Athenaeum, 1840/2. félév

1840-11-08 / 38. szám

Á-J* xlíttJÁ UM, TUDOMÁNYOK’ ÉS kSZÉPMŰVÉSZETEK’ TÁRA. Kiadó szerkesztők: SCMFDEh, VÖRÖSMAHTY, szerkesztő társ : J&JJiBZjII. .uiaasaC NEGYEDIK Év. Második félév.­­ Pest, ■■»¥6111116^ 8. 1810. 38. szám* Tartalom: Zárszavam az óvásról (Wildner Ignácz). — Tőlem is egy szó sok szóra (Ferenczy). — Co­lomba. Folytatás (Szenvey). — Magyar játékszíni krónika. — Egyveleg. Zárszavam az óvásról: „ha az in­tézvényezett a* váltót az inté­zőre névbecsü­lésből fog­adná el.“ *) Hogy a’ törvények’ (nem hiteles) magyará­zatára a’ nyelvtanok’ szerzőinek szintúgy van hivatások mint a’ philologusoknak, a’ tapaszta­lás bizonyítja; ezért a’ bár heves, de mind e’ mellett a’ tudomány ’s a’ kedves hon’ érdeke mel­lett támasztott vitatkozás’ szabályai elleni vétsé­gektől óvakodni kívánván, a’ megsértett hiúsá­got ’s hibázhatatlansági képzelgést érintetlen hagyjuk, és csöndes vérrel i­gyekszü­nk vissza­verni a’ némileg hirtelen megrohanásokat, meg­győződve felőle, hogy egyedül ez a’ tudomá­nyok’ méltóságával egyező, ’s a’ felvilágoso­dáshoz vezető ösvény. Sajnálnom kell először is, hogy ellenesem a’ czínnil tűzött kérdés iránt általam mondotta­kat mind magára értette. Én ném­elly tévutak­­ra, mellyek a’ törvények’ magyarázatában kerü­­­lendők, általában kívántam figyelmeztetni, ’s bár némelly példákat az ő értekezéséből is hoz­tam fel, eszem’ ágába sem jött azokat mind ellenesemre érteni. Hazám’ érdekében láttam állani, ennek új törvényeit a’ h­o­m­á­l­y­o­s­s­á­g­i és ellenkezetességi könnyelmű szemre­hányásoktól buzgóan védeni, ’s inteni, hogy a­­zok önmagokból és ne külföldi törvényekből me­rített vélemények’ tátolásával magyaráztassa­nak. Ezen czélzatom, úgy hiszem, csak hasznos, csak jó! ha azonban ellenesem , mind e’ mellett, felvett hangját kívánja tovább is foly­tatni — pedig hogy kívánja „Tőlem is még egy pár szava“ bizonyítja, hol a’ kérdéses §§. homályosságát és ellen­kezejét, mint mellyeket az én okoskodásom sem volt ké­pes eloszlatni, most is erősen állítja — ’s ha abban, hogy az új törvényre hírlapokban ho­mályt vet, gyönyörűségét találja, csak rajta­ én abbéli szent kötelességemnek, miképen azt az ábránd’ illyetén kitöréseitől óvjam, eleget tet­tem , ’s biztosan reméltem, az én többi olly igaz lelkű honosan, a’ köz érdek mellett tett ezen léptemet javallani fogják. De hogy tudományos vitánk különös!) tár­gyára térjek, mindketten erősen h­iszszü­k: „hogy a’ bemutatónak, ha az intézvényezett, a’ váltót az intézőre névbecsülésböl fogadná el, óvást kell tennie“, ezen tétel közöttünk nem volt villongó. Épen így hiszszü­k azt is erősen, hogy 38 •­ L. Császár úr’ czikkelyét a’ Századunkat.

Next