Athenaeum, 1840/2. félév
1840-11-19 / 41. szám
av süsüül rasa. TUDOMÁNYOK’ ÉS SZÉPMÜVESZETEK' TÁRA. Kiadó »«rkentők: SCHEDEL,, VÖRÖSMAJRTT , mike»t» tárat BAJZA. A NEGYEDIK EV.; Jlátodik félév. rest, november’ 1».§10. 41. szám« Tartalom ! Élet és halál (Dr. Laty Pál). — Colomba. Folytatás. (Szenvey). — Magyar játékszín! krónika. — Egyveleg. — Élet és hutás. Midőn a’ növények pompás virágbokrétátokkal gyönyörködtetik a’ szemeket, életgerjesztő illatokkal kellemesen hatnak a’ szaglás’ idegeire; ’s tápláló gyümölcseikkel hízelkednek az ízlésnek , kinek jutna eszébe, hogy azokban az ásványokkal köz elemek: éleny (oxyg.), vizeny (hydr.), szén, hamag, kén földek, érczek stb nyertek magasabb fokú tökélyt, ’s a’ léteiből élet fejlett ki? Hát midőn az állatok és ezek’ legnemesbike, az ember, vétetnek vizsgálat alá, ki gondolná, hogy testeik’ mesterséges alkotmánya, melly önkényes mozgással’s érzékenységgel bir, ugyanazon elemekből állott össze, mikből a’ mozdulhatlan s érzéketlen dolgok keletkeztek , és hogy álmélkodásra indító működéseik az életnélküliekben is létező erőknek egyesültéből veszik eredetüket? — Azonban a’ teremtés’ munkáit figyelemmel néző látja az ásványokban , mint növekedik a’ tökéletesedés’ fokához képest a nehézség, mint lesz szabályozottabbá a’ forma; látja a’ növényekben mint lesz az élet, melly moszatokban, gombákban alig észrevehető, szembetűnővé a’ rózsás viráguakban; látja az állatoknál, mint hasonlítanak az alsóbb osztálybeliek (zoophita, corallia) a’ növényekhez, ’s mint közelítenek lépcsőnként a felsőbb osztálybeliek hozzá magához; szóval látja, hogy nincs szökés a’ természetben, ’s minden, a’ mi van, lánczszem’ módjára kapcsolatban áll egymással. Az ember, most elragadtatva ön méltósága’ érzésétől, minden más teremtett dolgokat megvet, istenséghez gondolja magát közel állani, isteni szikrát érez keblében; majd tapasztalva gyarlóságát, mindent, a’mi látszik,magában hasonló teremtésnek tart, életet tulajdonit az ásványoknak, ön életét a’ természet’ életének föláldozza, ’s így a’ léteit az élettel, noha helyes eszméjükkel elébb hitt már, mintsem bölcselkedni kezdett, összezavarja. Mellőzve Plato’ véleményit, miszerint az istenség a mozgásra vágyó anyagba, minekutána kifejlődés’ eszméjét magában elkészítette, erőt küldött, melly a’ világ’lelke, és mindennek a’ mi van, életet ad, úgy látszik magok a’ természetbölcsek is itt tévedének el merész okoskodásukban , midőn az általános valóban, a’ természetben , általános munkásságot kerestek, melly, míg az általános valaminek létrehozásával sikeretlenül foglalkodik, különböző irányokban gá-41