Athenaeum, 1842/2. félév

1842-10-09 / 43. szám

339 340 fő a’ mondandók­’ bevezetéséül, következő rövid dissertatiót kegyesen fogadni. Az emberiség népekből áll, azaz külön szár­mazású és nyelvű népfajokból. Ezek az ősidőben kétség kivűl mind függetlenek voltak, de időközt elszaporodván, egymást meghódították. Lettek igy állód­almok, független polgári testületek, mik­nek tagjai nem egy, hanem több népfajból egy er­kölcsi testté alakultak. Ez igy levéli, ha szavak ’s fogalmak által meg akarjuk különböztetni, mi a’ valóságban egymástól különbözik, össze nem sza­bad zavarnunk a nemzetet a’ n­é­p­p­e­l ’s igy a’ nemzetiséget a’ népiséggel. Azon nép, melly hont szerez ’s állodalmat alapít, népi­­ségét nemzetiséggé emeli , a’ meghódított hon, az alkotott állodalom, nevét viseli, e’ honnak szí­nei, a’ hont szerző nép’ színei, nyelve e’ népnek, nemzeti nyelvvé válik. Ez oknál fogva az alávetett külön fajú népeknek, mint ollyanok­­n­a­k, nem­ lehet nemzetiségűk, nem a’ hont szer­ző népfajtól külön vált nemzeti színeik, nemzeti dalaik, czimerek, nemzeti nyelvűk, de mivel sa­ját származásúak ’s nyelvűek, van népiségök, saját népszokásaik, népdalaik stb. Ha pedig a’ hó­dító népfaj által egyenlő j­o­gg­a­l az alkotmány ’s haza’ jogaikban részesítettek, állodalmi tekintet­ben ’s mint az egy hon’ egyenlő jogu polgárai a’ hóditó népfajjal együtt egy nemzetet képez­nek, egy ’s szint az­on nemzetiségben részesülnek, melly azonban, mivel nem ere­deti, hanem átruházott, nem más, mint a’ hon­­szerző ’s alkotmány-alapító nép­fajé. Példákkal világosítom fel a’ dolgot, ’s hogy részrehajlónak ne látassam, a’ magyarral kez­dem. Magyar nép van Magyarországon kivűl is , Bucovinában, Moldvában, Bessarábiában , mint van slav nép Cseh- Lengyel-’s Oroszországokban. De nemzet-e azon bucovinai ’s moldvai magyar, mint magyar? Tagadom, az nép, mert állodalmat nem alapított; nemzet csak Magyarországban. Ha­­sonlólag mi tótok, mint tótok, Magyarországban nem lehetünk nemzet, mert tót állodalom itt nem létezik, hanem csak nép; nincs tót nemzetiség, tót nemzeti nyelv, hanem van népiségünk ’s népi nyelvünk ’s ha nemzetnek nevezzük magun­kat, akkor nem népi hanem állodalmi értelemben, mint Magyar hon’ egyenlőjogu polgá­rai ’s keblében született ’s nevelt fiai, szintazon joggal tartozunk a’ magyar nemzethez, mint azok, kiknek elei párducz-bőrbe burkolva lóháton jöttek ki Scythiábol, uralkodó népfaj nincs ’s nem lehet köztünk, állodalmi tekintetben a’ magyar nemze­tiség, nemzeti színek, alkotmány ’s haza szintúgy a’ miénk mint az eredeti magyaroké; ez értelem­ben tótok, németek, ráczok, oláhok — mindnyá­jan egy nemzet, mindnyájan magyarok va­gyunk, a’ magyar alkotmány’ eredete, egy évez­red óta, az egy nemzeti egyesület’ szerencsétlen­ségében ’s dicsőségében egyképen részesülvén. Ezen igen szükséges bevezetés után, lássuk már most panslav hittársam’ állításait egyenként. A’ vádak’ homlokán a’ magyaroktól szándék­­lott tótok’ módszeres kiirtása áll. Mi ál­tal bizonyítja ezt be a’ röpirat’ szerzője ? Először magyar hírlapok ’s munkákból idéz helyeket, mi­ket szóba nem akarok hozni, mivel egyesek’ nyil­vánított nézetei úgy sem nyomnak sokat; de u­­tóbb az utolsó országgyűlés’ ő felségéhezi felira­tát hozza elő ’s ezt igy csavarja el : In den Volks­schulen sollte die einzige Unterrichtssprache die magyarische seyn.“ Már most kérdem , jött-e ez valakinek eszébe ? Az egész felirat’ czélja nem volt-e csupán az, hogy a’ magyar nyelv a’ latin helyett tanítási nyelvvé emeltessék , de hogy tót és német gyermekeket, anyai nyelvűk helyett, mindjárt az elemi iskolákban, magyarul ’s egye­dül magyarul olvasni ’s írni tanítsanak — illy ok­talansággal képviselőket vádolni, kissé erős dolog. Azonban az elcsavarás szerzőnknek elejétől fogva végig mestersége. A’ nyíregyháziakat p. o. feddi, hogy a’magyar nyelvet tanítási nyelvvé tevék, kivált vallásra nézve ’s itt előhozza az ismert pásztori levelet, hol az egyház’ elöljárói korhol­­tatnak, mivel arra kisdedeiket ismeretlen nyelven oktatatják. Igaz-e ez ? Ki ismeri Nyír­egyházát ? Az ott lakó lutheránusok , az igaz, a’ tót felföldről költözködtek oda, de körülvéve Sza­bolcs megye’ tiszta magyar ajkú népségétől, fi­aik természetesen magyarosodtak ’s igy a’ magyar nyelv’ használatának szüksége vallási tekintetben is köztök feléledt. De ez helytelenség, ez „ab­­deritai hazafiuság“, őket tótul kellene oktatni, ha egy tót szót sem értenének is; mert a’ ki egy­szer tót, annak minden tekintetben tótnak lenni ’s maradni kell in saecula saeculorum, így szerzőnk­nek Orosháza, tót helység’s Székács, mivel ott született, nemcsak tót hanem tiszta tót, ámbár a’ ki ismeri, bizonyíthatja, mikép egy tót szót alig képes tisztán kiejteni ’s tizenkettőnél többet alig ért. Ellenben az árva, turócz- ’s liptó megyei ma­gyar származású nemesség, mivel tótok közt la­kik, nem magyar többé, hanem tót, ’s Zay-Ugrócz’ birtokosa erőszakosan nyomja el a’ tót nyelvet, sőt a’ tótokat ki akarja irtani, mivel az atyjától (alkalmasint József’ idejében) alapított német is­kolát, magyarrá változtatta át. Ez crimen laesae majestatis nationis panslavicae, melly utolsó hő­sével együtt tán a’holdban, de itt alant a’ világon sehol nem létezik. A’ többi kisebb súlyú adatokat elhallgatom , hogy két fő vádjára azonnal felel­hessek, ’s ezek, hogy a’ tótok a’ magyarok­tól erőszakosan elnyomatnak ’s hogy mind a’ mellett , mást tevén ’s mást mondván, ezt ta­gadják, palástolják. (Folytattatik.) Éjfélkor. Szivemhez egy igét Nincs a’ ki szólana, ’S a’ tenger-éjszakán Velem virasztana; ’S ah ! mert nem foj­thatom Keblembe a’ panaszt. Könyvimmel, hideg Lapokra jegyzem azt. A­ ­Tompa .C­ifiálts.

Next