Athenaeum, 1842/1. félév
1842-01-02 / 1. szám
8 taglalja az említettem nagy férfiak’ nézeteit, mint mutatja ki az utat, mellyen Hegel szelleműsé rendszerét állította fel, mint polemizál Hegel ellen ’s mint tünteti ki végre, mik legyenek az ő nézetei stb mindezt figyelemmel kísérhetni, különös élvezetet nyújt annak, ki az élet’ legnyomósabb kérdései felöl felvilágosíttatni óhajt. — De elöl kezdem. Már utamban mint napirenden levő újságot emlegették mindenütt, hogy Schelling ide jövend , itt pedig rendkívüli volt a’ várakozás. Megérkezett, éji zenével akarták megtisztelni ; ő el nem fogadá, ’s okosan , mert tudta, hogy divatban levő rendszerrel kellend szembe szállnia ’s illy esetben az eredmény mindig kétséges. — Kitűzte a’ napot, mellyen kezdendi óráit. A’ legnagyobb hallgató-teremet jelölték ki számára. Én siettem helyet kapni ’s már 206-dik szám áll jegyemen. Múlt hó’ 15-én 5-töl 6-ig délután olvasott először. Ajtónállókat kellett rendelni, hogy azok, kiknek jegyeik voltak, helyet kaphassanak; de még igy is sokan maradtak el, kik a’ sokaságon át nem vergődhettek. Különös látvány volt, midőn a’terembe léptem, öreget és ifjat, katonát és statusférfit egymás mellett szemlélni. Kik mint európai hírű tudósok különben az egyetem’ tanitószékeit díszesítik, most a’ tanulók padait foglalták el. Mondják, hogy 40 egyetemi tanító hallgatja őt. ’S bejött Sehelling ’s illy tartalmú beszédet mondott: ,„Midőn 40 évvel ezelőtt a’ tudomány’ egyik lapját tele írtam, visszavonultam ’s a’ munka’ folytatását másokra bíztam. Volt idő és alkalom a’ fiatalabbaknak előállani. De rám vár a’ munka. ’S csak az a’ gondolat, hogy ha hallgatok, élethivatásom ellen vétkezem, bírhatott rá előállani, hogy a’ tudomány’ más lapját is betöltsem. Feladatul tevem magamnak : a’ nehéz mozgású rendszert könnyebbé tenni. Egy rendszert csak más rendszer által lehet megczáfolni. Minden hiúság el legyen temetve; nem akarok izgatni, nem sebet vágni; mint békekövet jövök : nem rontani, de építeni, felépíteni az alapot, mellyen a’ bölcsészet lakhassák. Korunkban a’ bölcsészet nem iskolák’ dolga, de közügy; a’bölcsészet’ története elejétől öszve volt szőve a’ német nép’ történetével. A’ lealacsonítás’ korában német tudományosság’ pajzsát emelték fel erős férfiak ’s a’ bölcsészet’ iskoláiból merítettek erőt és elhatározottságot. ’S illy hosszú mozgalom minden nagynak ’s igy a’ bölcsészetnek szétrontásával is végződjék? semmiképen; itt állok fegyverével az igazságnak, uralma alatt a’ szabad búvárkodás és akadálytalan közlekedés’ jogának. Komoly lelkülettel állok elő, igen, én komolyan veszem a’ dolgot stb stb.‘“ Hozzá kell képzelni a’ szavakhoz azon 70 éves életvidor őszt, 400 hallgatóinak síri csöndességü körében ’s elhiszi kegyed, hogy minden szava kétszeres nyomadéka vala. Azóta nagy figyelemmel kisérem előadását. Élőbeszéde után több órákon keresztül az azonosság’ bölcsészetének (Identitätsziel) vázlatát adta. Kant még nem emelkedhetett ki aranyos helyzetéből; ő az észt ismerettehetségnek állítja. Sch. tárgyilagosan határozza meg az észt, mint az ismeret’ végtelen hatányát (Unendliche Potenz des Erkennens); szerinte az észnek elöleges tartalma is van, mert ha minden ismeretnek lét felel meg, tehát az ész’ tartalma’ mellyel hozzájárulása nélkül elölegesen bir, a’ lét’ végtelen hatánya (unendl. Potenz des Seins) leszen. De minthogy a’ hatány csupa lehetőség ’s nem valódi lét, tehát ellenkezőt sem zár ki magából, tehát első hatány a’ tehetség, második a’lehetetlenség’s harmadik : das Freie zwischen den Beiden schwebende, mit független szabad hatánynak mondhatni. — Ne mosolyogjon kegyed a’ hallatlan műszavakon; elég bajomba kerül nekem annak, mit e’ nemben hallok és olvasok, fejtegetése ’s mennyiben lehet, hogy annál inkább magamévá tegyem, magyarra fordítása. De más részről gyönyörűséget szerez munkám, ha meggondolom, hogy mi magyarok iskoláinkban csak akkor adandhatjuk elő sikerrel ’s magyar nyelven a’ magyar bölcsészetet, ha ezeken nem mondom felül, de túl emelkedünk. Meg leszek-e Sehelling’ rendszerével elégedve vagy sem, azt még nem tudom, de annyi bizonyos, hogy rám nézve mindaz kielégítő volt, mit eddig Hegel ellen felhozott. Épen ma támadta meg a,Sein-t, ’s ha Sch.’rendszere a’ Hegelén győzelmet veend, úgy mai naptól kell annak fensőbbségét számítani, mert ma mutatta meg Sehelling, hogy a’ Sein nem vétethetik ész’ tartalma gyanánt, hogy az ezenkívül a’ létező világban vagyon, tehát a’ Fichte’ Idhjéröl a’ Leinra ugrás van. Erre a’ hegelisták azt mondják, hogy ezen Lein nem egyéb, mint abstractuma az „Ich“nek. ’S mivel a’ kezdetnek mint ollyannak feltétlennek, közvetlennek , szabadnak és egyszerűnek kell lennie, ’s minthogy az „én“nek ezen elvonata mind a’ kívánatnak megfelel, tehát a’ léttel lehet kezdeni ’s belőle dialectica’ útján fejteni ki tisztán a’ gondolat’ országát. Ld. kikelt az absolutum