Athenaeum, 1842/1. félév

1842-01-02 / 1. szám

8 taglalja az említettem nagy férfiak’ nézeteit, mint mutatja ki az utat, mellyen Hegel szelleműsé rendszerét állította fel, mint polemizál Hegel el­len ’s mint tünteti ki végre, mik legyenek az ő nézetei stb mindezt figyelemmel kísérhetni, kü­lönös élvezetet nyújt annak, ki az élet’ legnyo­mósabb kérdései felöl felvilágosíttatni óhajt. — De elöl kezdem. Már utamban mint napi­renden levő újságot emlegették mindenütt, hogy Schel­­ling ide jövend , itt pedig rendkívüli volt a’ vá­rakozás. Megérkezett, éji zenével akarták meg­tisztelni ; ő el nem fogadá, ’s okosan , mert tud­ta, hogy divatban levő rendszerrel kellend szem­be szállnia ’s illy esetben az eredmény mindig kétséges. — Kitűzte a’ napot, mellyen kez­­dendi óráit. A’ legnagyobb hallgató-teremet je­lölték ki számára. Én siettem helyet kapni ’s már 206-dik szám áll jegyemen. Múlt hó’ 15-én 5-töl 6-ig délután olvasott először. Ajtónállókat kel­lett rendelni, hogy azok, kiknek jegyeik voltak, helyet kaphassanak; de még igy is sokan ma­radtak el, kik a’ sokaságon át nem vergődhet­tek. Különös látvány volt, midőn a’terembe lép­tem, öreget és ifjat, katonát és statusférfit egy­más mellett szemlélni. Kik mint európai hírű tu­dósok különben az egyetem’ tanitószékeit dísze­­sítik, most a’ tanulók padait foglalták el. Mond­ják, hogy 40 egyetemi tanító hallgatja őt. ’S bejött Sehelling ’s illy tartalmú beszédet mondott: ,„Midőn 40 évvel ezelőtt a’ tudomány’ egyik lap­ját tele írtam, visszavonultam ’s a’ munka’ foly­tatását másokra bíztam. Volt idő és alkalom a’ fiatalabbaknak előállani. De rám vár a’ munka. ’S csak az a’ gondolat, hogy ha hallgatok, élet­hivatásom ellen vétkezem, bírhatott rá előálla­­ni, hogy a’ tudomány’ más lapját is betöltsem. Feladatul tevem magamnak : a’ nehéz mozgású rendszert könnyebbé tenni. Egy rendszert csak más rendszer által lehet megczáfolni. Minden hiú­ság el legyen temetve; nem akarok izgatni, nem sebet vágni­; mint békekövet jövök : nem ronta­ni, de építeni, felépíteni az alapot, mellyen a’ bölcsészet lakhassák. Korunkban a’ bölcsészet nem iskolák’ dolga, de közügy; a’bölcsészet’ története elejétől öszve volt szőve a’ német nép’ történetével. A’ lealacsonítás’ korában német tu­dományosság’ pajzsát emelték fel erős férfiak ’s a’ bölcsészet’ iskoláiból merítettek erőt és elha­tározottságot. ’S illy hosszú mozgalom minden nagynak ’s igy a’ bölcsészetnek szétrontásával is végződjék? semmiképen; itt állok fegyveré­vel az igazságnak, uralma alatt a’ szabad bú­várkodás és akadálytalan közlekedés’ jogának. Komoly lelkü­lettel állok elő, igen, én komolyan veszem a’ dolgot stb stb.‘“ Hozzá kell képzelni a’ szavakhoz azon 70 éves életvidor őszt, 400 hallgatóinak síri csöndességü körében ’s elhi­szi kegyed, hogy minden szava kétszeres nyo­­madéka vala. Azóta nagy figyelemmel kisérem előadását. Élőbeszéde után több órákon keresz­tül az azonosság’ bölcsészetének (Identitätsziel) vázlatát adta. Kant még nem emelkedhetett ki aranyos helyzetéből; ő az észt ismerettehetség­nek állítja. Sch. tárgyilagosan határozza meg az észt, mint az ismeret’ végtelen hatányát (Un­endliche Potenz des Erkennens); szerinte az ész­nek elöleges tartalma is van, mert ha minden ismeretnek lét felel meg, tehát az ész’ tartalma’ mellyel hozzájárulása nélkül elölegesen bir, a’ lét’ végtelen h­atánya (unendl. Potenz des Seins) leszen. De minthogy a’ hatány csupa lehetőség ’s nem valódi lét, tehát ellenkezőt sem zár ki magából, tehát első hatány a’ tehetség, máso­dik a’lehetetlenség’s harmadik : das Freie zwi­schen den Beiden schwebende, mit független szabad hatánynak mondhatni. — Ne mosolyog­jon kegyed a’ hallatlan műszavakon; elég ba­jomba kerül nekem annak, mit e’ nemben hal­lok és olvasok, fejtegetése ’s mennyiben lehet, hogy annál inkább magamévá tegyem, magyar­ra fordítása. De más részről gyönyörűséget sze­rez munkám, h­a meggondolom, hogy mi ma­gyarok iskoláinkban csak akkor adandhatjuk elő sikerrel ’s magyar nyelven a’ magyar böl­csészetet, ha ezeken nem mondom felül, de túl emelkedünk. Meg leszek-e Sehelling’ rendsze­rével elégedve vagy sem, azt még nem tudom, de annyi bizonyos, hogy rám nézve mindaz ki­elégítő volt, mit eddig Hegel ellen felhozott. É­­pen ma támadta meg a­,Sein-t, ’s ha Sch.’rend­szere a’ Hegelén győzelmet veend, úgy mai naptól kell annak fensőbbségét számítani, mert ma mutatta meg Sehelling, hogy a’ Sein nem vé­tethetik ész’ tartalma gyanánt, hogy az ezen­kívül a’ létező világban vagyon, tehát a’ Fich­te’ Idhjéröl a’ Leinra ugrás van. Erre a’ hegelis­­ták azt mondják, hogy ezen Lein nem egyéb, mint abstractuma az „Ich“nek. ’S mivel a’ kez­detnek mint ollyannak feltétlennek, közvetlen­nek , szabadnak és egyszerűnek kell lennie, ’s minthogy az „én“nek ezen elvonata mind a’­­ kívánatnak megfelel, tehát a’ léttel lehet kez­deni ’s belőle dialectica’ útján fejteni ki tisztán a’ gondolat’ országát. Ld­. kikelt az absolutum

Next