Athenaeum, 1840/2. félév
1840-11-08 / 38. szám
Á-J* xlíttJÁ UM, TUDOMÁNYOK’ ÉS kSZÉPMŰVÉSZETEK’ TÁRA. Kiadó szerkesztők: SCMFDEh, VÖRÖSMAHTY, szerkesztő társ : J&JJiBZjII. .uiaasaC NEGYEDIK Év. Második félév. Pest, ■■»¥6111116^ 8. 1810. 38. szám* Tartalom: Zárszavam az óvásról (Wildner Ignácz). — Tőlem is egy szó sok szóra (Ferenczy). — Colomba. Folytatás (Szenvey). — Magyar játékszíni krónika. — Egyveleg. Zárszavam az óvásról: „ha az intézvényezett a* váltót az intézőre névbecsülésből fogadná el.“ *) Hogy a’ törvények’ (nem hiteles) magyarázatára a’ nyelvtanok’ szerzőinek szintúgy van hivatások mint a’ philologusoknak, a’ tapasztalás bizonyítja; ezért a’ bár heves, de mind e’ mellett a’ tudomány ’s a’ kedves hon’ érdeke mellett támasztott vitatkozás’ szabályai elleni vétségektől óvakodni kívánván, a’ megsértett hiúságot ’s hibázhatatlansági képzelgést érintetlen hagyjuk, és csöndes vérrel igyekszünk visszaverni a’ némileg hirtelen megrohanásokat, meggyőződve felőle, hogy egyedül ez a’ tudományok’ méltóságával egyező, ’s a’ felvilágosodáshoz vezető ösvény. Sajnálnom kell először is, hogy ellenesem a’ czínnil tűzött kérdés iránt általam mondottakat mind magára értette. Én némelly tévutakra, mellyek a’ törvények’ magyarázatában kerülendők, általában kívántam figyelmeztetni, ’s bár némelly példákat az ő értekezéséből is hoztam fel, eszem’ ágába sem jött azokat mind ellenesemre érteni. Hazám’ érdekében láttam állani, ennek új törvényeit a’ homályossági és ellenkezetességi könnyelmű szemrehányásoktól buzgóan védeni, ’s inteni, hogy azok önmagokból és ne külföldi törvényekből merített vélemények’ tátolásával magyaráztassanak. Ezen czélzatom, úgy hiszem, csak hasznos, csak jó! ha azonban ellenesem , mind e’ mellett, felvett hangját kívánja tovább is folytatni — pedig hogy kívánja „Tőlem is még egy pár szava“ bizonyítja, hol a’ kérdéses §§. homályosságát és ellenkezejét, mint mellyeket az én okoskodásom sem volt képes eloszlatni, most is erősen állítja — ’s ha abban, hogy az új törvényre hírlapokban homályt vet, gyönyörűségét találja, csak rajta én abbéli szent kötelességemnek, miképen azt az ábránd’ illyetén kitöréseitől óvjam, eleget tettem , ’s biztosan reméltem, az én többi olly igaz lelkű honosan, a’ köz érdek mellett tett ezen léptemet javallani fogják. De hogy tudományos vitánk különös!) tárgyára térjek, mindketten erősen hiszszük: „hogy a’ bemutatónak, ha az intézvényezett, a’ váltót az intézőre névbecsülésböl fogadná el, óvást kell tennie“, ezen tétel közöttünk nem volt villongó. Épen így hiszszük azt is erősen, hogy 38 • L. Császár úr’ czikkelyét a’ Századunkat.