Athenaeum, 1841/1. félév
1841-01-14 / 6. szám
millyen szükségesek és okokkal támogatottak is, hazánk’ életviszonyai, fájdalom, még nagyobbára ellenállanak. Fáy nőnevelésünk’ ’s nevelő intézeteink’ javítását czélzó terve egy létszeres alkotmány, mellynek egyes tagjai szoros öszszeköttetésben állanak egymással. Ezen terv a’ leány’ lépcsőnkénti ’s mindenoldalú kifejtését veszi tekintetbe, ’s épen azért alapul azon feltételen : ,,A’ kiképezési idő a’ közintézetekben legalább négy évre határoztassék, ’s azon alul növendékek el ne fogadtassanak.“ Ezen, köz költségen, ország, megye, kerület, város vagy lelkeseknek és vagyonosaknak egyesülete által állíttatott, ’s köz felügyelés alatt álló köz intézetek, mellyeket a’ szerző — által látván szükséges voltokat, ’s megkülönböztetvén azokat a’ közönséges leányiskolák és magános nevelő intézetektől — helyesen sürget, hazánkban, fájdalom, még igen kevesek. De még a’ fennállók, mint p. o. az 1838-ban a’ n. t. refor. consistorium által alapított debreczeni leánynevelő intézet, korán sincsenek úgy szerkesztve, hogy fennállásuk nagyobbára nem függene, növendékei’ számától ’s úgy szüleik’ kedvezése, kívánságai ’s némileg előítéleteitől is. Az első kérdés tehát nem az: vallyon volna-e kedve olly közintézet’ igazgatójának a’ négy év iránti feltételnek — a’ mennyire arra felsőbb rendelés által kötelezetve nincsen — tulajdon meggyőződésénél fogva intézetében megfelelni, mint inkább: valljon hajlandók volnának-e a’ közintézetet használó szülők , amazoknak lehetségessé tenni azon föltétel’ követelését ? Arra nézve nem tagadom ugyan, hogy már most is vannak honunkban sok olly szülők, kik részint azon föltétel’ czélszerűségét ’s szükségét által látják, részint olly akarattal ’s tehetséggel is vannak, hogy leányaikat négy esztendőre adják nevelésbe. Hiszen nem ritka dolog, hogy fővárosok’ intézeteiben tehetős! ’s leginkább magas rangú szülők’ leányai 5—6 esztendőt is töltenek és kiképzésüket ott egészen elvégzik. Ellenben a’ mostani körülmények közt szinte lehetlennek tartom : 1- ször még a’ fővárosban is a’ szülők’ részéről azon bizodalmát egy új nevelő intézet iránt, mellynél fogva minden felveendő növendéket mindjárt négy esztendőre köteleznének. 2- szor azt, hogy még sok évi tapasztalásból kiismert és megpróbált, vidéki intézet is növendékeit egyedül ezen feltétel alatt elfogadhatná. Az első pontra nézve egy részről nem csak megengedhető, de dicséretre méltó is, ha lelkiismeretes szülők nagy vigyázattal vannak azok a választásában, kik kezei alá leányaikat olly hosszú időre bízni képtelenek; ha személyükkel és nevelési mutatványaikkal elébb megismerkedni kívánnak és, ceteris paribus, inkább már évek óta megpróbált, mint, kivált fiatal emberektől alapított, új nevelő intézetekbe bízni hajlandók, annyival is inkább, mivel a’ nevelés’ dolgában sokat tesz a’ tapasztalás és gyakorlás. De más részről azt is meg kell vallani, hogy az , a’ mi egy intézet’ hírét ’s, hogy úgy mondjam, divatját meghatározza, gyakran nem anynyira annak belső becse ’s mutatványainak jelessége, mint inkább csupán kora, kilépett növendékei’ száma ’s rangja, és igazgatójának ismeretessége; olly esetben pedig ezen birodalom, mellynél fogva a’ szülők inkább hajlandók leányaikat mindjárt több esztendőre egy intézet’ gondviselése alá adni, nem mindig józan és helyes. A’ második pontra nézve, fájdalom, igen ismeretes dolog, hogy a’ szülők, kivált magas ranguak, inkább a’ várost mint az intézetet ’s azon embereket nézik , hol ’s kik által neveltessenek fel leányaik. Egy bécsi vagy pesti nevelés , bár miilyen czélirangtalan és drága legyen az sokszor — még is bécsi és pesti, és ez a’ főrangú szülők előtt gyakran sokkal többet ér, mint jó és olcsóbb nem fővárosi nevelés. Ők lehetlennek tartják, hogy olly városban mint p. v. Debreczen, előkelő család’ leányait helyesen ’s környülállásaikhoz képest nevelni lehessen, ha az intézet’ belső elrendezése, ennek nevelői, tanítói ’s mesterei ollyanok is, hogy a’ fővárosban ugyan azoknak leányaikat örömest adták volna által. De valljon a’ város neveli-e a’ társasági élettel még szoros!) összeköttetésben nem álló tanuló leánynövendéket, vagy nem inkább a’ házi kör, mellyben forog, az abban uralkodó szellem, ’s a’ nevelő’ tanító’s társai’ jelleme ’s minémítsége ? De ámbár ez igen szembeszökő igazság, még is jelenleg nem igen valószínű, hogy sok magasb rangú család leányait egy vidéki p. o. debreczeni nevelésbe merné beadni, csak azért is, mivel azon név: „debreczeni nevelés“ a’ fő rangú körökben talán egy szánakodó vállvonítást okozhatna. Épen ezen magasb rangú ’s te-