá­sát egészen akaszsza meg. Ezen reflexiók természetesen vezetnek az úgy nevezett absolutum veto’ kérdésére. Angliá­ban a’ pairkamarának absolutum vétója van; nél­küle törvényt hozni n­em leh­et. De meg kell je­gyezni : 1) Hogy az angol pairkamarában csak a’majorescók ülnek, azaz, minden nemzetség­ből csak egy. Azon lord, kinek hat fia van, ’s kik közűl csak egy lehet paírré, a’ többi öt pe­dig a’ nép közzé vegyül, a’ paírek’ érdekihez ko­rántsem ragaszkodik olly erősen,mint különben ragaszkodnék. — 2) Hogy az angol alsóház’ tagjai nincsenek küldőik’ utasításához kötve, hanem valóságos, teljes hatalmú biztosak (ple­­nipotentiarii), a’ mi nálunk máskép van, hol a’ követek az utasítástól nem állhatnak el. — 3) Hogy Angliában a’ ministerium 24 óráig sem állhat fen az alsóház’ akarata ellen, ennek ke­zében lévén az adók’ szavazása, mellyböl kö­vetkezik , hogy ha az angol nép egyszer határ­­zottan kimondotta kívánságát valamelly újításra nézve, a’ kormány is mindig kezet fog vele, ’s akkor a’ felsöh­áz vagy engedni kénytelen, vagy új paírek neveztetnek ki, mi által minden veszély­terhes összeütközés elhárittatik. — 4) Hogy An­gliában a’ sajtó szabad, mellynek világitó szövét­­nekét ’s megkérlelhetlen csapásit semminemű önséges hazafitlanság nem állhatja ki so­káig. — Ezek’ h­iával, a’ csupán felfüggesztő vétó­nak, melly szerint a’ pairektöl félrevetett tör­vénynek ugyanazon országgyűlés alatt nem vol­na szabad vitatás alá jönie, hanem az ország’ törvényhatóságai otthon újra, — ’s már a’ fő­rendek’ ellene előhozott okait is fontolólag, — elővennék ’s a’ legközelebbi országgyűlésre kül­dött követeiknek iránta uj utasítást adnának, mellynél fogva a’ törvény, ha csakugyan a többség mellette maradna, már akkor a’ felső­­ház’ megegyezése nélkül is meglehetne; — ezen csupán felfüggesztő vétónak azon következése volna, hogy a’ dolog bővebben ’s hosszabb idő alatt fontoltatnék meg, ’s ha a’ főrendeknek — kik úgy is a’ vármegyék’ gyűlésein nagy befo­lyással bírnak — igazok volna, csakugyan az ő akaratjok szerint döntetnék el. Car la raison finit toujours par avoir raison. — Azon nem re­ménylett esetre pedig, hogy ha a’ nemzet’ több­sége , még ezen uj vitatás és fontolgatás után is, tovább a’ rosszat akarná, megmaradna mindig a’ kormány’ absolutum vétójában azon áth­ághatlan gát, melly a’ rosz törvény’ létreho­zását gátolná. M­ati'iczy Sámmel: Tavaszi dalok­­. a’ tavasz’ elöírzete. Pusztaságok’ pusztasága! Nincs a’ földnek még virága, Lombtalan még a’ berek , Vig madárka nem cseveg ; ’S még is ah mi érzet ez , A’ mi bennem ébredez, ’S mintegy édes sejtelem Végig rezgi kebelem? Szellemcsókod az, Ébredő tavasz Oh e’ bimbó ezredek Nem soká kifejlenek ! Ebből illatár fakad, Abból csörge ér szakad, Ez fű­szál lesz, az virág , Ez növény, az zöld faág, ’S ez , melly itt van keblemen , Erezera ,­­ Ez — szerelmi dal leszen.

Next