Athenaeum, 1840/2. félév

1840-12-03 / 45. szám

at sa sua­­­m sa. TUDOMÁNYOK’ ÉS SZÉPMÜVÉSZETEK’ TÁRA. Kistilri szerkesztők: SCHEDEE, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ. RAJZA. s_ NEGYEDIK l':v. .TEJ Második félév.­­*est, december’ 3. 1840* 45. szám. Tartalom: A’ többség’ zsarnoksága (Fábián). — Rh­apsoiliák. Vége. (Hunfalvi) —Költői prosa (Adorján). — Colomba. Folytatás. (Szenvey). — Magyar játékszíni krónika. — Egyveleg. — A' többség' csarnoksága. Tocqueville-től. Én egy gonosz és átkozott maxim­ának tar­tom azt, hogy kormányzási tárgyban a’ nép’ többségének joga legyen mindent tehetni. ’S mégis a’ többség’ akaratját tekintem minden ha­talom’ forrásának. Vájjon ellenkezésben va­gy­ok-e magammal? Van egy átalános törvény, mellyet nemcsak ez vagy ama’ népnek többsége, hanem minden emberek­ többsége hozott, vagy legalább be­vett. E’ törvény az igazság. Az igazság képzi hát határát minden nép’ jogának. Egy nemzet ollyan, mint egy eskü­ttszék, mellynek bizatása az: az egész társaságot kép­viselni, és az igazságot, mint annak törvényét, alkalmazni. Vájjon a’ társaságot képviselő es­­kü­ttszéknek több hatalmának kell-e lenni, mint azon társaságnak, mellynek törvényeit alkal­mazza ? Mikor h­át én valamelly igazságtalan tör­vénynek engedelmeskedni nem akarok, ezzel a’ többség’ parancsolási jogát nem tagadom meg, hanem csak a’ nép’ felségétől az emberi nem’ fölségére hivatkozom. Vannak, kik nem átalják azt mondani, hogy a’ nép olly tárgyakban , mellyek csak magát ér­deklik , át nem hághatja egészen az igazság’ és okosság’ határait, és hogy e’ szerint bízvást átadhatni minden hatalmat az őt képviselő több­ségnek. De ez szolgai beszéd. Ugyan mi az egyetemileg vett többség, ha nem olly egyes személy, kinek véleményei ’s legtöbbnyire érdekei, ellenkezők egy másik a’ kisebb részről kinevezett személyével? Immár ha megengeditek, hogy egy mindenhatósággal felruházott ember, azzal ellenségei ellen vissza­élhet : miért nem engeditek ugyan ezt meg a’ többségre nézve ? Vájjon az emberek , az által, hogy egyesültek, megváltoztatták-e természe­tüket? vájjon inkább eltűrik-e az akadályokat, miután erősebbek lettek? Részemről ezt nem h­i­­hetem , ’s a’ mindenható hatalmat, mellyet hoz­zám hasonló egyes embernek adni nem akarok, meg nem adom soha többnek is. Nem, mintha azt hinném, hogy a’ szabad­ság’ fentartásáért több elveket összekeverhetni azon egy kormányban , úgy, hogy egyik a’ má­sikkal valóságos ellentétben legyen. Azon kormányfomna, mellyet elegyesnek lónak, előttem mindig agyrémnek tetszett. Iga­z.

Next