Athenaeum, 1842/1. félév
1842-01-13 / 6. szám
radalom nélkül valósítani lehet, ott azt bizonynyal nem fogják véres kezekkel munkálni, ha pedig valamit a’ kisebb rész kívánna tenni, ’s azt a’ többség’ ellenörsége miatt nem teheti, ezen kisebb rész aligha fegyverhez nyúl, mert fegyverben is mint kisebb rész kevés reményt táplálhat a’győzelemre, így a’ helyhatósági rendszer a’ belháborút, a’ statusok’ legiszonyatosabb mérgét, szükségtelenné ’s a’ mellett lehetetlenné is tevén, méltán legnagyobb becsülést érdemlő intézmény. Maga Anglia is érzi a’helyhatósági rendszer’ hiányát; ezt tükrözik vissza halvány színezetben raeetingjei, bárha ennek hiányát, az említett meelingeken kívül a’ szabadsajtói fejtegetés , és kérelmezési joggal felhívott ’s éberségben tartott közszellem nagy részben fedezi, azonban teljes normális állapotra felküzdeni belrendezetét mind eddig helyhatósági rendszer’ hiánya miatt hasonlóan nem volt képes. Nálunk helyhatósági rendszerünkkel az elemi hiány fedezve van, bárha kifejlődés’ tekintetében , mi tovább terjesztése által föltételeztetik, még munkálni valót hagyott maga után ; ’s majdan ha minden méltányos tényezőjét valósággal magában foglalandja, szóval az assimilatio’ befejezendő nagy munkája után, midőn minden eddig nagy részint elhanyaglott status-erőink’ munkássági kört nyernek, akkor kifejlődése után fogjuk jótékonyságait igazán élvezhetni, ’s a’ helyhatósági rendszer által elérhető normális állapotot megnyerhetni. Nincs czélunk a’ kifejlődési stádiumok’ fejtegetésébe bocsátkozni, ’s mit itt mondandónk, szembetűnő, hogy nem lehet mind saját helyhatósági rendszerünkre (kifejlődési hiánya miatt) alkalmazni, ’s inkább azon helyzet van fölvéve, mellyben a’ helyhatósági rendszernek lennie kellene , mindazáltal szabad legyen annyit megjegyezni, hogy nekünk nem lehet lépéseinket csupán az örök igazság’ nyomán intézni, tekintetbe vételével a’ személyes elidegeníthetlen jogoknak , mellyek egyszersmind személyes törvényhozásba befolyási jogot igénylenek, mert valamint helyzetünk az európai nemzetek’ sorában sajátságos , úgy haladásunknak is meg kell sajátságának lenni, mellynek figyelembe nem vételével könnyen megszűnhetünk lenni, ’s ezen körülmény, mellyhez az örök igazság, emberiség és ész’ elveit alkalmaznunk kell: a’ nemzetiség. Haladásunknak kizárólag azon eszme’ értelmében kell munkáltatnia , mellyet e’ szavak fejeznek ki: Magyarország! Honunkban az alkotmányon kívül van néhány millió lakos, ’s ha nem kívánunk minden helyhatósági rendszerünkre vonatkozó szót kizárni , midőn általában szándékozunk a helyhatósági rendszerről szólani, lehetetlen , hogy azon húrt ne érintsük. Azonban csalatkozni fog, ha ki hinné, hogy feddést igyekszünk e’ hon’ nemességének készíteni. Annyi harczok’ zivatarai között — bár nem kevéssé—elmaradni, semmiképen sem zárja ki a’ véleményt, hogy a’ magyar nemesség, minden idők’ nemességei között, valóban egyike a’ legnemesebbeknek. Ezen elvvel összehangzólag látjuk újabb időben a’ vele testvérileg együtt vérzett népnek barátilag nyújtani jobbját, szent akarattal az elmulasztottat kipótolni, saját ösztönéből munkásságra kelni, ’s a’ fárasztó munkának ezen ösztönében nem biztatva, nem gyámolítva , hanem csüggesztve, akadályozva, gyanúsítva , méltánylása, sőt még csak tudta nélkül is azoknak, kikért izzadoz, saját veszélyeztetésével, egyenesen az engedményezés’ mezején lankadatlan szorgalommal, sőt növekedő buzgósággal, rendithetlen kitartó erővel, nem ritkán komor fellegek’ árnyékában küzdeni, pedig nemes érzelmének némi tettekben mutatkozó dicsősége nem is neki számíttatik be; számára a’ méltánylat’ semmi neme sem létezik, köszönetről pedig csak álmodnia sem lehet; ’s ha találkoznék, ki ezeket nem hinné, legyen szives az urbér körüli balvéleményét köznépünknek figyelembe venni. Bizonyára nem ez a’ nemesség az, melly elvérzett harczos századok alatt egyaránt képes volt a’ rohanó csatákban a’ külellenség, ’s kebelében a’ fondorlatnak alkotmánya és nemzetisége ellen irányzott áskálódásait meghiúsítani, ’s melly most még is képes volna feledni, hogy nem egyedül ő volt az, ki a’ harczok’ zivatarainak zárt mellel állott ellenébe, de sőt tudni fogja , hogy nemcsak az ész’ törvénye, hanem a’ történettel együtt fejlődő tényekbe szőtt tartozás is egyaránt sürgeti a’ visszafizetés’ órájának siettetését. Igazság és becsületesség legnemesebb rugók egyesek’ tetteiben, ’s bizonynyal a’ statuséiban sem szenved ezen állítás kivételt. A’ magyar nemesség átszállítá a’ jelen időkre a’ helyhatósági rendszert, ’s a’ hadi dicső