Athenaeum, 1840/2. félév
1840-11-19 / 41. szám
toltatván, egyes valókat teremt, és ezekben, mint értékek’ tárgyaiban, ugyan megnyugszik, te mint munkás valamikben működni soha meg nem szűnik; az egész természetet élni, ’s egyesek’ életét azérl kölcsönzöttnek mondották. Hiszen ugyanezen természetbölcsek nyilván állítják , hogy ismeretünk az érzéki tárgyakon túl nem terjed, és mint illyent a’ természetet nem ismerjük. Igaz, hogy érezhetni a’ természetben munkás erőket, de micsoda befolyással vannak ezek az egészre, központosulnak-e életté? vagy külön irányokat tartva csak léteznek ? fölülmúl minden emberi értelmet. Létei és élet nem állnak ugyan ellentétben , egymástól mindazáltal igen különböznek . Élet szükségképen fölteszi a’ léteit; létei lehet élet nélkül. Létei valóság; élet tünemény. Létei általános; élet egyedi. Léteire elég egy erő is ; életre több erőnek kell egyesülni. Léteiben csak a’ forma változik; életben magok az erők változást szenvednek. Létezőben az erők egyedül annak föntartására központosulnak; élőben a’ faj’ örökítésére is kihatnak. Létei örökké tart; életnek bizonyos határa van. De azt mondhatná valaki: a’ kristályok is egyedek, örökké úgy, a’ mint vannak, nem tartanak , mostani állapotjok tehát csak tünemény, bennök is több erők egyesülhetnek, ’s midőn elemeik új testté alakulnak , bizonyosan az ezekkel párosult erők is változást szenvednek, ők is apróbb kristályokra oszolhatnak, és így élnek. Legnagyobb fontosságú itt az egyed és darab’ meghatározása, megkülönböztetése; mindkettő tért foglal el, mindkettő hatással és viszszahatással bir; hanem egyednek közönségesen azt nevezik, mi részekre osztatván megszűnik lenni a’ mi volt, azaz megszűnik azon hatással és visszahatással bírni, mellyel az előtt, azaz megszűnik élni, ha csak a’ részekre oszlás egy nemét nem teszi szaporodásának. Egy vanegyed és élet’ meghatározása kölcsönös viszonyban áll; egyed az, mi él vagy hal, és élet nem egyéb, mint az egyedhez kapcsolt hatások’központosulása; egyedben az erők életerővé változva munkálódnak, darabokban azok munkátlansági erővé (vis inertiae) olvadva lappanganak; élő testek egyedek, életnélküliek csak kisebb nagyobb darabok. Élet van ott, hol több természeti erő valamelly egyednek belülről kifejlődésére, fentartására ’s fajának örökítésére központosúl; halál ellenben ott, hol az életműves testekben létező erők, központosulások gátoltatván , külön irányokat tartanak, ’s az egyed’ szétbontakozását okozzák. Létei köti össze e’ két ellenkezőt; létei van jelen mind életben, mind halálban, csak hogy módosítva, tisztán egyedül csak az élet’ kezdete előtt ’s halál’ végzete után mutatkozván; — igen is halál’ végzete után, mert halál és létei nem egy, szinte azon különböztetést tehetvén köztök, mi felebb az élet és létei közt létetett. Létei vezet az életre; halál vezet a’ léteire. ». Az élet’ okának Browne az izgékonyságot, Schellfrig az érzékenységet mondotta; amaz szűme előtt tartotta a’tökéletesedés’ fokait, az életét egyszerűségében, kezdetében szemlélte, ’s látván, hogy a’ növényekben, miknek elébb kellett létezni az állatoknál, mozgás van, de érzés nincs, az izgékonyságot tette az élet’ kútfejévé, mihez aztán az állatokban érzékenység is járult. — Emez a’ teremtés’ minden munkáit egy átható tekintettel fogta fel, az életet teljes kifejlettségében szemlélte, ’s látván, hogy az állatok , minél tökéletesbeb, annál inkább éreznek, az életet érzékenységből állította eredni, mint forrásból, melly az emberben függetlenséget nyervén, öntudattá válik, lefelé pedig az élő valóságokban izgékonyságtól, ez ismét tenyésző erőtől kiszoríttatik; amaz tehát a’ teremtés’ lépcsőin alulról fölfelé, emez fölülről ment aláfelé. Mozgással nyilatkozik legelőször az élet, és kezdetben ez sem izgékonyság’, sem érzékenység’ szüleménye; érzékenységé nem, mert mozognak azok is, mik nem éreznek; izgékonyságé sem, mert hiszen maga ez is, mint a’nagy világban neki megfelelő villanyosság (electricitas) mozgás által gerjesztetik föl; hanem történik az azon természeti, mechanicai és hydraulicai törvények szerint, mik által az életnélküli dolgokban is mozgás tapasztaltatik; így néha a’ tökéletesen kifejlett élő valóságokban is , midőn az életerő elnyomatott, és valami ok p.o. rázódás, esés miatt az élet’ helyébe tetszhalál lépett, a’ mozgásnak, a’ vérforgásnak, mechanica, érmetszés által történt megindítása alkalmat ad az életerőnek győzedelmeskedni a’ tetszhalálon , ’s folytatni működéseit. Nem volt ez ismeretlen a’ régiek előtt, kik az élet’ több nemei